A repülés női úttörője: Amelia Earhart

Dacolva a hagyományos női szerepekkel már fiatalkorában is kihívások sorát állította maga elé. Kosárlabdázott, autót szerelt, orvostanhallgatóként tanult a New York-i Columbia Egyetemen. Ám mindezek már-már semmiségnek tűnnek azokhoz a lenyűgöző teljesítményekhez képest, amelyeket a repüléssel ért el, újra és újra magasabbra emelve a tétet. Az első világháború alatt még csak vöröskeresztes nővérként csodálta a földről a Royal Flying Corps pilótáit Torontóban, majd pár évvel később, 1932-ben Charles Lindbergh után Earhart lett a második ember – egyúttal az első nő –, aki egyedül szelte át az Atlanti-óceánt. Végül nemcsak az élete, de a halála is összeforrt a szenvedélyével.

Amelia Mary Earhart 1897. július 24-én született a Kansas állambeli Atchisonban. A Missouri folyó nyugati partján álló ház ma múzeumként működik, ahol a pilótanő személyes tárgyai között járva a látogatók visszautazhatnak az időben, és egyebek közt megismerhetik Earhart fényképész, ruhatervező, író, főiskolai tanácsadó és légitársaság-tulajdonos oldalát is.

1932. május 20-án az akkor 34 éves Earhart történelmet írt. A Kanada partjainál található Új-Fundland szigeten lévő településnél indult neki repülőgépével. Az úti cél Párizs volt, de a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt 14 óra 56 percnyi repülés után az észak-írországi Londonderry mellett landolt, miután megszakítás nélkül átrepülte az Atlanti-óceánt.

1937. június 1-jén Miamiból indultak útnak Fred Noonan navigátorral. A cél nem kevesebb volt, mint a Föld körberepülése. Az út során érintették Dél-Amerikát, Afrikát, Indiát, Délkelet-Ázsiát. 1937. július 2-án éjfélkor indultak útnak Pápua Új-Guineáról a négyezer kilométerre fekvő Howland-sziget felé, de oda már nem érkeztek meg.