A Bajor-Alpokban található Zugspitze 2962 méter tengerszint feletti magasságával Németország legmagasabb hegycsúcsa – odafentről tiszta időben négy ország több mint 400 hegycsúcsa látható. A hegyen 1963 óta üzemeltetett felvonó, az Eibseebahn megújítása igencsak időszerű volt, amikor a 2010-es évek elején megkezdődött az új felvonó tervezése. Ettől számítva hat év alatt valósult meg az új kötélpálya, így néhány nappal 2017 karácsonya előtt adták át. Már magát az építkezést is nagy érdeklődés övezte, hiszen a hegyet felkeresők szeme láttára született meg a csúcson elhelyezett állomás, amelynek felfüggesztési és szerelési munkálatai során olykor tapsvihar kísérte a magasban dolgozó munkásokat.

Az 1000 méteres mélység fölött dolgozó szakembereknek nem volt könnyű dolguk, hiszen nem elég, hogy az elemeket a 6 tonnás súlykorlátozást figyelembe véve tudták csak mozgatni, odafent a szél, a jég, a hó, a köd és az eső is komolyan beleszólt a munkálatokba. A felső állomás megépítése mellett igazi bravúr volt a négy darab, egyenként 150 tonnás drótkötél felszerelése is, amelyeket végül egy speciális húzógéppel juttattak a helyükre.

Az építkezés befejeztével igazi világrekorder született, hiszen a felvonó a pálya hossza, a tartóoszlop magassága, valamint az alátámasztás nélküli szakasz tekintetében is egyedülálló a világon.

Tudtad? Ilyen volt az előfutár...

Az első sífelvonó feltalálójaként Robert Winterhalder német gazda és vendéglős vonult be a történelembe, aki 1908-ban, a németországi Eisenbachban indította be felsővezetékes vontatóját. Ezen a szerkezeten a síelők a fejük fölött futó kábelbe kapaszkodva juthattak fel a 32 méter szintkülönbségű emelkedőn, miközben saját sítalpaikon álltak. A 280 méter hosszú felvonó igazán forradalmi találmány volt, mégsem hozott nagy áttörést, 1917-ben be is zárták. Az első ülőliftet – vagyis mindjárt kettőt – az amerikai Idaho állambeli Sun Valley síterepén, a Proctor- és a Dollar-hegyek lejtőin üzemelték be 1936 őszén.