Tizennégy éve él Szingapúrban. Mit volt ott a legnehezebb megszoknia?

Minden könnyen ment, mivel korábban Thaiföldön éltem. A két ország között nem volt sok különbség: hasonló az időjárás és a konyha is. Délkelet-Ázsia országai közül éppen Szingapúr emlékeztet a legjobban a nyugati világra. Így hát ahhoz kellett újra hozzászoknom, milyen sok a fehér ember az utcán, meg hogy tengerparti kunyhók helyett felhőkarcolókat látok. Szingapúrban tényleg egyszerű az élet, ezért a váltás problémamentes volt.

Miben rejlik konkrétan a szingapúri élet egyszerűsége?

Minden óraműpontossággal működik. A dolgok könnyen érthetők, minden elintézhető applikációk segítségével, a szükséges dolgokat pedig postán kapja meg az ember. Errefelé nincsenek hosszú sorok a hivatalokban. Ez azért is lehet így, mert az országban nagyon sok etnikum él, így az egyszerűség és közérthetőség alapkövetelmény. Talán furcsán fog hangzani, de ittlétemben szerepet játszik egy olyan közösség, amely általam kedvelt zenét játszik. Enélkül valószínűleg nem költöztem volna ide.

Melyik zenei műfaj a szíve csücske?

A drum’n’bass. Végre újra rendeznek drum’n’bass partikat. Nemrég tértem haza Amerikából, ahol naponta rendeznek nagyszerű táncos partikat. Szeretem a punkot is, de Szingapúrban abból nincs túl sok. Ha módom van rá, elmegyek metál- vagy hardcore-koncertre is, a nagy kedvenc azonban mégis a drum’n’bass.

Hosszú évek óta külföldön él. Hogyan érzékeli a Szlovákia és Szingapúr közötti különbségeket?

Mindkét világot elfogadom. Nyilván kicsit hiányzik a szülőhazám, Szlovákia. Ezért is igyekszem gyakran hazalátogatni. Az utóbbi időben ebbe kicsit belerondított a koronavírus-járvány. Csaknem három éve nem voltam otthon.

A férje, Sam szingapúri kínai. Ő miként tekint Szlovákiára?

Igazából semmivel sem lepte meg. Sokkolta viszont a szlovákiaiak nyitottsága és barátságossága. Ehhez nem volt hozzászokva. Ezért is szeret rendszeresen járni velem Szlovákiába.

Ő mivel foglalkozik?

Tetoválóművész, saját stúdiója van. Szlovákiába is jár tetoválni, megvan az állandó ügyfélköre. Időnként – ha érdekes ajánlatot kap – grafikai dizájnt is készít.

Az évek során sosem gondolt arra, hogy végleg hazatérjen?

Néha elkap ez az érzés, de egy orvosi rendelőben töltött hatórás várakozás azonnal elűzi ezt. Az egészségügyi ellátás Szlovákiában meglehetősen elmaradott. Mindig azért imádkozom, hogy ott ne kelljen orvoshoz fordulnom. Külföldön élni egyébként tényleg egyszerű. Először Angliába mentem tanulni, aztán jött Thaiföld. Régóta nem élek Szlovákiában. Jól bírom, de hiányzik a természet. Szingapúr egy kis sziget, tele emberekkel. Itt nem mindenki engedhet meg magának egy kertes házat.

Hol lakik Szingapúrban?

Saját lakásom van. Nagyon szeretem, még úgy is, hogy nem tartozik hozzá telek.

Fotózást tanult, és ebből is él. Vajon céges rendezvényeket, vagy élettelen tárgyakat, például koktélokat, ételeket nehezebb fotózni?

Csak olyan rendezvényeket fotózok, amelyek összefüggnek a koktélokkal. Legtöbbször különféle versenyeket. Ugyanazok az emberek kérnek fel, akiknek étel- és italfotókat készítek. A többségük jó barátomnak számít, szóval ez egy kellemes meló és egyben szórakozás is.

Hogyan változott meg egy fotós munkája azóta, hogy elkezdte a szakmát?

Maga a munka nem nagyon változott, inkább a trendek változnak. Ázsiában nagyon gyors a tempó, az emberek könnyen elunják magukat, ezért – az érdeklődés ébren tartása végett – gyakran kell váltogatni a dolgokat. Ez a fotózásra is érvényes.

Mit szeret a legjobban a fotózásban?

Azt hiszem, az ügyféllel való közös munkát, amikor együtt jut eszünkbe egy-egy nagyszerű ötlet, és közösen sikerül is megvalósítanunk.

Otthon dolgozik, vagy van Szingapúrban saját műterme?

Legtöbbször a helyszínen, tehát egy bárban vagy étteremben fotózok. Ha a helyzet úgy kívánja, akkor otthon is, de elég gyakran dolgozom stúdióban is.

Az Instagramon mintegy 22 ezer követője van. Nagy felelősséggel jár vonzó tartalmak készítése a közösségi média számára?

Nem, hazai viszonylatban a 22 ezer elég kevésnek számít. Éppen ezért nem is veszem túl komolyan. Inkább amolyan családi naplónak tartom.

A gyerekek és a fotózás mellett marad ideje arra, hogy a hobbijainak is éljen?

Marad, és ez nagyon fontos számomra. Szeretek olvasni vagy számítógépes játékokat játszani. Ez a legjobb otthoni kikapcsolódás.

Hogyan néz ki egy átlagos napja?

Kilenckor kelek, a gyerekek ekkor már óvodában és iskolában vannak. Van egy dadusunk, kora reggel ő viszi el őket. Aztán kávé, reggeli, és jönnek a fotózások. Délután ötnél tovább azonban sosem dolgozom. Ha sikerül előbb végeznem, rohanok a legidősebb fiamért az iskolába, majd a két kisebb gyerekért az óvodába. Az ovi rögtön a házunk mellett van, ami nagy segítség. Aztán együtt elmegyünk vacsorázni vagy otthon vacsorázunk. Megfürdetem, megetetem, elaltatom őket, majd esetenként egy-egy rendezvényre megyek még el. Ha otthon vagyunk a férjemmel, filmeket nézünk vagy játszunk – én a számítógépen, ő a Play Stationön.

Hogy áll a kínai nyelvvel? A gyerekek az iskolában tanulnak kínaiul, de mi a helyzet önnel?

A gyerekek folyékonyan beszélnek kínaiul, én csak az alapokat értem. Otthon egyáltalán nem beszélünk kínaiul, a vasárnapot kivéve, amikor megjön a nagyi, aki a férjemmel és a gyerekekkel csak kínaiul beszél. Szóval legalább heti egy alkalommal edzésben vagyok.

Londonban és Thaiföldön is tanult. Hogyan emlékszik ezekre a helyekre?

Angliát és Thaiföldet is imádom, mindkét ország csodálatos. Anglia elvarázsolt a rengeteg klubbal, partival, rendezvénnyel, koncerttel és fotókiállítással. Thaiföldön lenyűgöző a természet, és kicsit hippis hangulatú az élet. Az anyagias dolgokkal nem sokat törődnek, a lényeg, hogy új embereket ismerhessenek meg és jól érezzék magukat. Thaifölddel kapcsolatban azonnal a thaibox jut eszembe, melyet elég hosszú ideig űztem, napjaim nagy részét ez töltötte ki.

Hiányol valamit a jelenlegi szingapúri életéből?

Egy nagy kertet.

Van olyan álma, ami még nem teljesült?

Elégedett vagyok a munkámmal és a családommal is. Épp most fejezem be a tanulmányaimat counselling szakon, ami a pszichoterápia egy formája. Most már csak annyi kell, hogy sikerüljön jó embert nevelnem a gyerekeimből.