Trekkingel az ember Tanzánia és a világ egyik legmagasabb hegyén, elhagyatott, sziklás talajon, mikor egyszercsak kibontakoznak a ködből az óriások. De kik is valójában ezek a furcsa fák, és miért hordják zöld hajukat a törzsük tetején?
Fotó: Wikimedia
Az üstökösfák alaktanilag olyan fás szárú növények, amelyeknek levelei az ágak végén nőnek. A cserje vagy a fa törzse az elszáradt levelekből áll, ezért vastagszik meg ennyire. A Kilimandzsárón nem igazán maradnak meg a növények, így amikor egy hegymászó az üstökösfák erdejébe ér 3000-4000 méteres magasságban, egészen biztosan letaglózza a látvány. A furcsa, ritka formájú fák akár 9-10 méter magasra is megnőnek, és amikor előbukkannak a ködből, olyan, mintha hegyi óriásokkal (az üstökösfák aránylag kicsi lombja olyan, mintha az óriások feje lenne) találkozna az ember. Ez a növény és a többi hasonló fajta igazi túlélő: a köves, tápanyagban szegény helyeken is képes életben maradni, bírja a szélsőséges időjárást és hőmérsékletet, még akkor is, ha az egy nap alatt 30-35 fokot változik, mondjuk az éjjeli -10 fokról nappali +25-re. Igaz, a szélsőséges idő miatt a fák nagyon lassan nőnek, ezért is „öltözik" a törzsük elszáradt falevelekbe: hogy szigeteljék magukat.
A Kilimandzsáró vulkanikus eredetű hegy, így nagyrészt bazaltos a talaj. Mivel ez egy málló, erősen omlékony kőzet, nem egyszerű a hegyen trekkingezni, de ez egyáltalán nem riasztja el a turistákat, hiszen csodálatos a környezet. Sőt, akit igazán érdekel a Kilimandzsáró Nemzeti Park, annak el kell kezdenie komolyan terveznie az utazását, mert 2030-ra eltűnhet a hegy tetején elterülő gleccser. A Kilimandzsáró jellegzetes havas púpja a globális felmelegedés miatt folyamatosan olvad: 1912 és 2007 között a hósapka 85%-a eltűnt, és az előrejelzések szerint 2030-ra végleg elolvad.
