A leggyakoribb hazai énekesmadaraink közé a pacsirtafélék, a rigófélék, a fecskefélék, a cinegefélék és a pintyfélék tartoznak. Közös jellemzőjük, hogy a hangadáshoz az alsó gégefőt (syrinx) használják. Bár szívesen hallgatjuk az éneküket, de nem az ember kedvéért dalolnak. A valóság ennél sokkal prózaibb: a madarak az életterületüket jelölik ki az énekükkel, illetve ennek segítségével találnak egymásra a párok is.

Pacsirtafélék

A pacsirtafélék közül nálunk az erdei pacsirta a legelterjedtebb. Főként rovarokkal és magvakkal táplálkozik, fészkét a saját maga kaparta mélyedésbe rakja, és évente többször is költ. Jellegzetes, lefelé menő trilláját szívesen hangoztatja a nyíltabb, bokrosabb erdőkben, a mezőket határoló erdősávokban, de kedveli a fasorokat is. Nálunk nem állandó, télre főleg Dél-Európába és Észak-Afrikába vonul.

Rigófélék

Középtermetű, a legarányosabb testalkatú madaraink, többségük kiváló énekes. Szlovákiában leggyakrabban fekete rigót, fenyőrigót és énekes rigót láthatunk. Nyáron főként rovarokkal, csigákkal, férgekkel, télen pedig különféle bogyókkal táplálkoznak Hasznosságuk erdővédelmi szempontból jelentős. Egy költési időszakban egy pár két fészekaljat nevel fel. A tél beköszönte előtt általában délebbre költöznek.

Fecskefélék

A fecskék a „szabadság madarai", fogságban tartva ugyanis nem raknak fészket és nem szaporodnak. Természetes élőhelyeik a nyílt területek, erdők, cserjések. Egyes fecskefajok a fészeképítés mesterei – sárból építenek lenyűgöző fészkeket. Más fajok – mint például a parti fecske – homokos partoldalakba vájnak fészekodút. A füsti fecske a leggyorsabb röptű fecskeféle. Igen látványosan, röptében iszik. Fészke nyitott, csésze alakú, évente kétszer, sőt, akár háromszor is költ. A magas hegyek kivételével bárhol előfordul. Éneke melodikus csivitelés.

Cinegefélék

A cinegefélék a legelevenebb és legmozgékonyabb madarak – bár a talajon kissé ügyetlenek. Kedves, kellemes hangjuk van. A család legnagyobb és leggyakrabban előforduló tagja a széncinege. Egy igazi énekművészről van szó: repertoárja több mint 40-féle hangból, illetve dallamból áll. A széncinegével ellentétben a fenyvescinege nem a síkságokat kedveli, hanem inkább a hegyes-dombos területeket – a szlovákiai hegységekben ez a domináns faj. Rokonaihoz hasonlóan főként ízeltlábúakat fogyaszt, a téli időszakban pedig magvakat és bogyókat. Elsősorban fenyvesekben vagy vegyes lombú erdőkben, fák odvaiban fészkel. Évente kétszer költ.

Pintyfélék

Az énekesmadarak között a pintyek különösen népszerűek. Ügyesen ugrálnak, jól repülnek, hangjuk kellemes, sőt, egyenesen nagyszerű énekesek is vannak köztük. Az erdei pinty erdőkben, ligetekben és gyümölcsösökben él. Magvakkal, gyümölcsökkel táplálkozik, de hernyókat, rovarokat és pókokat is elfogyaszt. Lomb- és tűlevelű erdőkben, parkokban, fasorokban fészkel. Szlovákiában a síkságoktól kezdve egészen a havasi törpefenyők szintjéig előfordul ez a szép színezetű énekesmadár. Évente két-három alkalommal költ, fészkét zuzmóval, pókhálóval álcázza.