Egy olyan időszak áll előttünk, amely Horvátország tekintetében talán egyszeri lehetőséget tartogat. Az ország legnépszerűbb látványosságai (Dubrovnik vagy a Plitvicei-tavak) ugyanis az utóbbi években oly mértékben váltak zsúfolttá, hogy az már az élményszerzés rovására ment. Most azonban a látogatók érezhetően megfogyatkoztak, még a csodás kis tengerparti városkákban is csend és béke honol, így ekkortájt már a kánikulának is búcsút intve egészen más hangulatban, más arcát fedezhetjük fel a macskaköves utcácskáknak, nem beszélve azokról a hegyvidéki apró csodákról, amelyeknek eddig talán a létezéséről sem tudtunk.

Zadar – a világ legszebb naplementéje

Az Isztriai-félszigettől hosszú út vezet a tengerparton Zadar felé, ám ezen az úton biztosan senki nem fog unatkozni. Ha belefér az időnkbe, ne hajtsunk fel a sztrádára, hanem élményautózzunk az E65-ösön (Jadranska Magistrala)!

Mivel Zadar számos háborút megélt, sok régi épülete eltűnt, de az óváros és annak világörökségi helyszínként jegyzett kapui hál' istennek megmaradtak. A település kapcsán fontos megemlíteni, hogy a tömegturizmus idején sem volt soha toplistás, itt inkább a helyiek múlatják egy-egy kávé mellett az időt, és várják a minden egyes este ámulatba ejtő csodát, a naplementét. 1964-ben a neves filmrendező, Alfred Hitchcock csodálkozott rá kivételes gyönyörűségére, és a legenda szerint így kiáltott fel: „Ez a világ legszebb naplementéje, szebb, mint a floridai Key Westen!" Ha ő mondja…

A „naplementézőket" egyébként két különlegesség is várja, mindkettő a tengerparton, a városi sétány végén: a Napüdvözlet installáció 300 darab többrétegű üvegből készült napelemből áll, amelyek napközben elnyelik az energiát, sötétedés után pedig látványos fényjátékot bocsátanak ki.

A másik érdekesség a „tengeri orgona", amely első látásra egy egyszerű lépcsősor a vízpart mellett, ám a hét párhuzamos lépcsősoron 5-5 furatot alakítottak ki. Ez a 35 síp adja a zenét, melyet a hullámok „komponálnak" véletlenszerű, de mégis harmonikus, kissé meditatív jellegű dallammá.

Krka-vízesés – Plitvice ismeretlenebb kistestvére

A Krka Nemzeti Park sok hasonlóságot mutat a jóval ismertebb és népszerűbb Plitvicei-tavakkal olyan értelemben, hogy ez a terület is karsztos tevékenység eredménye. Látogatását kifejezetten jó őszi programnak tartogatni, akkor ugyanis nemcsak kevesebb turistát kell kerülgetni, de a belépődíj is jóval olcsóbb, mint nyáron.

A nemzeti parknak több kapuja is van, a skardini bejárattól csak hajóval lehet eljutni a park legnagyobb vízeséséhez, ennek árát a belépőjegy eleve tartalmazza. A hajójáratok április elejétől november közepéig közlekednek, és mintegy fél óra alatt érik el a vízesést. Autóval a legcélszerűbb a Lozovac település melletti bejáratot megcélozni, itt ugyanis hatalmas és ingyenes szabadtéri parkoló található. A jegyvásárlást követően két opciónk van: vagy a félóránként induló buszok egyikével juthatunk le a völgybe, vagy gyalog, nagyjából fél óra alatt. Csak a testmozgás kedvéért azonban senki ne induljon neki, mert sétára később is lesz lehetőség a völgyben, sokkal szebb terepen. A kisebb-nagyobb vízesések és tavak között ugyanis szépen kiépített pallósor és ösvényrendszer vezet, amelyet bő egy óra alatt járhatunk körbe.

A park fő attrakciója a Nagy vízesés (Skradinski buk), amely valójában nem is egyetlen vízesés, hanem 17 kisebbnek az összessége. 2020 végéig még fürdeni is lehetett itt a lezúduló víz alatt, ám 2021. január elsejétől ez már nem lehetséges. Elsősorban környezetvédelmi okokból, ami egyrészt szomorú, de természetesen érthető is.