Mostar és környéke természeti látnivalókban is bővelkedő vidék, amelyet kifejezetten érdemes felvenni tervezett utazásaink közé, ha nemcsak egy klasszikus turistacélpontra vágyunk, hanem szeretnénk a saját szemünkkel látni, hogyan formálják az évszázadok a településeket.

Történelme során többször is változott, hogy Mostar éppen melyik birodalom fennhatósága alá tartozott: egy időben a Római Birodalom, majd a Hun, később pedig a Frank Birodalom részét képezte. A XV. században az oszmánok foglalták el a települést. Ehhez az időszakhoz köthető a városi jelleg és az akkoriban a legfontosabb városrésznek számító piac kialakulása, amely egyúttal meghatározta a település központi részét, olyannyira, hogy a mai napig itt található minden közigazgatásilag fontos intézmény.

A város egyik nevezetességének számító Öreg híd építése is erre az időszakra tehető: az ikonikus létesítmény 1566-ban készült el. A muzulmán valláshoz köthető mecsetek mellett a XIX. században az ortodox templomok és a keresztény Szent Péter és Pál bazilika is felépülhetett, jelezvén: a keresztények egyre nagyobb szerepet töltöttek be a város életében.

A török megszállást követően Mostar az Osztrák–Magyar Monarchia uralma alá került, ekkor nyerte el európai jellegét, hiszen a csatornarendszer kiépítése mellett számos hidat emeltek a várost átszelő Neretva folyó fölé, megalakult az első bank, és a kulturális élet is felvirágzott, valamint számtalan európai (elsősorban neomór) stílusú épülettel gazdagodott a városkép.

Majd következett az I. világháború, amelynek nyomán a város a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság részévé vált, megalapozva a lakosság vegyes összetételét. A II. világháború után aztán Jugoszláviáé lett, szerbek, horvátok és bosnyákok lakták. A soknemzetiségű országban a különböző népcsoportok közötti feszültségek miatt kirobbant délszláv háború Mostarra is jelentős hatást gyakorolt, a pusztítás nyomait a mai napig nem sikerült teljesen eltüntetni. A rengeteg emberi áldozatot is követelő konfliktust az 1990-es évek végére sikerült lezárni, s ma már a város egyik részében bosnyákok, másik oldalán pedig horvátok élnek, a település hídjai pedig összekötik és együttműködésre ösztönzik a lakosságot.

Ahhoz tehát, hogy igazán értékelni tudjuk az itt látottakat, fontos, hogy megismerkedjünk a város történelmi múltjával – ami nemcsak a régmúltat jelenti. A kilencvenes években zajló, véres délszláv háborún és annak következményein külön tárlat (Museum of War and Genocide Victims) kalauzol végig. Mi tagadás, erős kezdés egy hétvégi kiruccanáshoz, de szinte kötelező eleme mostari látogatásunknak. Amelyet, ha a nyári időszakban tervezünk megejteni, jó tudni és előre felkészíteni magunkat rá: meglepő forróságot is könnyen tapasztalhatunk, a déli hatásnak köszönhetően a hőmérséklet ugyanis még éjszaka is gyakran megközelíti a 30°C-ot. Ugyanakkor a város valódi arcát ebben az időszakban ismerhetjük meg leginkább, ősztől kora tavaszig ugyanis több kulturális intézmény és vendéglátóhely is zárva tart.

​Keleti kényelem, nyugati élmények

Mostar alapvetően multikulturális város, bizonyos erőteljes jegyeket magán viselve. Az óvárosban sétálgatva a mesés keleten érezhetjük magunkat, hiszen a klasszikus, Törökországra emlékeztető bazári hangulat közepette kézművesek, piacok, kincseket rejtő kisboltok és persze a hamisítatlan bosnyák kávé szegélyezik utunkat – utóbbit mindenképpen érdemes kipróbálni valamelyik kis kávézóban, leginkább persze a Kujundžiluk utcán, ahol a város híres bazársora kanyarog.

A nyugati világ ugyanakkor építészetileg és kulturálisan is képviselteti magát, hiszen számos érdekes múzeumban tehetünk látogatást, így azoknak, akik a kikapcsolódáson túl az ismereteiket is szeretnék bővíteni, feltétlenül érdemes időt szánniuk ezekre a tárlatokra. Jó hír, hogy a látnivalók többsége a belvárosban található, így turistabarát módon nem szükséges közlekedési eszközről gondoskodnunk. Gyalog is kényelmesen bejárható minden, ha pedig szállásfoglalásban gondolkodunk, egyfajta hüvelykujj szabályt követve érdemes a folyóparton keresgélni, esetleg a Španski trg-et (Spanyol teret)kitűzni orientációs pontként. Így a város lényegét gyakorlatilag már a küszöbünktől élvezhetjük.

​Hidak és mecsetek városa

Az Öreg hídnak azon túl, hogy a város egyik jelképe, azért is jut fontos szerep, mert rajta van az UNESCO világörökségi listáján – nem véletlen, hogy a háború során megsemmisült építmény rekonstrukciójára nagy hangsúlyt fektettek, és egy nemzetközi szakmai és pénzügyi összefogás eredményeként 2004-ben régi pompájában visszaadták a lakosságnak. Mellette persze a város többi hídját is érdemes megnézni, hiszen gyönyörű látványt nyújtanak.

Csakúgy, mint a mecsetek, amelyek a város nélkülözhetetlen részei, építészeti és vallási jelentőségük megkérdőjelezhetetlen, gyönyörű belső tereik pedig igazi csemegének számítanak. Közülük is kiemelkedik az 1600-as évek elején épült mecset, a Koski Mehmed-pašina džamija, amely a háború során szintén súlyos károkat szenvedett, így már csak rekonstruált állapotában tekinthetjük meg – amit a belső tér díszítése és az ablakokon beáradó fény játéka azonnal feledtetni fog. Aki nem fél a magasságtól, jelképes összegért a minaretbe is felsétálhat egy páratlan városi kilátásért.