Zágráb – egyperces felvonó és déli ágyúszó

Mint minden európai fővárosban, Zágrábban is találkozunk grandiózus templomokkal, hagyományos és modern múzeumokkal, sétálóutcákkal, bevásárlóközpontokkal. De akad itt néhány különleges, a horvát fővárost igazán egyedivé varázsoló látnivaló is.

Az egyik a világ legrövidebb siklója [ti. jármű], amelynek hossza mindössze 66 méter. Az alsó- és felsővárost összekötő kötöttpályás szerkezet 1890-ben épült, és a helyi tömegközlekedés része, menetideje hajszállal több, mint egy perc. A két kocsi ingajáratban közlekedik, és a lefelé tartó elején nagyszerűen ráláthatunk az alsóvárosra. A siklóra már csak azért is érdemes egyszer felülni, mert a felső állomás a város egyik jelképe, a Lotrščak-torony mellett található, ahova érdemes délben érkezni. Feltéve, hogy közelről szeretnénk hallani a déli harangszót helyettesítő hangjelzést, a torony egyik ablakából megszólaló ágyút.

Egy másik különleges látnivaló a megszakadt kapcsolatok múzeuma (Muzej prekinutih veza), ahol az olyan, egészen egyszerű kis apróságoktól, mint a fecnire firkantott mondat, az okafogyottá vált esküvői ruháig vagy a hátrahagyott bicikliig sokféle tárgy sorakozik a termekben – mind-mind a hozzá tartozó történettel. Ami pedig nem fér el a múzeum néhány szobájában, az helyet kap a weblapján, ahol további szomorú vagy épp mosolyfakasztó sztorikat olvashatunk.

Ha pedig maradnánk inkább a falakon kívül, egy jó kis kincskereső játékot is ajánlunk a városban: a Mali Zagreb nevű projekt pindurka installációit kell megtalálni, amelyek sokkal kisebbek, mint a mi Kolodko-szobraink. Az aprócska műveket járdaszegélyekre ragasztották, és igen jó szem (vagy helyi segítség) szükségeltetik ahhoz, hogy rájuk leljünk. A 11 művecske Zágráb lakóépületeinek, üzleteinek homlokzatát mintázza, és azt üzenik: a nagyvilág részeként egy aprócska helyen élünk.

Winnetou nyomában

1962 és 1968 között 11 filmet forgattak az indián törzsfőnök, Winnetou kalandjairól. Az alkotások alapjául szolgáló regények, Karl May művei sokunknak voltak rongyosra olvasott kamaszkori kedvencei, de azt már talán kevesebben tudják, hogy számos izgalmas horvátországi táj is bekerült a forgatási helyszínek közé, úgy mint a Paklenica Nemzeti Park, a Plitvicei-tavak, a Krka vízesései vagy a Zrmanja folyó kanyonja. A 11 film közül hét készült Horvátországban, német és horvát koprodukcióban.

A forgatási helyszínek közül az egyik leglátványosabb és legvadregényesebb a Velebit Természeti Park sziklás része, a Tulove Grede. Ha az A1 autópályán vezetünk Dubrovnik felé, pont elsuhanunk emellett a fantasztikus vidék mellett, de alig látunk belőle valamit, ugyanis épp ennél a résznél haladunk át a Sveti Rok alagúton. Bár a sziklák viszonylag közel vannak az autópályához, sajnos az nem megoldás, hogy félrehúzódunk és onnan sétálunk fel. Le kell térni a 15-ös, Maslenica kapunál az 54-es útra Obrovac felé, majd arról leágazva egy jó 25 kilométernyi murvás zötyögés vár ránk.
Ez a 19. században kialakított régi, de remek állapotban levő út, a Majstorska cesta vezet fel a sziklákhoz, hatalmas porfelhő és hajmeresztő szerpentinek kíséretében. Az utat komolyan kell venni és célszerű lassan haladni, mert igen technikás. De ha felérünk, egyértelmű, hogy minden fáradtságot és izgalmat érdemes volt vállalni. Kedvünkre kószálhatunk a hatalmas mészkősziklák közt, csak vigyázni kell, hogy a kijelölt utakon maradjunk.

A területen ugyanis még maradhattak fel nem robbant aknák, ez a kietlen terület ugyanis meglepő módon heves harcok színhelye volt a délszláv háború idején.

Megijedni azonban nem kell, a túrautakat megtisztították, azok teljesen biztonságosak. Ha szeretnénk felmászni a legmagasabb, 1120 méter magas sziklához, erre a parkolótól úgy másfél órát érdemes számolni.

Ha pedig már a Velebit hegységben vagyunk, álljunk meg még egy pillanatra. A terület két nemzeti parkot is magába foglal: északon a Velebit Nemzeti Park, délen pedig a Paklenica Nemzeti Park élveznek kiemelten védett státust. Ez utóbbi, mely ma már népszerű sziklamászó-paradicsom, szintén „őrzi Winnetou lába nyomát", ha tehát indiános tematikus utazást tervezünk, akkor itt is túrázhatunk egyet. Ami pedig a látványt illeti: nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy az amerikai Vadnyugaton érezzük magunkat, nem csoda, hogy a film alkotóit is megérintette ez a táj. Ha ügyesek vagyunk, talán még az Ezüst-tó kincsét is megtaláljuk.