Cataplana, avagy mit együnk Algarve-ban

Az ország konyhaművészete rendkívül sokszínű, hiszen a tenger közelsége, a hajdani gyarmatbirodalmak és néhai világkereskedelmi kapcsolatai miatt rengeteg étel, fűszer, recept részben vagy egészben távoli tájakról való. A turista Portugáliában gyorsan, könnyen ráérez arra, hogy a helyiek született ínyencek, és fontos szerepet játszik az életükben az evés. Bár a bacalhau, azaz a szárított, sózott tőkehal minden régióban alapanyagnak számít, Algarve igazi specialitása a cataplana, egy sertésből, rákból vagy kagylóból és zöldségekből készült, fokhagymás egytálétel. A név eredetileg egyébként nem a fogást, hanem magát a vörösrézből készült, kétfülű edényt jelentette, amelyben az étel főtt. A portugál partokon sokáig ez volt a legfontosabb főzőeszköz, és elsősorban halas egytálételek készültek benne, de ma már az asztalra kerülhetnek húsos cataplanák, sőt vegyesek is: sertés kagylóval, rákkal és ibériai paprikás kolbásszal kombinálva.

Aki autentikus élményre vágyik, az a felkapott helyek mellett sétáljon be inkább a kisebb falusi éttermek valamelyikébe, ahol a kockás inges férfiak méregerős bica-t (ejtsd: bite), vagyis eszpresszót isznak a sör mellé, a fejkendős, pöttöm asszonyok pedig a padokon üldögélnek, vagy szardíniát sütögetnek. Békebeli képek.

A kakas legendája

Portugália jelképe a kakas, ami Algarve-ban is megannyi házfalon, porcelán- vagy agyagedényen, kézműves csempén visszaköszön. A legenda szerint egy Santiago de Compostelába tartó zarándokot ártatlanul lopással vádoltak, és halálra ítéltek. Amikor az elítéltet utoljára a bíró elé vezették, az éppen vacsorázni készült, és egy sült kakas volt előtte. A férfi az ételre nézett, majd így szólt: „Nagyuram, a kakasa életre fog kelni, és kukorékolni fog ártatlanságomat bizonyítván!” A szárnyas csakugyan életre kelt, és a rabot végül szabadon engedték.

A történet emlékét őrző dekorációs hagyomány jóval a középkor előtti időkre nyúlik vissza, manapság pedig újra virágkorát éli. Olyannyira, hogy ha kedvet kapnánk néhány alaptechnika elsajátítására, különböző workshopok közül választhatunk – igazán autentikus programnak ígérkezik!

Homokra épített város

Május 21-től december 30-ig látogathatjuk meg a világ legnagyobb szoborvárosát Lagoában. A Sand Cityben mintegy 40 ezer tonna homokot használnak fel a 15 ezer négyzetméternyi területen, hogy néhány hét alatt akár a 12 méter magasságot is elérő, bámulatos részletességgel kidolgozott épületeket, embereket, állatokat és különböző eseményeket ábrázoló homokszobrok szülessenek meg. Ráadásul az óriásokat éjjelente kivilágítva, egészen sejtelmes atmoszférában is végigjárhatjuk.

Ahogy a szobrászmesterek mondják, mindennek a titka a homok és a víz megfelelő arányú keverése. A faragást vésővel, ecsetekkel és kis fémeszközökkel végzik, szigorúan a szobor tetején elkezdve és az alja felé haladva.

Bár a homokvárosban megálmodott műveknek mindig egy adott témakörhöz kell kapcsolódniuk, a végső forma a helyszínen dől el a szobrász pillanatnyi hangulatától, a rendelkezésre álló anyagtól és attól függően, hogy ki mit lát meg az előtte tornyosuló homokdombban.

Két évvel ezelőtt például a zenéé volt a főszerep, s nemcsak hangszerekkel, de Elvistől Beethovenen át maja táncosokkal, filmszereplőkkel és Che Guevarával is találkozhattunk. A több száz kézzel faragott művet a szobrászok egy nemzetközi csoportja alkotja, akik a különféle technikáknak köszönhetően teljesen egyedi és megismételhetetlen világot keltenek életre évről-évre.

Húsvéti virágünnep

Aki tavasszal készül Algarve-ba, São Brás de Alportel eldugott városkáját semmiképpen ne hagyja ki. Bár a katolikus országok főbb szertartásai megegyeznek, a helyi szokások régiónként vagy akár falvanként igencsak eltérhetnek. A Farótól mindössze 20 percnyi autóútra fekvő település lakói például valami egészen egyedivel készülnek húsvétvasárnapra. A város minden évben már februárban lázban ég, ekkor ültetik el ugyanis a húsvétkor lefektetett különleges szőnyeghez felhasznált 3 tonnányi virág magjait, a növények betakarítása húsvét előtt egy héttel veszi kezdetét. Vasárnap hajnalban aztán több száz önkéntes indul el kosarakkal, hogy négy-öt órás aprólékos munkával beborítsák a teret és az utcát a szirmokkal. A művészek már hónapokkal az esemény előtt megtervezik a remekművüket, a kivitelezéshez először krétával rajzolják meg a mintát a járdán, majd több ezer színes, friss és szárított szirommal töltik meg a körvonalakat.

A fő motívumok százszorszépekből, levendulából, édesköményből, babérlevélből rajzolódnak ki, míg a végső eredmény eléréséhez bab és apró fadarabok is a segítségükre vannak, a körvonalak kiemelésére pedig tökéletes a sötét termőföld vagy a kávézacc.

Reggel nyolc órára mindennek készen kell lennie, ekkorra a hívők és a kíváncsi turisták is megérkeznek, majd fél tízkor már mozdulni sem lehet a templom előtti téren. Itt már mindenki ugyanarra az évszázados hagyományra vár: hogy az ünneplőbe öltözött férfiak csoportjai pompás virágfáklyáikkal megjelenjenek, és így kísérjék majd útján a papot a mise után.

A helyi legenda szerint 1596-ban húsvét vasárnapján fosztogató kalózok szálltak partra Faro kikötőjében, s egészen São Brásig nyomultak be a szárazföldön. A település békés lakói, mivel fegyvert nem tartottak, nem bízhattak másban, csak a feltámadt Krisztusban és a virágzó fagallyakban. Így indultak el hittel a szívükben, bimbózó ágakkal a kezükben, hogy mindenki meglepetésére sikeresen visszaverjék a rájuk mért támadást. A városba bevonuló győztes férfiak még a harc után is a virágos ágakat szorongatták, így vált ez a menet a győzelem és Jézus szimbólumává.

Algarve-i kötelezők

Nézzünk delfineket!

Ha világéletünkben találkozni szerettünk volna a palackorrúakkal a természetes környezetükben, most itt a lehetőség. Lagosból, Alvorból és Portimão-ból naponta többször is indul delfinnéző túra.

Aludjunk egy szélmalomban!

Egészen a hatvanas évek közepéig 11 ezer szélmalom őrölte a búzát a régióban, s ezek közül ma több is szállásként működik. Tavira elbűvölő városkájának szélmalomból kialakított, medencés apartmanjában, a Windmillben például napi 50 ezer forintért szállhatunk meg.

Együnk percebest!

A különleges, és valljuk be, igen bizarr megjelenésű kagylót (magyarul lúd- vagy kacsakagylóként emlegetik), az éttermek kilogrammonként 75 euróért mérik. Borsos árát rendkívül nehéz begyűjthetősége magyarázza, és bár első ránézésre nem a legétvágygerjesztőbb fogás, kifejezetten ízletes, így megér egy próbát.

Túrázzunk egyet!

Mivel az Algarve-régió közel 40 százaléka védett természeti terület, csodás, madarakban különösen gazdag környezetre találhatunk, ha felhúzzuk a túracipőt. Irány a Vicentine vagy a Ria Formosa nemzeti park, a Castro Marim rezervátum vagy a Rocha da Pena ösvényei!