Az év utolsó hónapja különleges időszak, amit jól jelez az is, hogy decemberben díszkivilágítás teszi hangulatosabbá az utcákat. A zsidó-keresztény kultúrkörhöz tartozó országokban a családi házak és a lakások is ünnepi fényekbe öltöznek, és mindenki készül „valamire". De miért pont ilyenkor?
Az ókori Rómában az év utolsó hónapjának legfontosabb ünnepe a legyőzhetetlen Nap (Sol invictus) és a fény újjászületésének misztériumához kapcsolódott. A történelem során szinte minden nép és vallás az egyik legfontosabb ünneppé tette a téli napfordulót, azaz a világosság győzelmét a sötétség felett.
Advent és karácsony
A betlehemi jelenet népszerű karácsonyi dekoráció is
Photo by Debby Hudson on UnsplashMithras napisten újjászületését december 25-én ünnepelték a rómaiak, és a vallások egymásra hatásának eredményeként – vagy éppen nagyon is tudatos terv alapján – i. sz. 140 környékén ehhez a népszerű ünnephez kapcsolták hozzá Jézus születésének időpontját. Ezt a dátumot végül 350-ben Gyula pápa szentesítette egy rendeletével.
Advent (eljövetel, „adventus Domini" = az Úr eljövetele) első vasárnapja mindig a december 25-ét megelőző negyedik vasárnapra esik, ekkor gyújtjuk meg az adventi koszorú első gyertyáját. A koszorún minden gyertya – eredetileg három lila és egy rózsaszín – szimbolizál egy fogalmat: a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt. A gyertyákat vasárnaponként kell meggyújtani, mindig eggyel többet, ami a növekvő fény eljövetelét szimbolizálja.
Varázslatos karácsonyi fények
Photo by Arun Kuchibhotla on UnsplashA karácsonyfa-állítás hagyománya szintén a napfordulóhoz kötődik – már az ősi kultúrákban is örökzöld növényekből, fenyőágakból készítettek koszorúkat a szellemek ellen.
Magyarországon először 1824-ben, Brunszvik Terézia grófnő állított karácsonyfát, és ez a szokás gyorsan elterjedt a gazdag polgárság körében is.
A szlovák és a magyar folklór is számos hagyománnyal köszönti a téli napfordulót, a keresztény vonatkozású szokások közül a legismertebb a regölés és a betlehemezés, amelyek Jézus születésének történetét mesélik el.
Hanuka
Hanukia az ablakban
A kereszténység a judaizmus fiatalabb testvére, az év végére eső hanukát talán ezért is szokták zsidó karácsonyként emlegetni. A két ünnepet azonban csak a fény szimbolikája (és az ajándékozás) köti össze, adventkor ezért láthatunk gyakran az ablakokban menórát idéző gyertyákat. Pedig az egymás után sorakozó gyertyák nem az adventre, hanem a zsidó történelem legnagyobb csodájára utalnak.
A hanuka a fény nyolc napig tartó ünnepe, amikor a zsidóság a szíriai görögök feletti győzelemre (i. e. 165), a jeruzsálemi szentély újjászentelésére, valamint a nyolc napon át égő láng csodájára emlékezik. Miután a zsidók visszafoglalták a templomot, megkezdődött a nyolc napon át tartó újjászentelési szertartás, de csupán egy napra elegendő kóser olajat találtak, amellyel meggyújthatták a hétágú szent gyertyatartót, a menórát.
A legenda szerint csoda történt: a láng nyolc napon át égett, egészen addig, amíg az új megszentelt olaj elkészült. Erre a csodára emlékeztet a hanukai menóra, a hanukia.
A menórától a hanukiát az különbözteti meg, hogy nem hét, hanem nyolc ága van, illetve kilencedikként még egy ún. szolgagyertya, a „samesz" is helyet kapott rajta – ennek lángjával gyújtják meg a többi gyertyát.
