Lubló vára

A Szepesség északkeleti részén, Ólubló felett, a Poprád folyó bal partján egy mészkőhegyen trónol Lubló ősi vára. Ez Kelet-Szlovákia egyik legérdekesebb erődítménye, amelyből gyönyörű kilátás nyílik a környező vidékre. A várat III. András magyar király kezdeményezésére a 13. és a 14. század fordulóján építették. Kalandos története során több fontos eseményről, illetve személyről híresült el: alapvető feladata a Lengyelországba vezető kereskedelmi út védelme volt, de volt itt királytalálkozó, itt rejtették el a lengyel koronázási ékszereket, és a vár börtönében raboskodott egy ideig Benyovszky Móric világutazó, Madagaszkár későbbi királya is.

A vár történetében kiemelkedő esemény volt 1412-ben Zsigmond magyar és II. Ulászló lengyel király találkozója, melyet követően a várat – több más várossal együtt – Magyarország zálogba adta Lengyelországnak, majd itt alakították ki a lengyel sztaroszta székhelyét. Az 1553-as hatalmas tűzvész után az erődöt korabeli modern technológiával újjáépítették, illetve kibővítették – a reneszánsz stílusú palota is ebből az időszakból származik. Miután a szepesi városok visszatértek Magyarországhoz, a vár hadászati jelentősége csökkent, aminek következtében hanyatlani kezdett. A vár utolsó tulajdonosa a Zamoyski család volt, egészen 1945-ig volt a birtokukban. 1966-ban Andrej Čepiššák közreműködésével múzeumot hoztak létre a várban, és megkezdődött a romos erőd fokozatos felújítása.

Akadálymentes erődítmény

A vár legrégebbi része a kör alakú torony, masszív tartóoszlopokkal, valamint a hozzá csatlakozó gótikus palota. A felújításnak köszönhetően a vár teljes területe bejárhatóvá vált, beleértve a legnagyobb épületet, a reneszánsz palotát is. Napjainkban nagyszabású kiállításoknak ad otthont, különös figyelmet szentelve a kézművességnek, a Szepességben működő egykori céheknek, valamint a vár utolsó urainak, a Zamoyski családnak. Lubló várával kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni azt a dicséretes tényt, hogy 2013-tól akadálymentes – azaz a látássérült és hallássérült látogatók számára is minden pontja megközelíthető, illetve az információk számukra is hozzáférhetőek.

Skanzen – vissza a múltba

A múltbeli falusi életbe enged bepillantást a vár alatt található Lublói skanzen, amely lényegében egy szabadtéri múzeum. A népi építészet jellegzetességei mellett bemutatja, az etnikailag rendkívül vegyes Szepesség és Sáros néprajzát és kulturális értékeit, azt, hogy miként éltek itt egymással évszázadok óta a szlovákok, németek, magyarok, ruszinok, gorálok és zsidók. A skanzenben autentikus faházak, iskola, vízimalom, vadászház, gazdasági épületek, istállók, magtárak és műhelyek találhatók. A kiállítás meghatározó eleme az 1833-ból származó görögkatolikus templom, melyet Szent Mihály arkangyalról neveztek el, és amelyben a nagy egyházi ünnepek idején manapság is tartanak istentiszteleteket.

A kiállítás része egy 19. századi kovácsműhely Tarcáról, a kisszulini hengermalom és egy asztalosműhely is. A lakóházak esetében a kiállítás létrehozói tiszteletben tartották a hagyományokat, amelyet ezen a vidéken egészen a 20. század közepéig megőriztek. A látássérült érdeklődők számára szintén akadálymentes skanzen körülbelül egy óra alatt bejárható.