Ez nincs nyitva…

Hiába lépcsőztünk, az „égi hídra" nem jutunk fel – egy bezárt ajtó választ el minket tőle. Nyomás vissza. Talajszinten útba igazítanak: menjünk az első tömbhöz, és használjuk a liftet. Csak 20 Tetri.

Tbiliszi Szaburtalo nevű kerületében a Nutsubidze Plato blokkházai különös építmények: csonka betongyertyák a domboldalban, amelyeket függőfolyosók, égi hidak kötnek össze. Ezek a lakóházak kedvelt célpontjai a városba érkező turistáknak, azoknak legalábbis biztosan, akiket a néhány éve újraértékelt brutalista építészet vonz ide. S mindkettőből, brutalista épületekből és az ezekre kíváncsi utazókból is gazdag a felhozatal. Utóbbiak növekvő száma az irányzat reneszánszát jó érzékkel kihasználó, tematikus túrákat kínáló magán- és állami vállalkozásoknak köszönhető.

Mi az, hogy brutalista?

A brutalista irányzat Angliából indult az 1950-es években, és nagyjából a 70-es évek közepéig volt világszerte kedvelt. Legjellegzetesebb ismertetőjegye a vasbeton vakolatlan használata (a mozgalom neve a francia „béton brut" – nyers beton – kifejezésből származik). A stílus az 1980-as évekre kiesett az építészeti pixisből, sőt, egyenesen a vádlottak padjára került; az épületekhez ekkorra olyan kevéssé előnyös jelentésrétegek tapadtak, mint például bűnözés, prolitempó, ordító lehangoltság – amihez persze adott esetben a falakra fújt vegyes stílusú graffitik is hozzájárultak. Habár a brutalista vonulat népszerűségi indexe pár éve ismét emelkedőben van, a megítélése változatlanul szélsőséges: fintorgás vagy vallásos áhítat övezi.

Rideg és őszinte

A brutalizmus az építészet technója. Ellenzői szerint ezek az épületek ridegek és fenyegetők, míg rajongói éppen a nyersességből fakadó őszinteséget, az anyagok és szerkezetek láthatóságát, valamint az erős szociális és közösségi funkciót hangsúlyozzák. Ami tény: az épületek fenntartása drága, átalakításuk problémás és költséges, lerombolásuk nehéz, fájdalmas és még költségesebb, így sokszor „úgy maradnak", üresen, az enyészet martalékául, amíg jön egy vastag pénztárcájú megmentő egy ötlettel és/vagy pár buldózerrel.

De visszatérve Tbiliszire: nyilván nem arról van szó, hogy a város egy brutalista ujjlenyomat, építészetében ugyanis tükröződik több évszázados történelme: középkori, neoklasszikus, Beaux-Arts, szecessziós, sztálinista és modern épületek keverednek a Kura folyó két partján. Kétségtelen ugyanakkor, hogy akit vonz a brutalista irányzat, annak ide egyszer el kell utaznia. Néhány ikonikus épület és építmény segítségével megmutatjuk, miért.

Nutsubidze Plato – égi híd

■ Épült: 1974–1976

A Nutsubidze Plato tömbjeiről és a méretes lakóházakat összekötő hidakról (függőfolyosókról) már volt szó. A domboldalból „kibújó" három épület a legkevésbé sem azért született, hogy az építészeti teljesítmény valamiféle emlékműveként szolgáljon, ám a közelmúlt nosztalgiahullámának köszönhetően a brutalista építészet rajongói körében egyfajta kultikus státust vívott ki magának a lakókomplexum. A romló állagú, ám még működőképes toronyházak tövében húzódó szerpentinen sétálva ne feledkezzünk meg róla: az ország viharos múltjának hangsúlyos emléke magasodik fölénk. A függőhídról viszont rálátni a városra – ami már más tónusú élmény.

Régi Archeológiai Múzeum

■ Épült: 1988

Az egykori régészeti múzeum szokatlan kör alakja nem az egyetlen meglepetés: az épület hátsó végében található a bejárat, amely a múzeum fő kiállítótermébe vezet. A helyszín kiválasztása nem a véletlen műve volt: Tbiliszi egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye mentén járunk. Bár az intézményt évekkel ezelőtt bezárták, a kiállítási anyag pedig átkerült a Nemzeti Múzeumba, a domb tetején álló épület önmagában megéri a túrát. Bónuszként pedig ott a panoráma: lélegzetelállító kilátás nyílik a Digomi Parkra, sőt gyakorlatilag az egész városra.

Az egykori szállítmányozási és közúti minisztérium épülete

Épült: 1975

A „georgian tetrisz". A 11 ezer nm²-es, kiugró konzolos emeletekkel rendelkező épület megálmodása idején az egyik tervező, George Csakhava az autópálya-építési miniszter helyettesének posztját is betöltötte, így az a „különös" helyzet állt elő, hogy egyszerre volt megbízó és megbízott. Az építkezéshez komplex helyszínt választott: a Gagarin út és a Kura rakpart közötti enyhe lejtőn a magasságkülönbség mintegy 33 méter. „Mindig lenyűgözött az egyszerű grúz parasztember azon képessége, hogy ott építi fel otthonát, ahol a legmegkapóbb a táj, a természet szépségét olykor a saját kényelmi szempontjai elé helyezve" – írta George Csakhava a saját munkájáról.

Az épület jelenleg a Bank of Georgia székháza.

Szertartások palotája

Épült: 1985

Az Esküvői palota vagy Szertartások palotája – mint nevéből kiderül – főként esküvői helyszínnek épült, bár egyéb funkciókat is betöltött: Margaret Thatcher korábbi brit miniszterelnök például 1987-es látogatása során egy grúz táncelőadást nézett itt meg. Az új stílusú szovjet templom prototípusa szimbólumokban és történelmi utalásokban gazdag épület: a kupolában található harangokat és órákat állatövi jelek díszítik, az épület lekerekített terei pedig az ortodox templomok apszisainak (boltozatainak) sajátos értelmezéseként foghatók fel.

2002-ben egy grúz oligarcha vásárolta meg a romló állagú épületet, amelyet személyes rezidenciaként használt – 2008-as haláláig. 2013-ban egy magánrendezvényekkel foglalkozó cégnek adták bérbe a palotát, amely most esküvőknek, adománygyűjtő és vállalati rendezvényeknek ad otthont.

Grúzia krónikája

Épült: 1985

Más néven a Tbiliszi Stonehenge. Az ősi királynők, hősök és királyok történeteit, az alsó táblákon pedig Krisztus életének epizódjait megjelenítő, 16 darab 30 méteres oszlopból álló történelmi emlékmű befejezetlen maradt. Vélhetően örökre.

A brutalizmus Szlovákiában

A szlovákiai brutalizmus egyik legkiválóbb példájának a második világháborút követően épült első, nem Pozsonyban emelt színházépületet, a Pöstyéni Művészetek Házát tartják. Az 1974 és 1979 között Ferdinand Milučký tervei alapján megvalósult teátrum brutalista stílusjegyeit népi motívumok teszik egyedivé. Itt kerül megrendezésre minden év szeptemberében a Cinematik filmfesztivál.

Brutalista földkerülés

Mivel merész és izgalmas építészeti mozgalom volt, minden lakott kontinensen szép számmal található brutalista épület, az irányzatra fogékonyaknak könnyedén összeállítható egy speciális virtuális (vagy nagyon is valós) Föld-körüli túra. Az épületek neve alatt az átadás éve és a jelenlegi funkció szerepel.

1. Barbican Centre and Estate (London)
1982 – lakóépület és művészeti centrum

2. Cité Radieuse (Marseille)
1952 – lakóépület

3. Genex-torony (Belgrád)
1977 – lakóépület, nagyrészt üres

4. Buzludzsa-emlékmű (Hadzsi Dimitar-hegység, Bulgária)
1981 – felújítás alatt

5. Telekommunikációs központ (Szkopje)
1974 – posta

6. Wotruba templom (Bécs)
1976 – templom

7. Hôtel du Lac (Tunisz)
1973 – szálloda, üres

8. Al Zaqura (Bagdad)
1975 – középület

9. Képviselőház (Csandígarh, India)
1962 – középület

10. 111 Somerset (Szingapúr)
1977 – kereskedelmi és bevásárlóközpont

11. Legfelsőbb bíróság épülete (Canberra)
1980 – középület

12. Boston City Hall (Boston)
1969 – középület

13. Habitat 67 (Montreal)
1967 – lakóépület

14. Geisel Library (San Diego)
1970 – egyetemi könyvtár

15. The Cathedral of Saint Mary of the Assumption (San Francisco)
1970 – templom

16. Banco de Londres y América del Sur (Buenos Aires)
1966 – bankközpont

17. SESC Pompéia (São Paulo)
1986 – kulturális, kereskedelmi és sportközpont