A felmelegedő vizek, az olvadó jégsapkák és a túlhalászás miatt nemcsak természet, hanem a grönlandi gasztronómia is veszélybe került. A leghagyományosabb fogásokat sajnos egyre nehezebb elkészíteni. A grönlandi lakosság 88%-át kitevő inuit közösség régen alapvetőnek számító élelmiszerei a dán receptek hatására is egyre inkább kikopnak a mindennapokból. Pont emiatt fontos, hogy megismerjük őket, ugyanis vannak köztük igazi különlegességek is. Most a Lindblad Expeditions listája alapján mutatjuk be, mit is esznek az inuitok.
BOGYÓSGYÜMÖLCSÖK
A grönlandi szélsőséges teleket csak nagyon kevés, szívós növény éli túl, ezért a helyi piacokon értelemszerűen nincs olyan nagy választék, mint az enyhébb éghajlatú országokban. A vad bogyósgyümölcsök azonban bőségesen teremnek Grönlandon is – ilyen például a fekete varjúbogyó, amiből legtöbbször lekvár készül. Hasonlóan elterjedt az élénkpiros alpesi medvebogyó, amit általában halételekkel szolgálnak fel, valamint a szeder és az áfonya. A grönlandi bogyósgyümölcsök az inuitok étrendjének szerves részét képezik, és rengeteg formában találjuk meg őket a helyi konyhában
NYÚLHAL-IKRA
A nem mindennapi alakjáról könnyen felismerhető tengeri nyúlhal nagy számban megtalálható Grönland jeges vizeiben. Ízletes húsát általában füstölve vagy párolva fogyasztják, de a helyi ételkedvelők számára az ikrája még fontosabb, ami selymes és finom, sós, kaviárszerű ízvilággal rendelkezik.
SUAASAT
A suaasat a hagyományos grönlandi konyha egyik legfontosabb étele: egy burgonyából, hagymából, rizsből vagy árpából és valamilyen húsból főzött, tápláló pörkölt, amit nagyon gyakran fókahússal készítenek. Kevés jobb grönlandi fogás kínálkozik arra, hogy megtapasztaljuk a sziget esszenciáját, mint egy forró tál suaasat, amit nemes egyszerűséggel sóval és borssal fűszereznek – és ami a fagyos vidéken megtalálható legalapvetőbb alapanyagokból készül.
MATTAK
Az egyik legkülönlegesebb grönlandi snack és az őslakosok régi kedvence a bálna bőre és az alatta lévő zsírréteg. A mattakot legtöbbször nyersen, durva sóval megszórva tálalják, és általában narválból készítik. Fogyasztása az inuit kultúrában hasonló szerepet tölt be, mint nálunk a borkóstolás – mivel leginkább a zamata és a textúrája miatt szeretik, sokan le sem nyelik, csak megízlelik.
SARKI HÓFAJD
Fotó: Shutterstock
Ez a kis madár az Északi-sarkvidéken őshonos. Grönlandon minden télen új bundát vesz fel, ekkor tollazata a nyári barnásról hófehérre változik, innen ered neve is. Húsa a fácánéhoz hasonló, zsenge, vadízű és sovány – régen nyersen vagy főzve fogyasztották, és a belsőségeit is mindig feldolgozták valamilyen formában. Manapság sokkal gyakoribb, hogy jól átsütve, ropogós burgonya mellett tálalják.
Pézsmatulok
Fotó: Shutterstock
A Grönland jeges tundráin otthonosan mozgó pézsmatulok robosztus fejéről, íves szarvairól és bozontos bundájáról ismerhető fel – és persze arról, hogy sokszor két méter hosszúra és 450 kilósra is megnő. A szigeten őshonos állományt jelenleg nem fenyegeti veszély, szóval teljesen legális rá vadászni. A pézsmatulok húsában leginkább azt szeretik a grönlandiak, hogy sokkal kevesebb benne a zsír, mint a sertéshúsban, de mégis szaftos, már-már vajas. Általában félig átsütve, steakként tálalják.