A Tour du Mont Blanc (TMB) egy 170 km hosszú magashegyi trekking, amely három országot érintve kerüli meg a kontinensünk legmagasabb csúcsát magába foglaló hegycsoportot. Gondolhatnánk, hogy csak egy hosszabb kirándulásról van szó, de a 10 ezer méter leküzdendő szintkülönbséget figyelembe véve ez a túra olyan, mintha fel kellene mászni a Mount Everest csúcsára, majd le is ereszkedni. És nemcsak a sokszor meglepően meredek kaptatók és lejtők, s még a nyár közepén is fel-felbukkanó hómezők okoznak nehézséget, hanem a folyamatos regenerálódás is, hiszen normál tempóban úgy 11 nap alatt lehet körbejárni a Mont Blanc-t.

Vagyis a TMB nem egy egyszerű kirándulás, hanem egy hatalmas, lélegzetelállítóan látványos, ha akarjuk, puritán, de kellően konformistára is szabható kaland – és még csak túl messze sincs.

Menedékházak és hotelek

A magasabban fekvő területeken a szállás menedékházakban vagy kempingekben megoldott, amelyek jellemzően csak július-augusztusban vannak garantáltan nyitva, ezért érdemes ezekben a hónapokban próbálkozni.

Az egész TMB-re igaz azonban, hogy választanunk kell egy hozzánk illő attitűdöt: vitetjük a felszerelésünket vagy visszük magunk? Szükségünk van vezetőre, vagy megoldjuk egyedül a szervezést és a tájékozódást? Menedékházakban, kempingekben pihenünk, vagy ahol lehet, magasabb komfortfokozatú szálláson? A spórolás, a teljesítmény vagy a kényelem a fő faktor?

Alapvetően a legtöbb helyen megszállhatunk menedékházakban (rifugiókban vagy refuge-okban) – fejenként 50–90 euró/éj félpanzióval –, de le is ereszkedhetünk a településekre, hogy kempinget, B&B-t vagy hotelt találjunk magunknak. Azt mondjuk érdemes szem előtt tartani, hogy normális életvitel esetén (ti. ha épp nincs Covid, háború vagy bármi más) a menedékházi helyeket hónapokkal előre érdemes lefoglalni. Persze a nagyobb szállásokon lehet szerencsénk, és véletlenül juthat épp hely, de nyilván nyugodtabban vág neki az ember az útnak, ha tudja, hogy a fárasztó nap végén biztos szállás várja. Különösen igaz ez az olyan elhagyatottabb pontokon, ahol kilométereken belül nincs másik szállásalternatíva.

Ha a menedékházat választjuk, az valamivel drágább a kempingnél, a kilátás viszont sok helyen egészen lélekemelő. Igazi feltöltődést hoz, ha a napfelkeltét a semmi közepén élvezzük a hűvös hegyoldalban, Európa tetején.

Ha viszont úgy érezzük, hogy a hosszú menetelés közben jár nekünk egy kis kényeztetés, akkor hotelekre is vadászhatunk a nagyobb településeken. Chamonix és Courmayeur például – ha belefér az időnkbe – biztosan megér egy-egy plusz napot.

Ellátmány és önállóság

Természetesen választhatunk magunknak egy guide céget, amely leszervezi az egész utunkat, lefoglalja a szállásokat, ha kell, megoldja a zsákunk szállítását, és akár az irányt is megmutatja napról napra. Amennyiben azonban inkább önállóan vágnánk neki, ezt is bátran megtehetjük. Maga a TMB-jelzés szuperül követhető, az út egyértelmű, mintha csak a kéktúrán lennénk, eltévedni szinte lehetetlen.

A málhánkra igaz, hogy ne haladja meg a 10 kilót – a rengeteg mászás és ereszkedés tényleg nem túl kellemes ennél nagyobb súllyal. Vizet viszont nem kell ipari mennyiségben cipelnünk, hiszen források, itatók és persze számos menedékház is szegélyezi utunkat.

De mi a helyzet az ennivalóval?

Jó megoldás, ha a menedékházakban egyből a félpanziós ellátást kérjük, illetve induláskor megvesszük a sok helyen elérhető lunchbaget. A félpanzió kapcsán említésre méltó, hogy a reggeli nem túl izgalmas, mivel gyakran csak kekszet, müzlit vagy édességet adnak, este viszont mindenhol tápláló, több fogásos meleg vacsorát. A lunchbag néhány euró, és kerül a csomagba gyümölcs, szendvics és csoki, amivel ki lehet húzni akár vacsoráig is, de hiba lenne kihagyni az utunk során kínálkozó menedékházas ebédlehetőségeket, amelyek sokszor valódi élményszámba mennek tápláló leveseikkel, valamint tojásból és sajtból készült specialitásaikkal.