Ez év végén nemcsak a futball szerelmesei, hanem a fél világ is a glóbusz egyik legkisebb, ám a leggazdagabbak közé tartozó országára szegezi tekintetét. Katar – november 20. és december 18. között – első arab házigazdaként ad otthont a FIFA világbajnokságnak. A rendezvény rengeteg izgalmat és páratlan fényűzést ígér, de a helyszín számtalan kérdést is felvet.

A parányi emírség mindent megtett, hogy kihozza a maximumot a Föld harmadik legnagyobb olajtartalékából származó mesés bevételeiből: az elmúlt években fejlett infrastruktúrát és modern szociális intézményrendszert építettek ki, a fővárost sziporkázó metropolisszá varázsolták. Doha óvárosában sétálva ma segítőkész helyieket, oldott hangulatot, nyugatinak tűnő utcaképet és turisztikai lehetőségeket találunk. Ezzel párhuzamosan azonban a katariak féltve őrzik arab kultúrájukat.

A törvénykezés alapja a saría, az európai szemmel szigorú szabályok megszegői pedig komoly büntetésekre számíthatnak.

Ez a két véglet, valljuk be, igencsak izgalmas háttérként szolgál a legrangosabb futballmérkőzésekhez. De ne szaladjunk ennyire előre. Mit is tudunk erről a távoli, zsebkendőnyi országról?

Padlizsán és olajkincs

Katar területe kisebb, mint a Dél-Dunántúl, ráadásul a Maldív-szigetek után a Föld leglaposabb országa: legmagasabb pontja mindössze 103 méterrel nyúlik a tengerszint fölé. Az emírség az Arab-félsziget egy apró nyúlványán terül el. A szárazföld felőli, Szaúd-Arábiával közös, alig 63 kilométeres határszakaszától eltekintve az országot minden irányból a tenger, konkrétan a Perzsa-öböl hullámai nyaldossák.

Az országban szinte alig terem meg valami, így nem csoda, hogy Katar mezőgazdasága kimerül a szerény paradicsom, datolya- és padlizsánültetvényekben. A terméketlen sivatag alatt rejtőző, hatalmas kőolajkincs felfedezéséig így nem is lehetett szó luxusról. A lakosság a tengerből, valamint a kulturális szempontból máig igen jelentős gyöngyhalászatból tartotta fenn magát. A második világháború után azonban minden megváltozott: az 1939-es első próbafúrás után alig egy évtizeddel Katar már kőolajat exportált.

A gazdaság azóta megállíthatatlanul dübörög, a sorban felfedezett lelőhelyek két emberöltő alatt a leggazdagabb országok közé repítették a parányi emírséget.

A katariak pedig igazán tudják, mire költsenek, hogy felhívják magukra a figyelmet. A Quatar Airlines egyhuzamban hatszor nyerte el a Föld legjobb légitársasága címet, a dohai nemzetközi repülőteret a világ legnívósabb légikikötőjének kiáltották ki. 2021-ben a Global Finance Magazine a glóbusz egyik legbiztonságosabb országának nevezte Katart. Itt található továbbá a valaha fúrt legmélyebb olajkút, valamint egy világviszonylatban is egyedülálló, olimpiai szintű versenyek megrendezésére alkalmas,

autós forgalomtól elzárt, de a civil bringások számára nyitott, 33 kilométer hosszú kerékpárút is.

Kissé ellentmondásos viszonyok

Az állam abszolút monarchia, ahol

az emír, Tamím bin Hamád Al Táni szinte korlátlan hatalommal bír,

ő testesíti meg a törvényhozó hatalmat, illetve felügyeli az igazságszolgáltatást. Arcát nemcsak a pénzérméken, de országszerte gyakorlatilag minden épületben látni fogjuk. Az európai elitakadémiákon tanult vezető országában mindenki számára lehetővé − igaz, nem kötelezővé − tette a közoktatást, tetemes összegű külföldi tőkét csábított az országba és vagyonokkal támogatja a művészeteket. Nemcsak a kultúráért rajong, hanem a sportért, elsősorban a fociért, így abban már talán nincs is semmi meglepő, hogy övé a Paris Saint-Germain F.C., amely jelenleg a világ tíz legértékesebb labdarúgóklubja közé tartozik. Ebből, no meg a sportszenvedély mellé társuló hihetetlen gazdasági erőből kiindulva nem meglepő, hogy Katar is versenybe szállt a 2022-es FIFA-világbajnokság szervezéséért. Győzelme mindazonáltal kisebb csodaszámba ment.

Folyt. köv.