A fehér, európai ember elképesztő énközpontúsága mutatkozik meg a Csendes-óceáni sziget elnevezésében is, pedig a polinéz földdarab már jóval a felfedezése előtt is köszönte szépen, de létezett. Járjuk be Rapa Nuit, és fedezzük fel az óriás szobrok titkát!
Ha szeretnénk a semmi közepére utazni, keresve sem találhatunk jobb helyszínt: innen, a világ talán legelszigeteltebb földdarabjától a legközelebbi lakott település több mint 2000 kilométerre fekszik. És hogy mi köze a bennszülöttek nyelvén Rapa Nuinak nevezett szigetnek a húsvéthoz? A névadó, Jakob Roggeveen holland tengerészkapitány 1722-ben, azaz 301 éve éppen húsvétvasárnap fedezte fel a területet, amely 1888 óta Chile egyik tartománya, történetileg és néprajzilag azonban Polinéziához tartozik. Ha útra kelnénk, érdemes ezt az itthon legszürkébb téli hónapokra időzítenünk, a déli féltekén ugyanis ekkor nyár van, ideális 23‒24 °C meleggel és akár 25 fokos vízhőmérséklettel.
Fotó: Shutterstock
Szobrász bevándorlók
A sziget becslések szerint 780 ezer évvel ezelőtt vulkanikus tevékenység eredményeképpen jött létre. Első lakói Polinéziából érkeztek az 1100-as években, az ezt követő évszázadokban pedig – a hatalmas moai szobrok és más műalkotások tanúsága szerint – virágzó kultúrát hoztak létre. Ebben az időben akár több ezren is lakhattak a helyiek által Rapa Nuinak nevezett területen, az európai felfedezők 1722-es érkezésekor azonban a lakosságszám már csak 2000‒3000 fő lehetett. Ezt követően a behurcolt betegségek és a perui rabszolgakereskedők tevékenységének következtében az őslakosok száma rohamos csökkenésnek indult: 1877-ben már csak 111-en laktak a szigeten. Ez a szám napjainkra 8000-re duzzadt, évente pedig nagyjából 100 000 turista látogat ide, így nem meglepő, hogy a spanyol és rapa nui nyelven is kommunikálkó lakosság nagy része az idegenforgalomban dolgozik.
Élő szoborpark
A szigetnek máig az egyik legnagyobb vonzerejét jelentő különleges totemjei a 20. században kerültek világszerte az érdeklődés középpontjába. A régészek legáltalánosabban elfogadott álláspontja szerint polinéz törzsfőnököket, istenített ősöket ábrázolnak, a rapa nui emberek szerint ugyanis a vezetőik az istenektől származnak, a haláluk után pedig ismét a túlvilág várja őket. A szobrokat pedig éppen azért építették, hogy az átmeneti időszakban helyet adjanak a lelküknek. A legfrissebb adatok alapján a Húsvét-szigeten napjainkban 1043 teljesen kifaragott kőszobor található, melyek a közhiedelem ellenére nemcsak fejeket, hanem torzókat is ábrázolnak, ám közülük sok részben vagy teljesen a föld alá van temetve.
Utunk során a sziget számos pontján találkozhatunk a hatalmas szobrok különböző méretű és formájú változataival. Ahu Tongarikinél a legjobban restaurált moai-okat fedezhetjük fel, míg Ahu Tahainál egy szemmel és pukaoval (copfos hajviseletet mintázó vörös kővel) újraépített kőszoborral szemezhetünk. A legtöbb moai – az itt élőkre vigyázva – a sziget belseje felé néz, az óceán irányába kémlelőket csupán egyetlen helyen, Ahu Tahainál találunk. Innen pedig stílusosan már csak pár kőhajítás a végtelen kékség, melybe érdemes alámerülni: az óceán mélyén, húsz méterrel a tengerszint alatt búvárkodva ugyanis szintén találkozhatunk egy monumentális szoborral – igaz, ez a moai csak utánzat, amit egy filmforgatás kedvéért helyeztek el a zátonyon, ettől még a látvány garantáltan megér egy merülést.