Négy éve hagytad ott az angol hétköznapokat és utaztál a Kanári-szigetekre. Hogy kerültél egyáltalán Londonba?

Középiskola után mentem ki tanulni, de egy év után otthagytam a filmszakot, majd dolgozni kezdtem. Sok mindent kipróbáltam, sodródtam az árral és jó sok év lett belőle.

Hogy került képbe Tenerife?

Londonban egy stop táblához értem, tökéletes időpontnak tűnt, hogy megnézzem, mit kezdjek magammal más helyen. Nagyon szeretem a napsütést, a kék eget, amit Londonban nem sokat láttam. Korábban már kétszer jártam Tenerifén és jól éreztem ott magam.

És bejött.

Bejött, de eredetileg 1 hónapra foglaltam szállást El Hierron egy farmon. Ott találkoztam Daviddel, egy nyugdíjas olasz utazóval, aki mutatott egy spanyol cikket a csakrák, vagyis energia központok és a szigetek vulkanikus energiájának kapcsolatáról. Nagy hatással volt rám annak ellenére, hogy nem voltam jártas a csakrák világában. Akkor határoztam el, hogy beutazom az összes szigetet Kanárin.

Mennyi ideig tartott a felfedezés?

7 hónapig mentem szívvel, lélekkel, nyitottan, őszintén, akár egy kisgyerek.

Közben jógázni is kezdtél, ahogy láttam az Instagrammon.

Igen, hogy valami kreatív kihívást és izgalmat csempésszek a napokba.

Melyik sziget hozta ki belőled a legmélyebb érzéseket?

A legkisebb sziget, El Hierro fogott meg leginkább. Ez egy önellátó sziget, saját áramtermeléssel, rengeteg organikus farmmal. Kicsit visszaadta a gyerekkorom egy fontos szegletét, amikor a nagymamánál nyaraltam, és közelről láthattam, hogy megy a zöldségtermelés, állattartás. Csak kevés turista érkezik El Hieróra, és a helyiek is figyelnek arra, hogy ne legyen belőle egy új Tenerife vagy Gran Canaria.

Melyik csakrához kapcsolódik El Hiero?

A gyökércsakrához, ami az otthon, a biztonság, a valahova tartozás jelképe – nagyon erősen érezni ezt az egész szigeten. Akárkivel találkoztam, beszélgettem , mindenki azt mondta, hogy vissza fog térni, vagy ott szeretne élni. Olyannyira biztonságos hely, hogy nem zárják az ajtókat.

Nekem a Máltához tartozó, Gozo jutott eszembe. 15 éve pont ilyen volt.

Ősszel jártam ott, és rengeteg turista van arra, amit nem szeretek. Olyan boltok sorakoznak a fővárosban, amiket korábban csak Londonban láttam.

Múlt ősszel Máltán próbáltál szerencsét. Nem azt hozta, amit vártál?

Nem vártam semmit, mert tudtam, hogy túl nagy a turizmus, de nem gondoltam, hogy ennyire. Ott is olyan volt, mintha visszacsöppentem volna Londonba, csak más földrajzi helyszínen.

Akkor rögtön tudtad, hogy nem a te világod?

Egy hónap után már nem is akartam ott maradni, kár lett volna magamra erőltetni, mert nem egy spirituális hely. A parton tömeg van, kevés a természet, egyszerűen nem az én világom.

Akkor ez is egyértelműen bizonyította, hogy a spanyol szigetek egyike az ideális. Elmondanád, melyik sziget, melyik csakrához tartozik?

Tenerife a szívcsakra, Fuerteventura a homlokcsakra, Gran Canaria a torokcsakra, Lanzarote a koronacsakra, La Palma a szexcsakra, La Gomera a köldökcsakra, és ahogy az imént mondtam, El Hierro a gyökércsakra.

Érdekes így tekinteni a szigetekre. La Palmáról sokat hallottam korábban. Neked is tetszett?

Érdekes kontraszttal találkoztam ott: a pusztítás és az építés kontrasztjával. Ezt a szigetet azonnal összekapcsoltam a Tarot kártya Torony lapjával, amikor mindennek el kell vesznie, szétesnie, hogy valami új jöjjön helyette. Találkoztam egy fiúval, aki Madridból érkezett a szigetre, eredetileg csak kis időre. Amikor tovább kellett volna utaznia, összetörte az autóját. Azt mondja, végig volt benne egy kettőség, mert legszívesebben maradt volna. Na, ilyen az a sziget, talán helyetted is dönt. Egy idős német házaspár lakókocsijában laktam, akik az egész életüket feladták Németországban egy nyaralás után. A régi elhagyása és az új felépítése az ő életükben is nagyon szépen kirajzolódik

Jó lehet ilyen emberekkel találkozni.

Nagyon inspiráló, sok ötletet adtak. Mindegyik szigeten találkoztam olyan emberekkel, akiknek a története és élete inspirált arra, hogy lehet máshogyan is élni, mint amit addig a nagyvárosban ismertem.

A legtöbb képen mezítláb sétálsz, mintha szeretnél eggyé válni a földdel.

Mivel elég intuitív ember vagyok, amikor csak lehet, cipő nélkül mászkálok. Sokáig nem értettem, amikor is találkoztam a földelés kifejezéssel – ez annyit jelent, hogy a Föld elektromágnesen töltései hatnak a testre. Ha elutazol valahova, érdemes mezítláb sétálni, így könnyebben átveszed az új helyek rezgéseit. Állítólag segít a jet lag leküzdésében is. A lávaköveken különösen jól esett így kirándulni, akkor éreztem először, milyen jó hatással vannak rám a vulkanikus energiák.

Soha nem féltél egyedül az utazások során?

Nem, egyszer sem volt bennem félelem. Éreztem, hogy ott nem érhet baj. A szigeteken sokan utaznak lakókocsival, sátraznak, kempingeznek, de találkoztam olyan lánnyal is, aki bérelt autóval utazta körbe a szigeteket, és végig abban lakott.

Ha lehet, messziről kerülöd a szállodákat. Hogy választottál szállást?

A 7 hónapos utazás alatt airbnb-ztem és hostelekben laktam. Mindig az adott szigetről foglaltam a következőre szállást, mivel nem terveztem előre, hogy melyik szigeten, mennyi időt töltök. Úsztam az árral meg az érzéseimmel. Azért is volt jó helyieknél lakni, mert így eljutottam erdős túrákra, különleges vízesésekhez, kevésbé ismert nevezetességekhez. Szeretek ismerkedni és kapcsolatokat teremteni. Egy szállodában elzárod magad másoktól, szabályok vannak es udvariaskodás. Én jobban kedvelem az autentikus és közvetlen viselkedést. Meg figyelnem kellett a költekezésemre, ezért az olcsóbb szállások közül válogattam.

Lett kedvenc ételed az utazások során?

Nagyon tetszett a sárkánygyümölcs, rózsaszín, izgalmas formájú gyümölcs, de nem sok íze volt. A mangó viszont isteni, egészen más íze van, mint amit Angliában vettem a piacokon, sokkal édesebb, lédúsabb. Van egy tipikus kanári-szigeteki leves, amiben nagy darabokra vágott zöldségeket tesznek édesburgonyával, mennyei. Mivel sok német és olasz ember él arra, ugyanúgy vannak bióboltok és pizzériák. Mindegyik szigeten van kézműves piac, ahol helyi művészeti tárgyak mellett árulnak ételeket is – saját termesztésű zöldséget, gyümölcsöt, lekvárt, olívaolajat. A németek árulnak finom pékárukat és magos kenyeret. A zöld szigeteken vannak banán- és ananász ültetvények, de elsősorban exportra termelnek.

Mit ajánlanál a Kanári-szigeteken?

Attól függ, milyen céllal indulnál. Ha például a belső útkeresés a cél, akkor El Hierrót javasolnám a sok túraútvonal miatt. Mivel kevés ember jár arra, ott lehet leginkább befelé figyelni, elvonulni a civilizációtól. Biztonságos, bátran lehet stoppolni, sőt, ha látják a helyiek, hogy az út mellett sétálsz, megkérdezik, elvihetnek- e.

És, ha kikapcsolódni szeretnék?

Akkor mindenképp Fuerteventurát, illetve Tenerifét. Utóbbin minden van: lehet szörfözni, búvárkodni, a hegyekbe kirándulni és autóval könnyedén be lehet járni az egészet. Azon az egy szigeten van fehér-, fekete homokos és sziklás tengerpart is. Csak le kell mászni egy hosszú létrán és máris a kristálytiszta vízben úszol. A legtöbb helyen lehet monokinizni, rám ez is nagyon hatott. Nem számít a kor, az alak, senki nem nézi a másikat, teljesen természetes mindenkinek, hogy a nők nem veszik fel a bikini felsőket. Tudod, mit ajánlanék még? Van egy olyan sziget, ami kissé lakatlannak tűnik, bár állítólag 700 lakosa van – ez nekem nem tűnt fel. Ez La Graciosa, csak Lanzarote-ról lehet eljutni egy fél órás hajóúttal. Egyáltalán nincsenek autók, bérelt biciklivel vagy gyalog kell felfedezni a helyet. A kikötő környékén vannak házak, a többi teljesen lakatlan. Ott láttam a legszebb színeket egész életemben: a legkékebb kéket, a legzöldebb zöldet.

Lanzarote is tetszett?

Nagyon, olyan, mintha egy teljesen más bolygón járnál. Az egészet fekete vulkanikus homok takarja, a házak viszont hófehérek. Ez a kontraszt elképesztő, rendkívül látványos.

Mikor tervezed a következő utadat?

Ahogy a vírushelyzet megengedi. Folyamatosan nézem a munkákat a Kanári-szigeteken, angolt szeretnék tanítani. La Gomerán és Tenerifén is van esélyem, remélem, már nyáron visszamehetek. A munka mellett az is fontos, hogy olyan helyen éljek, ahol hasznos lehetek, mondjuk önkéntesként segíteni a helyieket, a természetet, az állatokat. Kell, hogy adhassak magamból, de még nem tudom, merre visz az utam.

Szöveg: Sinkó Edit

Zsófi képgalériája a Kanári-szigetekről: