Élvezd Mexikót... a filmvásznon!
A sokarcú közép-amerikai ország vibráló hangulata mindenkinek jót tesz
Oscar-díjas és Antonio Banderas-os, drogos és csempészes, western és Frida Kahlo. És hozzá még egy ráadás rajzfilm! Ha nem emlékszel már a gitártokból záporozó töltényekre, vagy ha nem tudod, milyen vidáman állnak a mexikóiak a halottak napjához, akkor ezek a filmek garantáltan feldobják majd a napodat.
Roma (2018)
Becsapós a cím, hiszen Roma Mexikóváros egyik része, ahol ez a 2018-as film is játszódik. A rendező és forgatókönyvíró Alfonso Cuarón egy önéletrajzi ihletésű drámát forgatott a világ egyik legnagyobb városában. A történet a 70-es évekbe repít: egy középosztálybeli mexikói család és a személyzetük életét mutatja be egy csodálatos házban. Az apró részletek, az életmód, az utcák, a hangulatok, a társadalmi rétegek közötti hatalmas rés nemcsak szívfacsaró a filmben, de arra is emlékeztet, hogy 50 év alatt mégsem történt olyan nagy változás ebben a Közép-Amerikai országban.
Mielőtt meghaltam (2013)
Három Oscar-díjat söpört be ez a valós történetre építő mozifilm. A sztori háttere ugyan az Egyesült Államokban játszódik, de a lényeg, ami köré épül a történet, mexikói. Ron Woodroof (Matthew McConaughey) egy, a valóságban is létező AIDS-beteg volt, aki nem akart belenyugodni, amikor az orvosai 30 napot jósoltak neki. A halál elől menekülő aktivista úgy döntött, nem adja fel, és Mexikóból kísérleti AIDS-gyógyszereket csempészett be az Államokba. Ám nemcsak magán akart segíteni, az AIDS-betegek között is terjeszteni kezdte az életüket meghosszabbító szereket. A filmben mind McConaughey karaktere, mind Jared Leto női figurája is emlékezetes – mindkét színész Oscart kapott a szerepért.
Frida (2003)
Frida Kahlo életműve még most is meghatározza a modern képzőművészetet, mexikóvárosi otthona most múzeumként működik. A filmből megismerhetjük tragikus életét és szerelmének történetét Diego Riverával. Salma Hayek hosszas kutatás, elemzés és előkészület után vágott bele a szürrealista festőnő, Frida Kahlo megformálásába. A 2003-ban bemutatott filmből kiderül, hogy Hayek nemcsak azért volt alkalmas erre a szerepre, mert hasonlít a festőre és mert Hollywood legnépszerűbb mexikói származású színésznője volt (ezzel vádolták ugyanis sokan), de valóban tökéletesen hozta a karaktert. A kalandos életű művésznő sorscsapások sora után is élni és alkotni akart, életművének méltó emléket állít a film, melynek már a zenéit hallgatva is Mexikó utcáin érezhetjük magunkat.
Traffic (2000)
Steven Soderbergh filmje 4 Oscart kapott, közülük az egyiket Benicio Del Toro érdemelte ki a főszerepért. A film három szálon fut, ebből az egyik éppen Mexikóban játszódik, és mi másról is szólna, mint a drogkartellekről és a mexikói kábítószer-kereskedelemről – az amerikai DEA pedig rendületlenül próbálja elkapni a drogcsempészeket. De vajon sikerrel?! A kusza történet fordulatos, izgalmas és kendőzetlenül mutatja meg Mexikó sötét oldalát. Ha érdekelnek a drogkartelekről szóló filmek, akkor ez után a mozi után a Narcos Mexico c. filmsorozatot is ajánljuk neked a Netflixen.
Desperado, El Mariachi 2 (1995)
El Mariachi, azaz a Zenész megérkezik egy mexikói, határmenti kisvárosba, ahol bosszút akar állni szerelme haláláért. Robert Rodriguez 1995-ös westrern akciója az El Mariachi folytatása, ám a Desperadóban megkapjuk Antonio Banderast (az első részben Carlos Gallardo játssza a Zenészt) és Salma Hayeket is, akik mellett a félelmetes gitártok és a sok izgalom természtesen megmaradt az első részből. A film zenéje szintén szuper!
+1. Coco (2017)
És ha már zene, sőt mexikói gitármuzsika, akkor ezt a rajzfilmet sem lehet kihagyni a mexikói filmes listáról. A rajzfilm segít megérteni a mexikói kultúrát, az élethez és a halálhoz fűződő érzéseiket, miközben bemutatja: a mexikóiak a halottak napját, a Día De Los Muertost egészen másképp ünneplik, mint mi. Náluk ez az alkalom egy fiesta, amikor az élők és az elhunyt rokonok szellemei egy nagy mulatság keretein belül találkozhatnak. Az élők feldíszítik a temetőt, a szerettük sírjához elviszik az elhunyt kedvenc tárgyait, ételeit, hogy „hazacsalogassák" aznap éjszakára, tehát náluk ez egy vidám ünnep. E szokásoknak köszönhetően a mexikóiak kevésbé félnek a haláltól, az élet részének tekintik, amelyet igyekeznek minél jobban kiélvezni - a rajzfilm tanulsága szerint még a haláluk után is.