Shirogane kék tavát mesterségesen hozták létre egy 1988-as vulkánkitörés után. A Tokachi-hegy puszító iszapfolyama okozta földcsuszamlást a Biei folyó elterelésével és gátépítéssel akadályozták meg, így a közeli városokat megvédték a pusztulástól, és létrejött egy csodaszép tó. A vízből kikandikálva azért is láthatunk elhalt nyírfákat és japán vörösfenyőket, mert a tó helyén egykor erdős terület volt, melyet az elterelt folyó mára lápos tavacskává alakított, vegyületeivel pedig beszennyezte a földet. Ennek többek közt a fák látták kárát, igaz, a már-már valószínűtlen kékségből kiálló kórók és levél nélküli fák miatt még érdekesebb az összkép.

Bár a hely misztikusnak vagy mesébe illőnek tűnik, a színét nem egy tündérboszorkány varázsolta ilyenné. Az élénk kék szín a lerakódott ásványoknak, az alumínium-hidroxidnak köszönhető. Ha ez a vegyület (tisztán fehér por állagú) lúggal keveredik, akkor megváltozik az állaga és a színe is. De hogyan kerül alumínium a tóba? A közeli Shirahige-vízesésből: az innen lezúduló víz ugyanis kioldja a kőzetből ezt a fémet, majd a fehér porszerű anyag leülepszik, és visszaveri a fényt.

Ami pedig még vonzóbbá teszi a látványosságot, hogy egész évben ilyen elképesztően szép: minden évszakban más arcát, színét mutatja. Tehát még egy úti céllal bővült a listánk, hogy mit érdemes Japánban megnézni, ha ott járunk.

Képek a zafírtól a türkizkékig mindenféle árnyalatban ragyogó tóról: 

A nagy kékség felülnézetből, drónfelvételről: