Ahogy mindig, most is megvolt a jól kigondolt terv: sötétben kelni, gyorsan megreggelizni, beülni az autóba, hogy legkésőbb reggel nyolcra a Vrátna-völgy parkolójában lehessünk. A célunk az volt, hogy a hétvégi túrázók áradatát megelőzve indulhassunk el egy kis-fátrai téli gerinctúrára.

A valóság azonban sokkal prózaibban alakult: elaludtunk, így reggeli nélkül keltünk útra. S mivel nem akartuk a Grúň menedékházhoz vezető, sárga jelzésű turistaúton haladó családi csoportok kerülgetésével tölteni a délelőttöt, egy pihenőhelyen sem álltunk meg. A Terhely (Terchová) részét képező Vyšné Kamence-i benzinkútra hagyatkoztunk, ahol a Slovnaft klasszikus téli kínálata várt: szezonális hot dog hagymával és a kihagyhatatlan kávé, hozzá pedig a már-már legendás, a Lyra családi üzemében gyártott csokoládé. A fiam a magas hústartalmának köszönhetően kiadós fehérjeforrásnak számító kolbászos hot dogra szavazott, a férjem pedig az 1954-től ismert csehszlovák klasszikust, a besütött zsemlében tálalt majonézes treszkát választotta. Ráadásul még pöstyéni Guden Guden ostyát is csomagoltunk a hátizsákunkba.

Meghitt hangulatban

Így jóllakva nemsokára már a Poludňový grúň (1459 m) felé meneteltünk. Míg az alacsonyabban fekvő területeken hónak híre-hamva nem volt, a törpefenyők sávja felett már fehér takaró borította a tájat, s a napsütésben szinte ragyogott előttünk a hegygerinc. A Kis-Fátra harmadik legmagasabb csúcsára, a Chlebre (1647 m) még azelőtt felértünk, hogy a felvonó felőli másik oldalról tódulni kezdtek volna a kirándulók. A maga teljes szépségében és csendjében csodálhattuk meg a gyönyörű kilátást, majd gyalog indultunk lefelé. Nem a felvonó alatt vezető legrövidebb utat választottuk, kisebb kerülőt tettünk. A Kis-Fátra legmagasabb csúcsa, a Nagy-Kriváň (1709 m) alatt vezető turistaösvény szinte teljesen kihalt volt. A Chrapákyn áthaladva a Kraviarske-csúcs mögötti nyeregnél, a zöld színnel jelölt ösvénynél jobbra fordultunk. Lefelé egy lélekkel sem találkozunk, a jeges hidegben csak az ütemes lélegzésünk hangja hallatszott.

Amikor sötétedni kezdett, a hátizsákból előhúztunk két fejlámpát. Az egyik fel volt töltve, a másik viszont a dermesztő alkonyatban csak pislákolt, 15 perccel később pedig ki is aludt. Szerencsénkre megmentett minket egy régi biciklilámpa, amit úgy hordunk magunkkal, mint Frodó a Galadrieltől kapott üvegcsét Eärendil csillagának fényével. A mi üvegcséink azok az elemek voltak, amiket reggel vettünk a benzinkúton a lámpába, úgymond a biztonság kedvéért.

Mire visszaértünk az autóhoz, a szinte teljesen üres parkolóban már áthatolhatatlan volt a sötétség. Kigyúltak az első csillagok, mi pedig néhány percig még élveztük a Vrátna-völgy varázslatos hangulatát. Bár reggel még úgy tűnt, hogy egy nem túl sikeres nap elébe nézünk, végül tökéletes családi kirándulásban volt részünk. És mivel reggelt egy Slovnaft töltőállomáson kezdtük, visszaúton is igyekeztünk ehhez hűek maradni. A Trencsén melletti Vágzamárd (Zamarovce) hozzávetőleg félúton van Pozsony felé, ezért ideális hely egy kis pihenőre. A finom kávéhoz (és csokihoz) ezúttal kitűnő fahéjas csigát kértünk.