Andalúzia rejtett kincsei

Andalúziában számos mór építészeti emléket találunk, de csak egyetlen olyan városkát, ahol az itáliai reneszánsz hatása érvényesül. Ubeda – elsősorban különleges hangulata miatt – a világörökségi listára is felkerült. Az olívaligetekkel körülvett, megkapó atmoszférát árasztó városkában a régi templomok, kastélyok és villák csodálatos harmóniát alkotó együttest alkotnak.

Egy kék kakukktojás a vidék fehér falvainak sorában. 2011 előtt kevesen tudtak a létezéséről, amikor is a Sony Pictures a „A hupikék törpikék” című filmje népszerűsítésének helyszínéül választotta és a házakat kékre pingálta. Az idegenforgalom fellendülését követően a lakosok népszavazáson döntöttek arról, hogy meg akarják-e tartani a kék színt vagy visszatérnek a fehérhez… a válasz egyértelmű...

Ma már nyílt titok, hogy Ronda egyáltalán nem ronda, sőt! Fő nevezetessége, a kanyon felett átívelői festői híd (Puente Nuevo) délután a legcsodálatosabb; ilyenkor a keskeny szerpentines ösvényen érdemes lesétálni a völgybe és megvárni a naplementét, amikor a lenyűgöző híd és a kanyon sziklái aranyló színekben pompáznak.

Körutazásunk során a sok klasszikus látnivaló mellett egy modern, meghökkentő építményt is érdemes felkeresni. A Metropol Parasol, a Föld egyik legnagyobb építészeti faszerkezete nemcsak megjelenésében különleges, hanem kellemes árnyékot vet az alatta elterülő térre is.

Igazán lendületes hangulatú város Tarifa, amely fiatalok két közösségét is erősen idevonzza. Elhelyezkedése miatt olyan mikroklíma és erős szél uralkodik itt, amely messze földről csábítja ide a szörfösöket és kite-osokat. Emellett – enyhe teleinek és kedvező árainak köszönhetően – a digitális nomádok egyik gyűjtőpontja is.

El Rinconcillo, Sevilla

A város legrégebbi tapasbárja 1670-ben nyitotta meg kapuit. A dekoráció abszolút helyi: színes arab csempék, sötét fahordók, a bárpult fölött függő, pácolt ibériai sonkák alkotta „függönnyel”. Bár a turisták és a helyiek tömege miatt meglehet, hogy a legszívesebben felmenekülnénk egy csendes asztal mellé az emeletre, sokkal természetesebb, ha elfogadjuk a káoszt, és a bárpult körül tömörülve – a hagyományos tapas stílusban – állva falatozunk.