Mindig rendezett

Egész Koppenhágában az az érzésünk lehet, hogy már-már idegen vagy művi a rend, amiben élnek, pedig egy nap alatt hozzá lehet szokni, hogy minden tiszta, a tömegközlekedés pontos, az emberek kedvesek és nyitottak. Bármerre sétálunk vagy biciklizünk a városban, szépek a házak és a kertek, persze van egy kicsit puritán, indusztriális hangulata, de jó értelemben.

Az 1800-as években nagy volt a kereslet megfizethető, biztonságos lakások iránt, Koppenhága egyre csak fejlődött, az ipari munkásságnak azonban ingáznia kellett, ami sokáig nem volt tartható, így vidékről be kellett költözniük Dánia legnagyobb városába. A nyüzsgő, egyre terjeszkedő városban elfogytak a lakóhelyek, így a szegényebb réteg koszos tornyokban, pincékben, sikátorokban, családonként több generációt összezsúfolva élt. A szennyvíz, a szemét ellepte Koppenhága utcáit, ez pedig kedvezett az 1853-as kolerajárványnak, amelyben összesen 5000 dán halt meg. Dánia vezetői rájöttek, hogy ez a helyzet tarthatatlan és munkásoknak lakhatást kell biztosítani, így a munkásosztályé lett 200 éve ez a negyed, amely most felkapott zöldövezetnek számít.

Kartoffelraekkerne

1973-ban kezdték el sárga téglából sűrűn egymás mellé felhúzni a házakat. A Krumpliföld név (azaz a Kartoffelraekkerne) ekkor ragadt rá erre a városrészre, ugyanis a házak felépítése előtt gazdálkodási terület, nagy valószínűség szerint krumpliföld volt. Minden épület 3 szintes, és annak idején minden szinten egy különálló lakás volt, amelyet egy-egy család vehetett birtokba.

A 480 darab ház ma is áll, remek állapotban vannak, csodás mini kerteket építettek köréjük a most ott élők, ráadásul sok kicsi kávézó, bisztró is van a környéken, ami a fiatalok számára még vonzóbbá teszi. De ez nem volt mindig így: a 70-es évekre teljesen romosak, lelakottak voltak az épületek, a Kartoffelraekkerne a környék szégyenfoltja volt, a kormány le akarta rombolni a házakat, új utakat terveztek a szűk kis utcák helyett, de a lakóközösség tiltakozott. Végül megállapodtak abban, hogy a lakók teljesen felújítják a házakat, rendbe teszik a környéket és akkor békén hagyják őket. Végül minden társasházból családi ház lett, és Koppenhága egyik legmenőbb részévé vált, ahol most az egekben vannak az ingatlanárak.

Így néz ki ez a városrész: