Az angol irodalom egyben a világirodalom gerincét is adja: ezek a klasszikus művek pedig mind egy-egy házban születtek. De vajon hol? Körülnézünk az angol költők-írók portáján.

Twist Olivér szülőháza

Fotó: Julien Jean Zayatz/Shutterstock

Az 1817-ben született író egykor londoni otthonának – 1837-1839 között élt itt – helyén található a Charles Dickens Múzeum, ahol beleshetünk életének rejtett szegleteibe, beleértve a magánéletét is. Feleségével, Catherine-nel és legidősebb fiukkal, Charlie-val élt a Doughty Street 48. alatt található házban, és többek közt itt született a Twist Olivér, A Pickwick Klub és a Nicholas Nicklebycímű regény is, amely eleinte havi részletekben jelent meg, majd egy kötetben is kiadták. Ezek a korai publikációk tették nemzetközi hírű íróvá Dickenst, még Viktória királynőt is a rajongótáborában találjuk. Miután Dickensék elhagyták a Doughty Streetet, az ingatlan nagyrészt panzióként üzemelt, majd 1925-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. A ház az eredeti berendezéssel várja a látogatókat – tele viktoriánus bútorokkal, személyes tárgyakkal, lenyűgöző műalkotásokkal, és még a Boz álnéven alkotó zseni íróasztala is megcsodálható. Az intézményben tematikus tárlatvezetésre is befizethetünk, vagy interaktív „séta” során is beleshetünk az író életébe. Visszarepülhetünk 1837-be, és egy olyan miliőbe csöppenünk, amely az egyik legnagyobb angol író-géniusznak adott nap mint nap ihletet, aki itt élt és alkotott maradandót a következő generációk számára.

Lord Byron szertefoszló öröksége

Fotó: Scrowson1 / Shutterstock

A Newstead-apátság virágzó múlttal rendelkezik, amely vitathatatlanul meghaladja a leghíresebb lakójának múltját. A korábban Ágoston-rendi épületet eredetileg VIII. Henrik adta a colwicki Sir John Byronnak 1540-ben, a reformáció idején. Az évek során extravagáns, gótikus, impozáns otthonná vált épület hanyatlása ötödik Lord Byronnak, az úgynevezett „gonosz lordnak” köszönhetően kezdődött, aki – fia engedetlenségén feldühödve – anyagilag lenullázta a birtokát, hogy ne örökölhessen mást, csak adósságot. Közben fia és unokája is meghalt, így 1798-ban bekövetkezett halálakor a birtokot dédunokaöccse – a leendő költő, romantikus ikon ­– George Gordon Byron örökölte. A költő rövid élete során többször tartózkodott itt, és azt mondta: „Newstead és én együtt állunk vagy bukunk”, de mivel a nagybátyjától örökölt anyagi csőd már őt is ellehetetlenítette anyagilag, végül 1818-ban kénytelen volt eladni. Az írónak – aki egyben a korszak híres divatdiktátora is volt –, egykori tárgyait őrzi az apátság, köztük szeretett kutyájának, Boatswainnek a gondosan kidolgozott sírkövét.

Hamisítatlan Brontë-hangulat

Fotó: Shutterstock

A Brontë Parsonage Múzeum küszöbét átlépve bármely Brontë-rajongó azonnal felismeri a nővérek regényeinek ismerős és jellegzetes auráját. A nyugat-yorkshire-i Haworth faluban található plébániát egy lápos terület veszi körül, amely Emily Brontë egyetlen regényének, az Üvöltő szeleknek vad és különös helyszínét ihlette. A híres írók egykori otthona jelenleg a világ legnagyobb Brontë bútor-, ruha- és személyes tárgyi gyűjteménynek ad otthont, beleértve mindhárom nővér leveleit és kéziratait. A múzeumot a világ egyik legrégebbi irodalmi társasága üzemelteti, amely 1839-ben alakult, és céljuk a Brontë irodalmi hagyaték népszerűsítése a kortárs társadalomban. A tárlatvezetés során megnézhetjük Charlotte egykori szobáját, amit különösen szépnek látott holdfényben, vagy a konyhát, ahol Emily kitartóan tanult németül, de apjuk, Patrick Brontë hálószobáját is, ahova felesége 1821-ben bekövetkezett halála után költözött át. Akkoriban a ludditák és a chartisták erőszakos cselekményeinek számos pap esett áldozatul, ezért a papa élete végéig töltött pisztollyal az ágya mellett hajtotta álomra a fejét.

Nádtetős ház távol a tébolyult tömegtől

Fotó: RogerMechan / Shutterstock

Annak ellenére, hogy regényeivel és költészetével nemzetközi hírnevet szerzett, Thomas Hardyról kevesen tudják, hogy képzett építész is volt. Hardy maga tervezte és testvére építtette a ma Max Gate néven ismert viktoriánus épületet, ami Hardy otthonául szolgált 1885-től egészen 1928-ban bekövetkezett haláláig. Ám, ami ennél is érdekesebb, az a hagyományos nádtetős házikó, aminek fehérre meszelt belső terei Hardy fiatalkori idilli vidéki létéről árulkodnak; később ebben a nyaralóban kezdődött Hardy írói pályafutása is. A ma is nagyjából eredeti állapotában megtekinthető kandallós, kis ablakos, kőpadlós házat még az 1840-ben született dédapja vásárolta. Az emeleti hálószobájából nyíló kilátás ihlette A zöldellő fa alatt és a Távol a tébolyult tömegtől című alkotását. A kertje maga a csoda: tele színes vadvirágokkal, rózsákkal és buja növényzettel, itt még télen is élénk madárének hallható.