Amikor a karácsonyi lakmározások emléke már kezd megfakulni és a mérleg mutatója újra megközelíti a szokásos értéket, máris kezdődik egy újabb ünnep – a farsang.
A farsangi szokások és ételek Szlovákiában régiónként eltérőek, van azonban néhány olyan finomság, amely országszerte nagy népszerűségnek örvend. Ilyenkor kerül az asztalra a farsangi és a csörögefánk, a tepertő és a kocsonya. Külön öröm, hogy ezeket az ételeket mi magunk is könnyen el tudjuk készíteni a saját konyhánkban.
Farsangi fánk
Fotó: 123rf
A farsangi vagy szalagos fánkot több romantikus mítosz övezi. A bécsiek esküsznek rá, hogy ezt az ízletes süteményt 1690-ben egy ottani pék készítette el először. Több mint 300 év távlatában a valóságot nehéz lenne kideríteni, az azonban bizonyos, hogy a szalagos fánk mindegyik közép-európai országban a farsang szimbolikus süteménye.
A fánk tésztája édes kelt tészta, amit lisztből, tejből, vajból, tojássárgájából, valamint felfuttatott élesztő és citromhéj hozzáadásával dagasztanak. A tésztát hagyják pihenni, kelni, majd kisodorják és fánkszaggatóval kiszaggatják, és ismét pihenni hagyják. A forró olajban vagy zsírban kisütött fánkokat végül porcukorral meghintik. Sok helyen a fánkot sütés előtt lekvárral töltik, máshol a már megsült fánk tetejére kerül a finom házi baracklekvár.
Csörögefánk
Fotó: commons.wikimedia.org
A csörögefánk szintén farsangi édesség, amely lisztből, vajból, cukorból, tojásból és egy kis tejfölből készül, némi rum hozzáadásával. Az édes tésztát vékonyra nyújtják, és derelyevágóval téglalapokat vágnak belőle. A téglalapok közepén egy lyukat alakítanak ki, amelyen a tészta egyik felét áthúzzák, végül zsírban vagy olajban kisütik, majd tálalás előtt porcukorba forgatják.
Kocsonya
Fotó: 123rf
Az első írásos kocsonyarecept Franciaországból származik – Guillaume Tirel „Viandier" című receptkönyvében (1395) a hidegkonyhának ez a remeke már szerepelt.
A kocsonyához a sertés zsíros, porcos, csontos részeit – fej, farok, köröm, bőr – fűszerekkel együtt lassú tűzön főzik, miközben a kocsonya lényege, a kollagén kioldódik. A puhára főtt húst tányérokba adagolják és a zsírtalanított levet rákanalazzák. Hideg helyre teszik kihűlni, hogy közben megszilárduljon, zselésedjen.
A kocsonya fűszerezése régiónként változó. Sok helyen különféle zöldségféléket, fűszereket adnak hozzá – sárgarépát, petrezselymet, zellert, vöröshagymát, borsot, babérlevelet. Máshol csak sóval és fokhagymával ízesítik.
Tepertő
Fotó: 123rf
Ne szépítsük a valóságot: a Csallóköztől a Bodrogközig töpörtyű kerül az asztalra és a pogácsába, a tepertő szóval inkább csak szakácskönyvekben találkozhatunk. A tepertő valójában egy melléktermék, az egyforma nagyságú kockákra vágott zsírszalonna megsült és ennek következtében összetöppedt, töpörödött darabja. A felvágott szalonnát tiszta üstbe teszik, kevés vizet adnak hozzá és lassú tűzön hagyják felmelegedni. Amikor a zsír kezd kiolvadni, állandó keverés mellett sütik tovább, amíg szép, ropogós pirossá válik, végül pedig leszűrik. Egyes régiókban a sütés végén egy kevés tejet öntenek hozzá, amitől szép barna színe lesz.
A tepertő sokféleképpen felhasználható, átlényegülésének egyik legszebb példája a hajtogatott pogácsa, azonban a darált tepertő kenyérre kenve újhagymával vagy bármilyen idényzöldséggel is nagyon finom, de különféle kenőket, krémeket is készíthetünk belőle.