A dzsindzsa szó szerint annyit tesz, hogy bozótos, ingoványos, hely, más néven gyingya, csincsa. Sárának – aki saját kezűleg gyűjtött növényekből készít különlegességeket, – mindez a nyugalmat, a békét, a szerelemprojektet jelenti. Ez az, ami mozgatja, gondolatait meghatározza, élteti, és ahogyan beszél róla, én is ott sétálok vele az őszi tölgyerdőben, a nyári mezőkön szamócát gyűjtve. Hallom az őzek halk neszezését, az avar mámorító illatát. Élmény őt hallgatni a vadon termő élelmiszerekről, amelyeknek néhány őszi különlegességét én is megkóstolhattam az interjú előtt a szombati Czakó Termelői Piaczon. Szinte nem volt olyan termék, amiből azonnal ne vittem volna haza. A somlekvárt már elképzeltem a grízes, túrós sütim mellett, a szörpből rögtön három pohárral akartam inni, és a medvehagyma-bogyó azóta is vajas pirítósom kedvelt feltéte. Sára szenvedéllyel gyűjt, készít, eszik és ismertet, mert mint mondja: az emberek értékelik, és nyitottak az újdonságokra.

Hogy kerültél a dzsindzsásokba?

Kiskorom óta sokat túráztunk a családommal, akkor sikerült totálisan megfertőzniük a természettel. Nálunk ezt tényleg úgy képzeld el, hogy ötéves koromtól kezdve – addig kényelmesebb helyeket választottunk, ahol volt zuhanyzó – évente legalább két hetet egy folyóparton, sátorban töltöttük, ahonnan a legközelebbi település minimum hét kilométerre esett. A kocsma mellett leparkoltuk az autót, és az erdő mélyén szálltunk meg, ott, ahol senki sem jár. Szegény ikertesóm majd belehalt ezekbe a kalandokba, mi azonban imádtuk. A gombászás volt az igazi mániánk, dehát az borzasztó hisztis fajta. Az csak akkor nő, ha pont annyi eső esik, abból az irányból, ami neki megfelel, és az altalaj sem mindegy.

Ezért foglalkozol inkább növényekkel?

Sokkal nagyobb sikerélményt adnak, ezért kezdtem azokkal komolyabban foglalkozni, de most jönnek a gombák is. Így visszagondolva, nem is tudom már, hogy találkoztam Polyák Ágnes gyógynövény-botanikussal, de ő indított egy tanfolyamot, vele kezdtem a tanulást. Ez a képzés folyamatos, hiszen vannak konzultációs napok, közös túrák, mindenféle programok, ahol újabb és újabb érdekességek hangzanak el.

Kell ehhez valamilyen engedély, papír?

Nem kell, nincs akkora szabályozottsága, mint a gombászatnak, pedig a növényekkel ugyanúgy kárt lehet tenni a szervezetben. Tudni kell, mit szedünk le, mit mivel párosítunk.

És a növényimádat egyszer csak odáig „fajult”, hogy ez lett a fő hivatásod?

Több éve járom az erdőket, mezőket, de az első nagy Covid-lezárás hozta meg az áttörést. Nehezen bírtam a bezártságot, megmondtam a családnak, mindenkinek jobb, ha egyedül elmehetek, szedhetek, gyűjthetek. Korábban is főztem lekvárokat, készítettem szörpöket, kísérleteztem, de akkortájt lett olyan mennyiségű készletem, hogy azt már nem tudtam megetetni a népekkel. Akkor született meg a Dzsindzsa. Azt hozzá kell tennem, hogy elég rossz üzletember vagyok, az égvilágon semmilyen sales-feladatot nem lehet rám bízni. Pont ezért is kész csoda, hogy ez a vállalkozás jó másfél éve eltartja magát.

Szerintem ez nem meglepő. Olyan szenvedélyesen, lelkesen kóstoltattad velem végig a repertoárt, hogy nem lehet csak úgy elsétálni a termékek mellett.

A vásárokon való jelenlét a misszióm, szeretem megismertetetni másokkal az erdők, mezők csodáit. Az a tapasztalat, ha valaki közel jön a standhoz és meg tudom kóstoltatni, nagyon érdekesnek találja az egészet. Ráadásul a 60%-uk vásárol is, ami szintén egy elképesztő arány. Mindenki meglepődik, hogy milyen durva ízeket kapnak, mert nem erre számítanak. Ezek az ételek nehezen hozzáférhetőek az átlagembernek, és jó érzés megismertetni velük, illetve az is fontos küldetésem, hogy a nagy séfekhez is eljussanak.

Ők sem ismerik ezeket?

Nem nagyon, először ők is meglepődnek az ízeken. A Spago étterem ismert séfjének, Szántó Istvánnak, aki az Oscar-gálán is főzött, tavaly óta viszek éppen aktuális cuccokat. Mindig csak egy marékkal, hogy megkóstolhassa és elkezdhessen vele játszani, majd megmondja, mennyit hozzak belőle legközelebb. Legutóbb vadkomlóval álltam elő, aminek a tobozában található sárga por az érdekes számunkra. Én teát készítek belőle, de gyakran kandírozom, sőt komlófagyit is csinálok belőle.

Ez a biznisz akkor nem kevés idő és energia.

Az erdőben kellene laknom ahhoz, hogy ezt még jobban tudjam menedzselni, de én már akkor boldog vagyok, ha hetente kétszer eljutok. Általában egyedül megyek, nagyon ritkán társulok. Nem olyan régen Kalas Györgyi gasztro-újságíróval mentünk el a Bajnai-tóhoz, és mutattam neki néhány izgalmasat. Például a bürköt, amit sokan összetévesztenek a turbolyával, és nem árt figyelni, mert a bürök mérgező. Ettünk szedret, galagonyát, kökényt, láttunk homoktövist, aminek a vadonélő példányai szigorúan védettek.

Én korábban mindig attól rettegtem, hogy a medvehagyma csokorba kerül gyöngyvirág levél.

Világéletemben azt mondtam, képtelenség összekeverni őket, mert csak kis kertben fordulhat elő, hogy egymás mellett nőnek, hiszen annyira különbözik az illatuk, a termőhelyük. Majd idén nyáron megtaláltam őket egymás mellett az erdőben, így megbukott ez az elméletem. Fogyasztás előtt mindig érdemes ellenőrizni a leveleket, jól megdörzsölgetni. A medvehagymának jellegzetes, erős illata van.

Melyik a kedvenc évszakod?

Kislányként egyértelműen a nyár volt, de ahogy egyre inkább idősödöm, úgy lett a tavasz és az ősz toplistás nálam. Ősszel betörnek a bogyók, tavasszal a levelek, a friss hajtások, a virágok, mindenféle varázslatok. Márciusban, öt fokban én már négykézláb mászom és keresgélek, pedig nem sok minden van akkor. Májusban jön az irgalmatlan berobbanás, az június végéig tart. Akkor már van szamóca és gyümölcsök is, nyáron virágok és gyógynövények. Az idei augusztus nem volt termékeny, a szárazság miatt úgy nézett ki az erdő, mint októberben, a réteken sárga kórók hajlongtak.

Mit lehet most gyűjteni?

Szinte bárhol van csipkebogyó, kökény, ami összekeverhetetlen és nyersen is nyugodtan lehet kóstolni. Idén sajnos kevés borbolyával találkozni, pedig szerelemes vagyok ebbe a csillogósan savanyú bogyóba. A közép-ázsiai konyhák nagy sztárja, Grúziától Iránig alapélelmiszer. Szintén nagy bánatom, hogy az egész országban alig termett som, mert a bokor úgy védekezett a szárazság ellen, hogy még zölden lehullajtotta, hogy ne a termésbe menjen az életerő. Néhány bodzabogyó még elérhető hűvösebb területeken, ami természetes ételszínezékként funkcionál. A dobozos gyümölcsleveket ezzel színezik leggyakrabban. Az Alföldön sok a borókabogyó, de az szigorúan védett terület, nem szabad leszedni, de igazi Insta-bajnok, gyönyörű fotókat lehet róla készíteni. Kétféle bogyó van a bokron, zöld és feketés kék. Az előbbi az első éves, az még nem jó, a kék ehető és fűszerként is működik. Az elsődleges felhasználása gin tonic, de vadhús és marhahús mellé is kiváló. Én rágó helyett is ezt eszem, oda vagyok érte. Sőt, a cukortartalma megengedi, hogy pálinka készüljön belőle, a borovicskának is ez az alapja.

Milyen mennyiséget lehet leszedni egyszerre egy bokorról?

Állami területen, saját fogyasztásra napi két kilót bármiből be lehet gyűjteni. Ha valaki többet akar, gyűjtési engedélyt kell kérni a terület vezetőjétől. Ez a törvényi része, az alap etika pedig az, hogy ne szedjük le a bokor egész termését, csak nagyjából a 30%-át. Láttam már olyat is, hogy kivágják a csipkebokrot, hogy majd otthon leszedik. Földalatti gombákat például mindenki csak engedéllyel szedhet. A szarvasgombák élőhelyét gyorsan ki lehet pusztítani azzal, hogy megszakítjuk a micéliumot. A fokozottan védett területekről pedig soha semmit nem gyűjthetünk be, tilos! Kiránduláskor nem véletlenül mondják, hogy ne térjünk le az útról, mert azzal, hogy szétrúgjuk az avart vagy új utat hozunk létre, sok mindent megzavarunk. Mondjuk – kis túlzással – többet nem mer odamenni az gidához az őz, mert érzi a szagunkat – ezekre mind-mind gondolni kell az erdőben.

A vírus óta többen járják az erdőket?

Amikor megjelent a vírus és sok minden bezárt, rengetegen kezdtek kirándulni, de az erdőjárás kultúrája nem jött vele. Akkor kaptak el a Bükk szigorúan védett, lezárt erdejében egy hatfős bandát quadokkal, mindenhol szemét volt és vécének használták a bokrok alját, zöldnövényzetet. Viszont, akik ott maradtak, és azóta is túráznak, megtanulták óvni a környezetet. Mondjuk én kizárólag olyan helyen szeretek szaglászni, ahol biztosan senki más nem jár. Sokan megdöbbennek, hogy egymagam járom az erdőket, és nem félek.

Soha nem volt rossz élményed?

Nevetni fogsz, de a Blaha Lujza téren jobban félek.

Az állatoktól sem tartasz a sűrű erdőben?

Egyrészt csak ritkán lehet találkozni velük, másrészt meghallják a mozgásomat. Persze az őzike átugrik előttem, a madarak repkednek, de ennyi. Igaz, az gyakori jelenség, hogy novemberben, ködszitálásban szedem a kökényt vagy a csipkebogyót, és nem vesszük észre egymást a fácánnal. Majd egyszer csak főnixként kitör előttem a bokorból, és nem is tudom, ki sikít nagyobbat. Természetesen, ha csíkos vadmalackákat látok, akkor azonnal hátraarcot tolok, mert a mama a betonfalon is átmegy a kicsikért, nem érdekli semmi. Aki fél, az énekeljen, tapsoljon, akkor biztosan egy vaddal sem fut össze.

A gyerekeid is természetjárók lettek?

Csecsemőként rám kötve jöttek velem gombászni, ebbe születtek bele, de nincs türelmük, ahogy másoknak sem órákig bogyókat szedni. Ami nekem meditatív, az másnak őrjítő. Gondolj csak bele, nyáron felkelek hajnali négykor, ötkor már a Vértesben gyűjtögetek – ez csak nekem varázslatos.

A Vértes a kedvenced?

Az van hozzám legközelebb és imádom, de a nagyon nagy szerelem a Bükk. Ott valami boszorkányság zajlik, a növények és az állatok is másfélszer akkorák, mint máshol. De ezen kívül rengeteg szép hely van Magyarországon, csoda az egész. Alig várom, hogy idősebb koromban az erdő mellett éljek. Az vagyok én valójában.

Sára applikáció tippjei kezdőknek:

• A Picture This nagy segítség lehet kiránduláskor, bármilyen növényt be tud azonosítani. Igaz, a pontos fajtáját nem biztos, de az nem feltétlenül szükséges.
• A BP Fatár adatbázis és app a FŐKERT fenntartásában lévő erdők, parkok, fák és fasorok adatlapjait tartalmazza. Ezzel érdekes végigjárni Hajógyári-szigetet, a Margitszigetet vagy Népligetet. A soroksári részen sok izgalmas rész van természetvédelmi szempontból, de a Háros-sziget ártéri erdői is megérnek egy egész napot.