Cikkünk előző részében megismerkedtünk az először leszólt, majd csúcsra járatott Cayenne-nel, most pedig nézzük, hogyan szokott a népszerű SUV szülinapozni!
Mi is így szoktunk szülinapozni...
A Cayenne huszadik, nem mindennapi születésnapi bulijára az egyesült arab emirátusokbeli, Dubajtól másfél órás autóútra található Hatta oázisában került sor.
A vendégeket a Cayenne első generációs modelljei várták a híres Transsyberia szériából. 2006-ban, a Moszkvától a mongol fővárosig, Ulánbátorig tartó, csaknem 7000 kilométeres versenyre két magáncsapat is jelentkezett, s a módosított Cayenne S modellekkel be is zsebelték az első két helyet. A Porschét olyannyira inspirálta ez a siker, hogy 26 darabot gyártott a Transsyberia jelölésű autókból. 2007-ben már az első három helyet bérelték ki maguknak, egy évvel később pedig a top 10-ben csak a hatodik helyezett versenyző ült más autó volánjánál.
A kissé megemelt, expedíciókra hangolt, védőkerettel ellátott Cayenne-ek igencsak fényűzően hatottak a sivatagi környezetben. Karosszériájuk egykori dicsfénye ugyan már a múltté, ezt azonban ellensúlyozza az átalakítás nyerssége és a korral járó patina. A belterükben is a Porsche azon korszakára emlékeztetnek, amikor a gyártó – a jelenkori olasz prémiumkategóriás modellekre emlékeztetően – még a fát és a világos színű bőrt helyezte előtérbe.
A sivatagi terepen meg sem erőltették magukat a Cayenne-ek. Még a nehezebb szakaszokon is elég volt takaréklángon, 1500–2000-es fordulaton pörögnie a nyolc hengernek. Az egyeneseken hatezerig is könnyedén felugrott a mutató, jelezve, mennyi erő maradt még az öreg motorokban.
Tűsarkúban a sivatagban
Ezt követően a jelenlegi, harmadik generációs modell kipróbálása következett. Mi a géppark egyetlen GTS-ét kaptuk, amelyet a tökéletes szaúdi utakon csak a sűrű radarhálózat miatt fogtunk vissza.
Azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy húsz év alatt mennyivel közelebb került a Porsche a sportautók kategóriájához. A négyliteres, nyolchengeres, biturbós erőforrásnak kedvére voltak a magasabb fordulatszámú menetek. Ha gázt adtunk, azonnal rendelkezésünkre állt a 460 lóerős teljesítmény, meg is ugrasztottuk a rövidebb sprintekre. A vezetési élményben, illetve a motor és a futómű viselkedésében is egyértelműen visszaköszönt a klasszikus Porsche-érzés.
A folytatásban a terepet céloztuk meg, ott viszont megmutatkozott az érem másik oldala. Az éles kövek közt óvatosan kellett szlalomoznunk, hogy meg ne sérüljenek a 22 hüvelykes felnik vagy defektet ne kapjanak az alacsony profilmélységű abroncsok. A differenciálzárat a Cayenne szükség szerint automatikusan használta. Az infotainment rendszeren keresztül mi csak annyit közöltünk az autóval, hogy éppen milyen terepen haladunk. A meghajtással nem volt gond, az irányíthatósággal viszont igen. Míg az országúton otthon érezte magát a Cayenne, addig terepen mintha lábujjhegyen járt volna.
Annyira azért nem tűnik terepidegennek...
Fotó: Porsche
A homokdűnék jachtja
Dubajba tartva megálltunk egy kis sivatagi ralira. A sárgás-vöröses homokban némileg csökkentettük a guminyomást, a dűnéken ugyanis fontos, hogy a haladás folyamatossága érdekében a kerekek minél inkább érintkezzenek a felszínnel – a jó sivatagi pilóta után kivehető keréknyomok maradnak a homokban, a rossz után kivájt sínpálya.
A Cayenne-t elakadás nélkül sikerült átjuttatnunk a dűnéken. A motor „homoküzemmódban” szándékosan lustábban reagált, de a teljesítmény egésze ott volt a kerekekben. Egyetlen pillanatra sem hagyott minket cserben az autó, nem kezdett kapartatni és belesüllyedni a homokba, szinte úsztunk a dűnéken. Minden vezetésbeli változtatásra a Cayenne késleltetetten reagált, pont, ahogy az a hajók esetében is van.
Túl sokat tud?
A Cayenne egyértelműen megváltozott. Univerzális autó, még ha nem is kifejezetten barátkozik a tereppel. Óriási potenciál van benne, a saját határait az általában szükségesnél is tovább feszegeti. A Cayenne-t vezetve az volt az érzésünk, mintha a Harvard Egyetem professzorát kértük volna fel alsó tagozatos gyerekünk korrepetálására – minden pillanatban emlékeztet rá, hogy még többre is képes. Sokkal többre, mint ahogy azt első látásra gondolnánk.
Amit mi szeretünk benne:
1. Meghajtás: Már nem annyira engedékeny, mint az első generációs modellek, ez azonban csak annyit jelent, hogy vezetés közben bármilyen helyzetben számíthatunk rá.
2. Vezetés: A Porschékban minden akció azonnali, kompromisszumokat nem ismerő reakciót szül. Ez a Cayenne-ekre is érvényes, sőt a korábbiakhoz képest ez a tulajdonsága még markánsabbá vált.
3. Motor: A márka napjainkban nagyon gyors elektromos autókat is gyárt. A motor hangja csak tovább fokozza a vezetési élményt, teljesen mindegy, hogy nyolc- vagy hathengeres-e az erőforrás, turbó nélküli vagy épp biturbós.
Névjegy: PORSCHE CAYENNE GTS
Motor: 8 hengeres, benzines, turbó
Max. teljesítmény: 338 kW (460 LE)
Csomagtér-kapacitás: 656 l
Váltómű: automata, 8 sebességes
Max. sebessség: 270 km/h
Gyorsulás: 0–100 km/h 4,5 sec
Gyári fogyasztás: 13,3–14,1 l/100 km
A PORSCHE CAYENNE ára 125 215 eurótól.
ÉRTÉKELÉS
Dizájn: 5
Menettulajdonságok: 5
Műszaki felszereltség: 5
Ár-érték arány: 3
