„A sorozatom olyan társadalmi réteget mutat be, amelynek tagjai átélik ezt. Dél-Franciaországtól Portugália déli csücskéig az Atlanti-óceán partja mentén rengeteg szörfös gyűlik össze évről-évre. Lakóbuszokban élnek, hol itt, hol ott vernek tanyát, szörföznek, és a kapitalista világ elvárásaival nem törődve élik a mindennapjaikat. Csoportokba verődve együtt mozognak és megosztják egymással mindenüket. Van köztük, aki digitális nomád vagy épp egy kávézóban pincérkedik esténként, míg mások az év felében dolgozva az összes pénzüket félreteszik, hogy aztán végre beszálljanak a furgonba, és belevessék magukat a szabadságba. Az életük a folyamatos utazásról, rengeteg hasonló és jó emberrel való találkozásról, szörfözésről és a napfény élvezetéről szól. Ők a 21. század hippijei, akik csupán a napot követik."

Bár egyik jó barátnője, Szakácsi Eszter újságíró és szörfös régóta győzködte, hogy menjenek el együtt Dél-Franciaországba a hippi szörfösök szubkultúráját egy fotó- és szöveganyagban feldolgozni, Robi csupán 2013-ban érezte úgy, hogy addigra annyira telítődött a megelőző évek nehéz témáival, hogy valami olyat keres, ami át van itatva a szabadsággal és a boldogsággal, így egyáltalán nem terhes megörökíteni.

Első útja csupán ízelítő volt a szörfösök világába, de már akkor tudta, hogy mindenképpen folytatni szeretné e sajátos életforma dokumentálását. Végül 2019 júniusában kapta meg az NKA alkotói ösztöndíjat, ám egy családi tragédia miatt kis híján úgy döntött, kellő lelkierő híján inkább visszaadja ezt a lehetőséget. Párja tanácsára azonban októberben mégis autóba ült, hogy kövesse a szörfösöket Dél-Franciaországon, Spanyolországon és Portugálián át. Ma már hálás, hogy folytatta a megkezdett témát, mert ebben az utazásban nemcsak a szabadságkeresés, de az elengedés is benne volt.

Robi egy Subaru Foresterrel indult neki a másfél hónapos útnak. Matracot vágatott az autójába, és amennyire lehetett, otthonossá tette a járgányt, hisz tudta: hiteles fotósorozat csak akkor készülhet, ha ő is részese a szörfösök mindennapjainak, és velük követi a napot.

Megérkezése után már a második napon kiszúrt magának egy angol rasztahajú srácot Franciaországban, aki a szörfözés után épp a deszkáját mosta, amikor egymásra köszöntek. „Amikor végzett, utánamentem, és elmondtam neki, min dolgozom. Nagyon tetszett neki az ötlet, hagyta, hogy az elképzeléseim szerint fotózzak, szabad kezet adott. Tulajdonképpen tőle kaptam a legtöbb tippet, hogy merre induljak tovább. Végül a portugáliai szörfparadicsomban, Peniche-ben találtam meg azt a nemzetközi csapatot, amelynek tagjai nemcsak tökéletes alanyai lettek a projektnek, de sokukkal heteket együtt is töltöttem.”

Érzések és megérzések

Bár útja során megannyi érdekes karakterrel találkozott, az egyik kedvencévé a lengyel Tom vált, akinek a nagymamája magyar volt. „Tom az elején rendkívül zárkózottnak tűnt. Egy ideje már közöttük éltem, s bár látszott, egyáltalán nincs ellenére a jelenlétem, soha nem kommunikált velem. Aztán egyszer odajött hozzám azzal, hogy azt érzi, valami nagyon nagy fájdalom van bennem, egyfajta burok, amiből nem tudok kitörni. Később rengeteget beszélgettünk az esti tábortűz mellett, de nemcsak vele, hanem az egész csapattal. Érezhető volt a mély megértés, a hasonló gondolkodású emberek meghitt közössége.”

Tom, mint a legtöbb lakóautóban élő szörfös, a függetlenség és a hullámok szerelmese. Ahogy fogalmazott: a szabadság a spirituális lételeme, ha ez nem lenne, akkor ő sem lenne többé. „Persze attól függetlenül, hogy ilyen szélsőséges gondolkodása volt, Tomban egy rendkívül okos embert ismertem meg. Annyi pénzt gyűjtött össze, hogy vett egy lakóautót, amit rendberakott, ma ezt adja ki bérbe napi 100 euróért, mellette pedig egy másikban él, ami egy tökéletesen átalakított furgon.”

A közös beszélgetésekből kitűnt, sokan azért választják ezt a fajta életet, mert egyszerűen elegük van abból, amerre a mai világ halad. Az állandó taposómalom, az, hogy egyáltalán nem vagyunk összhangban a Földdel, nem tartunk tiszteletben semmit magunk körül, az emberi kapcsolataink is felületesek, kiégtek. Ezért a fiatal szörfös hippik inkább hátrahagyták hazájukat, és a hullámokat lovagolva, vadregényes tájakat járva végre szabadnak érzik magukat. Nem mellesleg megannyi hasonló gondolkodású, segítőkész emberrel is találkoznak, akikkel kommunában élve megteremtik maguknak a luxust nélkülöző életfeltételeiket.

És hogy Robi életében mit változtatott meg ez az újabb tapasztalás? „A mindennapokba való visszatérés sokkal nehezebb volt, mit gondoltam. Ma már kevésbé vágyom arra, hogy beutazzak Budapestre, vagy akár, hogy emberek közt legyek. A zárkózottság közelebb áll hozzám. De ami a legfontosabb lecke volt: egyszerűen olyan dolgot kell csinálni az életben, ami feltölt, nem pedig lehúz. Tervezem is, hogy újra visszamegyek a hippik közé, ám ezúttal a víz alól szeretném megörökíteni, ahogy szörföznek. Azt, ahogy nap mint nap akadályt nem ismerve harcolnak a természeti elemekkel és kihasználják a hullámok erejét.”

A fotós

Bácsi Róbert Junior Prima díjas szabadúszó fotográfus, akit főleg a dokumentarista fotográfia érdekel. Munkáival számos díjat nyert a Magyar Sajtófotó Pályázaton, egyebek mellett André Kertész-nagydíjat és Munkácsi Márton-díjat is kapott. Háromszor részesült Pécsi József-ösztöndíjban, kétszer volt az év sajtófotósa az Axel Springer Magyarország fotópályázatán, második helyezett lett az NPPA Best of Photojournalism nemzetközi pályázaton.

Galéria Bácsi Róbert László képeiből

Nézd meg Bácsi Róbert László kiállítását!

A fotós Bácsi Róbert László A szabadság gesztusai című kiállítását 2022. február 12. szombattól láthatod a szentendrei Vajda Múzeumban (Hunyadi u. 1.). A tárlat 2022. 02. 13. – 2022. 03. 27. között csütörtöktől vasárnapig 10 és 18 óra között lesz látogatható. A februárban nyíló, a fotóművészetnek dedikált kiállítóhely két-három havonta változó fotográfiai kiállításokat mutat be, ahol az első kiállító Bácsi Róbert László dokumentarista fotográfus, akinek egyéni tárlatán öt hosszútávú fotósorozat kerül fókuszba, melyek az egyéni vagy kollektív szabadság megélésének témája köré rendeződnek.