Európában a leghíresebb karnevál évszázadok óta a Carnevale di Venezia. A velencei karnevál a színpompás jelmezek, maszkok és a szertartásos felvonulások ünnepe, amely a város dicső történelmét idézi meg. Egy csodálatos időutazásnak lehetünk részesei, ha februárban felkeressük az Adriai-tengerre épült várost.
A velencei karnevált mindig farsang idején, a húsvétot megelőző nagyböjt előtt – idén február 12. és március 1. között – tartják. Ilyenkor a helyiek és a városba tömegesen érkező turisták néhány napra hercegekké, hercegnőkké, de akár mitikus vagy extravagáns lényekké is válhatnak. A karnevál kiváló alkalom arra is, hogy felfedezzük az UNESCO világörökségi listáján szereplő Velence történelmi látnivalóit.
A reneszánsz bűvöletében
Fotó: Graham Guenter, Unsplash
A karnevál minden évben az „angyalreptetéssel” kezdődik, amikor egy akrobata acélkötélen lebeg át a Szent Márk tér felett. Ennek a hagyománynak a gyökerei 1548-ig nyúlnak vissza, amikor egy artista felmászott a harangtorony tetejére, és onnan kötélen „repült át” a dózsepalota tribünjére. A rendezvények egyik központi helyszíne a Szent Márk tér, ahol koncerteket és színielőadásokat tartanak, a másik pedig a díszes gondolákkal és vaporettókkal zsúfolt Canal Grande, azaz a város „főutcája”. A reneszánsz Velencét idéző varázslatos hangulat a karnevál ideje alatt az egész várost átjárja. A színházakban és a kisebb-nagyobb tereken hagyományos Commedia dell'Arte előadásokat, utcabálokat szerveznek, a Szent Márk téren tartott záróünnepélyen pedig kiválasztják a karnevál legszebb jelmezét és maszkját.
De vajon hogyan lett az erkölcstelen múltból jelenkori turistalátványosság?
A velencei karnevál az egyik legrégebbi a világon, története a 13. századra nyúlik vissza. Maszkokat azonban már két évszázaddal korábban is gyártottak a városban – természetesen azért, hogy valaki elrejthesse magát (és szándékait) a kíváncsi tekintetek elől. A férfiak például nőnek álcázták magukat, hogy így jussanak be a női kolostorokba, a csalók maszk mögé bújtak, míg a kaszinóban játszottak, de a polgárok is maszkot öltöttek, ha a kurtizánok kegyeit keresték vagy éppen hitelezőik előtt akartak inkognitóban maradni. A dózse a velencei társadalom erkölcsi hanyatlásának megállítása érdekében rendeletet adott ki, amely megtiltotta a díszes kosztümök és maszkok viselését a városban – a karneváli időszak kivételével. Amikor 1787-ben a több mint ezer évig fennálló Velencei Köztársaság megbukott, a karnevál is fokozatosan hanyatlásnak indult, szinte teljesen megszűnt. Az ősi hagyományt csak 1979-ben újították meg, és azóta minden évben mintegy félmillió turistát vonz Velencébe.
Hagyományos maszkok
A hagyományos karneváli maszkokat a Commedia dell'Arte szereplőinek jellegzetes jelmezei ihlették. A maszkmestereknek egykor saját céhük is volt, de ma is nagy tiszteletnek örvendenek. A híres Colombina arannyal vagy ezüsttel díszített, csak az arc felső felét fedő maszk, míg Arlecchino maszkja eredetileg fából vagy bőrből készült maszk, színe fekete, lapos majomorral. A Pantalone egy szomorú öregembert ábrázoló maszk, hosszú orral és ferde szemekkel. A Dottore egy bizarr, fehér színű maszk hosszú csőrrel és kerek szemnyílásokkal, gyakran szemüveggel kiegészítve. A Bauta egy négyszögletes, az egész arcot fedő, szájnyílás nélküli maszk, viselői általában háromszarvú kalapot és köpenyt is hordanak.