Már gyártják a világ valaha volt legnagyobb teherhordó repülőgépét, mely az energetikával foglalkozó Radia Windrunnernek keresztelt terméke. A cég azért kezdett bele a repülőgép fejlesztésébe, mert világszerte komoly problémát jelent a hatalmas szélturbinák óriási alkatrészeinek szállítása. Egy szélturbina mérete ugyanis – lapátokkal együtt – az Eiffel-toronyét közelíti meg.

Manapság ezek a gépezetek alkatrészei számítanak a legnagyobbnak, egyes tengeri turbinák például több mint 140 méter hosszú szárnylapátokkal rendelkeznek.

Ilyen méretű lapátokat viszont szárazföldön szinte lehetetlen hatékonyan mozgatni: a kanyarok túl szűkek, a hidak túl alacsonyak, nem beszélve a szerkezetek súlyáról. Azonban a szélturbinák esetében a méret ténylegesen számít, mivel minél nagyobbak ezek az alkatrészek, annál több energiát képes a gép begyűjteni.

A legtöbb energiát manapság óriási lapátjaiknak köszönhetően a tengeri szélerőművek képesek begyűjteni, és mivel szárazföldi társaik nem rendelkeznek ekkora méretekkel, ezért kevesebb energia előállítására képesek. Amennyiben lehetségessé válna, hogy a szárazföldön is akkora szárnylapátú turbinákat tudjanak kiépíteni, mint a vizekben, az nemcsak több energiához vezetne, de a költségek is megtérülnének.

Így született meg a 108 méter hosszúra tervezett Radia Windrunner.

Hasonlításképpen, ez csupán 12 méterrel kisebb, mint egy focipálya, 80 méteres szárnyfesztávolságával pedig csak 10 méterrel marad el a futballpálya szélességétől.

Magassága egyébként nem nagyobb, mint egy átlagos Airbus utasszállító gépé, de felfordítható orr-része, valamint a megemelt kabinja miatt akár egy 105 méter hosszú és 7,3 méter átmérőjű rakomány szállítására is alkalmas lesz.

A Windrunner segítségével így jóval egyszerűbbé válna a turbinák alkatrészeinek szállítása, megvalósulása pedig az egész ipar számára megkönnyítené a mindennapokat. A New Atlas írásában részletezi, hogy a gép maximális hasznos teherbírása 72 575 kilogramm (ez közel 50 víziló súlya), maximális hatótávolsága pedig kétezer kilométer környékén mozog. A rakodótér térfogata számokban mérve 8200 köbméterre tehető.

Az elképzelések szerint a szélerőműgyárak mellett, valamint az adott szélerőmű-park szomszédságában is kialakítanának egy-egy leszállópályát. Ezen folyamat megkönnyítése érdekében a Windrunnert úgy alakították ki, hogy egy viszonylag rövid, 1800 méteres leszállópályán is biztonságosan tudjon fel- és leszállni. Csak hogy pontosan is értsük, mit jelent ez: a tipikus utasszállító repülőgépeknek ennél hosszabb, nagyjából 2500-4000 méteres pálya szükséges.

Ugyanakkor a gépnek nincs is szüksége rendes leszállópályára:

mivel a szélerőművek nagy része sík vidéken található, a Windrunnert úgy alakították ki, hogy „félig előkészített” leszállópályákon is képes legyen működni.

A Wall Street Journal írásában kiemeli, hogy a Radia gépe jóval több, mint egy kedvező újítás. A becslések szerint a Windrunner teherbírásának köszönhetően mintegy 35 százalékkal csökkennek majd a megújuló energiához köthető költségek. A vállalat tervei alapján úgy látja, hogy körülbelül négy évre lesz szükségük az első gép megépítéséhez.