A téli napforduló közeledtével gyakran olvashatunk a hatalmas kőtömbökből álló, csillagászati pontossággal megtervezett Stonehenge-ről, melyet világhírűvé tettek a hozzá kapcsolódó ősi legendák és titkok. Kevesen tudják, hogy Szlovákia területén is található egy megalitikus objektum, mégpedig a cseh határ mellett fekvő Holics városában.
A legkeletibb európai óriáskövek
Fotó: Región Záhorie
A világban sok kultúra hagyott maga után óriáskövekből álló építményeket, melyek közül Európában kétségtelenül az angliai Salisbury mellett található Stonehenge a legismertebb. Bár a „szlovák Stonehenge-et” viszonylag későn, csak 1988-ban fedezték fel, a holicsi megalitok egy elsőséget mégis azonnal szereztek maguknak: ezek Európa legkeletebbre található ismert óriáskövei.
A városi Kálváriánál folytatott ásatások munkálatai során véletlenül bukkantak rá ezekre a különleges faragott kövekre. A holicsi megalitok (vagy más néven menhirek) egy régi fazekasmanufaktúra udvarán kialakított lapidáriumban láthatók. A menhir kelta nyelven magányos hosszú követ jelent, amely egyes kultúrákban a halottakat jelképezte – azaz úgy vélték, hogy a halottak lelke átköltözik az obeliszkbe.
Női kövek, férfi kövek
A hatalmas kövek egy 60 méter átmérőjű őskori rondella (körgyűrű) részei voltak, napóra formában elrendezve. A kb. 5500-6500 évvel ezelőtt épített rondella 25 kőből állt, melyek két körben sorakoztak, és egymást váltották a rövid és széles „női” kövek és a magas és karcsú „férfi” kövek. Középen volt a központi bálványkő, melyen az ég ura, a villámlás és a mennydörgés istenének szimbóluma, egy kalapács látható. Körülötte nyolc áldozati kő található, melyek körül további tizenkettő kő van csoportokba rendezve.
Ezekre a kövekre különféle táblákat faragtak. A legnagyobb megalit 6,8 méter hosszú és 4,50 méterre emelkedik ki a talajból. A rondellának és az azt alkotó kövek számának és elhelyezkedésének valószínűleg csillagászati és mágikus jelentése volt – hasonlóképpen, mint Stonehenge esetében.
Megalitikus kultúrák
A megalit szó két tagból áll, jelentése ógörög nyelven: nagy kő (mega + lithosz). Az újkőkorszaktól a bronzkorig tartó (i.e. 10.000 – i.e. 3000) megalitikus kultúra fennmaradt emlékei az európai építészet kezdetéről mesélnek. Különböző formák – menhir, dolmen, trilit, cromlech – ismertek, melyeknek minden bizonnyal más volt a céljuk, valódi rendeltetésük azonban egyértelműen nem ismert.