Egy múzeumról általában az a gyerekkori emlék jut eszünkbe, hogy a festmények, szobrok és üvegvitrinek közt sétálva csendben kell maradni, és tilos megérinteni a tárgyakat. Pedig egy jó múzeum nem a régiségek temetője – erről bárki meggyőződhet, ha ellátogat Zsolnára, Körmöcbányára vagy Eperjesre.
Budatini „slovacikum”
Zsolna történelmi központja sok látnivalóval büszkélkedik, azonban a Vág túlpartján, a Kiszuca torkolatánál található Budatin várát is érdemes felkeresni. A Vágmenti Múzeumnak otthont adó XIII. századi várat nem építészeti megoldásai és nem is a hozzá tartozó angolpark teszi különlegessé, hanem egy állandó kiállítás, amely a drótos mesterség remekműveit mutatja be.
A drótos mesterség olyan szorosan kapcsolódik a szlovák néphez, hogy akár „slovacikum" is lehetne. Az Osztrák-Magyar Monarchia falvait és városait még a XX. század elején is mintegy 5000 vándor drótos járta végig, akik szinte kivétel nélkül mindannyian szlovákok voltak. A mesterek nemcsak megjavították és felújították a háztartásban és a gazdaságban használt eszközöket, hanem a drót hajlításával, fonásával és szövésével csodálatos népművészeti alkotásokat is létrehoztak.
A Drótos pavilonban látható remekművek közt sétálva úgy érezhetjük magunkat, mintha egy mesébe csöppentünk volna. Az egykori drótos mesterek hagyatéka kicsiket és nagyokat is garantáltan elvarázsol – nem csoda, hogy a szlovák drótos mesterséget 2019-ben az UNESCO felvette a szellemi kulturális világörökség listájára.
Csináljunk pénzt!
Körmöcbányával kapcsolatban a „legrégebbi" szó okkal merül fel gyakori jelzőként. Itt található Európa legrégebbi pénzverdéje, amely csaknem 700 éve folyamatosan működik, és így a világ egyik legrégebbi vállalata is, továbbá ez a város tudhatja magáénak az egyik legrégebbi szlovákiai múzeumot is.
A hangulatos óvárosban könnyű megtalálni a Pénz- és Érmemúzeumot, amely a Károly Róbert magyar király által 1328-ban alapított pénzverde és az eltelt évszázadok alatt itt előállított pénzérmék és bankók történetét mutatja be. A körmöcbányai aranyforintok, dukátok és ezüsttallérok híresek voltak a tisztaságukról, a maguk korában Európa-szerte keményvalutának számítottak. A múzeum kiállításai öt szinten vezetik végig a látogatót az aranybányászattól kezdve az érc feldolgozásán, a pénzverésen és -nyomáson át a fém és papír fizetőeszközök megsemmisítéséig.
A múzeum nemcsak a numizmatika iránt érdeklődőknek ígér feledhetetlen élményt, de családi programnak is kiváló. Sőt, amatőr pénzverőként mi is készíthetünk magunknak emlékbe egy-egy pénzérmét.
A fehér arany nyomában
A föld méhének kincsei után nyomozhatunk Eperjes Solivar városrészében is. Igaz, itt nem aranyat találunk, hanem – az ismert népmese szerint – valami sokkal értékesebbet: sót. A hely különlegessége az, hogy itt a „fehér aranyat" jó ideje már nem bányásszák, hanem főzik!
A kősóbánya aknáit 1752-ben elárasztotta a talajvíz, és a bánya földalatti sótóvá változott. A telített sósvíz kitermeléséhez és a sólepárláshoz egy teljesen új technológiára volt szükség. A Solivar Múzeum kihagyhatatlan műszaki látványosság, a tárlatvezetés során megtekinthető többek közt a Leopold-akna, a szivattyú, a sólétároló, a főzőüzem, a sóraktár és a kerepelő.