Dél-olasz nyaralás a napsütötte partokon

Szicília, Puglia, Szardínia: a lágy, homokos strandoktól a drámai sziklás partszakaszokig mindent megtalálunk az ország tőlünk távolabb eső felében. Itt várnak ránk az olyan, képeslapokról ismert nagyvárosok, mint Nápoly, Palermo és Bari, ám lélegzetelállító történelmi helyszínekben sincs hiány, gondoljunk csak Pompeiire vagy a Herculaneumra. Nem csoda, hogy lépten-nyomon figyelmünkre érdemes látnivalót találunk: itt hagyták évezredes nyomaikat a görögök, a rómaiak, az etruszkok, az arabok, sőt, még a normannok és a bizánciak is.

Dél-Olaszország mintha másik világ lenne; minden az életöröm, a család, a szórakozás, valamint természetesen a riposo (a spanyol szieszta olasz megfelelője) körül forog. Az itteniek nem rajonganak a munkáért, a dolgok valahogy megoldják magukat, miközben mindenki a nagy üzlet összehozásán ügyködik. Rengetegen élnek turizmusból, ami szinte végtelen programlehetőséget, gasztronómiai kalandozást, kulturális látványosságot ígér. Persze, csak akkor, ha sikerül elszakadnunk az azúrkék tenger mellől. Felfedezni való szép számmal akad, ezért megéri túracipőre cserélni a békalábat.

Minden van, ami kell

Az olasz csizmát ölelő tengerek hullámaiból számtalan sziget emelkedik ki, rajtuk méretben, stílusban, építészetben, konyhában egymástól gyakran homlokegyenest eltérő, mégis egytől egyig hamisítatlanul olasz településekkel. Az árnyas óvárosokat, a zajos kikötőket, a nyaktörő sziklafalakról elénk táruló panorámákat elmesélni nem lehet, megélni viszont annál inkább! A jól szervezett komphálózatnak hála, autóval is különösebb vesződségek nélkül bejárhatjuk úti céljainkat − csak győzzünk megegyezni, hová látogatunk el.

A legszebb szigetekről szóló felsorolásunkat mi mással kezdhetnénk, mint Itália egyik ikonjával, Caprival? A tengerből kiemelkedő Faraglioni-sziklák már a kompról elvarázsolnak, a Giardini di Augusto botanikus kertből kinyíló horizontot megpillantva pedig végleg szerelembe esünk a tájjal. Mielőtt visszatérünk a szárazföldre, libegőzzünk fel a Monte Solaróra, és költsünk el egy kellemes vacsorát egy jó nevű étteremben. Ha kipróbálnánk a helyi különlegességet, válasszuk a ravioli capresit. A könnyed tésztaételt parmezánnal és érlelt caciotta sajttal, valamint majoránnával készítik, és paradicsomos-bazsalikomos szósszal tálalják.

A búvárkodás szerelmeseinek, illetve a prehisztorikus világ rajongóinak ajánljuk a Szicíliától nyugatra fekvő, csendes Levanzót, ahol előbbiek egy római kori hajóroncshoz lemerülve, utóbbiak a Grotta del Genovese barlangrajzait tanulmányozva találják meg számításukat. Fényűző szállásokért és exkluzív szórakozásért látogassunk az olasz elit által kedvelt Panareára, ahol viszont számítsunk rá, hogy mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk. Ha kirándulni támad kedvünk, a kevéssé felkapott Caprera ideális választás. Az alig lakott sziget a Maddalena Archipelago Nemzeti Park része, növény- és állatvilága számos érdekes fajjal büszkélkedik. Ha kiszakadnánk egy napra a turisták forgatagából, keljünk korán, és járjuk be a hűs árnyékot adó fenyőfák alatt kanyargó ösvényeket.

Pssszt....! Még sokan nem ismerik: Mezzogiorno és Szicília

A tömegturizmus hatásai alól mentesülő tartományok közé tartozik Campania, Puglia és Basilicata (együttes nevén a Mezzogiorno), valamint a köztudatban a mai napig az egykori szervezett bűnözéséről hírhedt Szicília. Az elmúlt években, évtizedekben mindkét terület hatalmas fejlődésen ment azonban keresztül, így kisebb városai, történeti emlékei kezdenek megjelenni a turisztikai toplistákon − érdemes tehát még most, viszonylag érintetlenül felfedeznünk kincseiket!

A három szárazföldi tartomány vidéki részei kiváló helyszínéül szolgálnak egy kis elvonulásnak, befelé fordulásnak. Félretehetjük a hétköznapok rohanását, helyette belekóstolhatunk a dél-olasz falusi élet kortalan, lassú csörgedezésébe. Itt a lármás nagyvárosok vagy felkapott üdülők helyett a tengerpartok apró öbleibe épült apró halászfalvakat, mögöttük hatalmas olajfaligeteket, szőlőültetvényeket, szántóföldeket találunk. A nyílt tűzön grillezett tengeri halak és herkentyűk mellett a pecorino, a jellegzetes, sós juhsajt ígér különleges gasztronómiai élményt.

Szicília már jóval több, mint a Keresztapa otthona. A háromszög alakú sziget gazdasági és kulturális központja a zsibongó Palermo. Eklektikus, ám éppen ezért lenyűgöző székesegyháza az évszázadok során itt megfordult nemzetek nyomait mind magán viseli, míg a város utcái alatt a kapucinus kolostor katakombái invitálnak minket hátborzongató sétára. Látogassuk meg a hétvégente megrendezett piacokat is, amelyek hétköznapi portékákkal és kulináris különlegességekkel ejtenek kísértésbe.

A lávakövekből épült, pompás Ursino-kastélyért Catania felé vegyük az irányt. Bár a valóban hangulatos régi központ felfedezésre csábít, hagyjuk, hogy a láthatárt betöltő Etna elvonja figyelmünket. A legendás vulkán lábait a városból autóval kevesebb mint egy óra alatt elérjük − ne hagyjuk ki az életre szóló élményt! Apropó, ha kocsival utazunk, hajtsunk végig a szicíliai hegyvidék legszebb részeit érintő, 158 km-es szakaszon Catania és Enna között: roppant sziklák, elszórt épületek, az Etna és az égkék tenger váltakoznak majd szemünk előtt.

Még visszatérünk!

Ha autóval járjuk be a nagy csizmát, és Velencéhez volt már szerencsénk, hazafelé tegyünk egy kitérőt az északi határhoz! Töltsünk pár napot az életre szóló élményekkel kecsegtető dél-tiroli Dolomitok lábánál. A roppant hegyek puszta látványa is lehengerlő, így tökéletes program lehet egy-egy jó étterem teraszáról gyönyörködni a kilátásban, vagy, ha érezzük magunkban az erőt, bakancsot húzva felfedezni a természetet. A hegygerincen vezető egykori kereskedelmi utat, a Viel dal Pant, vagy a családosok számára tervezett élményösvényt, a Monte Panát nyugodtan vállalhatjuk akkor is, ha nincs különösebb túratapasztalatunk. A zöld, lágy völgyek fölé magasodó óriások, a hegyi tavak vizén tükröződő, hófödte csúcsok látványa egészen egyedülálló − a Dolomitok garantálják nyaralásunk méltó lezárását.

És ami egész utunkon végigkísér...

Az olasz konyha felfedezése

…egyetlen látogatás során szinte lehetetlen, hiszen Nápoly a pizzáról, Genova a pesztóról, Parma a levegőn szárított sonkáról, Sorrento a gnocchiról, Róma a carbonaráról és a cacio e pepéről híres. Hasonlóan zavarba ejtő a helyzet a mennyei édességek és remek italok frontján is. Ezért, hogy ízelítőt kapjunk az ország elképesztően változatos gasztronómiájából, fogyasszuk mindig a helyi specialitást! Ha csak tehetjük, kerüljük a turistacsapdákat, inkább válasszunk autentikus, helyiek által is látogatott éttermet. Amikor pedig ebéd után kirendeljük a kávét, és a pincér felteszi a kérdést: „Dolce?”, jusson eszünkbe, az egyetlen helyes válasz a „Si!” – kár lenne egy kitűnő desszertet elmulasztani.