Mikulás, Télapó, Karácsonyapó, Santa Claus, Joulupukki és még sorolhatnánk… Ezek az elnevezések egykor népenként és koronként más-más létező vagy kitalált személyeket illettek. Világhírét és népszerűségét – a lankadatlan ajándékozási kedvén kívül – a titokzatosság alapozta meg. Sok legenda kering róla, ráadásul mindegyik máshogy meséli el a történetét.
A Mikulás története
Fotó: Shutterstock
Vajon kire gondolunk, amikor a Mikulást emlegetjük? A legrégebbi Mikulás valóban létező személy volt, az i. sz. 3–4. században élt Szent Miklós alakja testesíti meg őt. A kis-ázsiai antik görög város, Myra püspökeként Szent Miklós kisebb-nagyobb ajándékokkal egész életében segítette a szegényeket és a nélkülöző gyermekeket. A Télapóval való keveredése minden bizonnyal onnan ered, hogy az egykori Myra a hófödte Taurosz-hegység lábánál feküdt. A jólelkű szent halálának napja – december 6. – ünnepnap lett a keresztény világban. Az ajándékosztó Szent Miklós legendája tovább élt, de a kereszténység térhódításával az egyes régiókban módosult az alakja. Mivel Európa legnépszerűbb szentje volt, ezért valamilyen módon mindenütt megünnepelték december hatodikát. Hazánkban a Mikulást Télapóként (eredetileg télhozó, szánon közlekedő ószláv istenség) is emlegetik, akinek a legendája a finn mondavilág egyik szereplőjéhez, Joulupukkihoz köthető.
Joulupukki, a lappföldi Mikulás
A finn gyerekek jóságos ajándékosztója Joulupukki, a lappföldi Mikulás. Finnországban a Mikulás-kultusznak a mai napig óriási hagyománya van. A mondák szerint a Mikulás titkos bázisa a Korvantunturi-felföldön fekszik az orosz határ közelében. A regék szerint innen indul el nagy decemberi útjára, és itt készül az a sok játék is, amelyeket a manói csomagolnak be. Ide azonban utazóként csak külön engedéllyel lehet ellátogatni, mert a finn-orosz határ nagyon közel van, rendes utak nincsenek, legfeljebb csak túraösvények.
Sokkal könnyebben elérhető viszont a lappföldi Rovaniemi mellett található, meseszerű Mikulásfalva. Itt él Joulupukki (Mikulás) a manóival (joulutonttu) és a feleségével, Karácsonyanyóval (Joulumuori). A falu legnagyobb attrakciója a Mikulás-ház, ahol maga a Mikulás fogadja a vendégeket. Itt vannak a műhelyek is, ahol a sok ajándék készül, de még Mikuláspostát is láthatunk itt. Mikulásfalvától néhány lépésre található a Santa Park – egy föld alatti vidámpark, ahol a turisták manóiskolába mehetnek, mézeskalácsot díszíthetnek, de átsétálhatnak az északi sarkkör alatt is.
Mikulás-napi szokások
Magyarországon és Szlovákiában december 6-án ünnepeljük a Mikulást. A gyerekek az ablakba helyezik a kitisztított csizmájukat, mégpedig december 5-én este. A Mikulás pedig teszi a dolgát: édességekkel tölti meg a csizmákat. Ajándékot azonban csak a jó gyerekek kaphatnak – a kevésbé jók a krampusztól virgácsot érdemelnek. Németországban szintén az ablakba tett csizmákba kerül az ajándék, amelyet Nikolaus hoz szolgája, Knecht Ruprecht társaságában. Svédországban Jultomtent várják a gyerekek, aki egy gnóm. Az ő szánját Thor isten kecskéi húzzák. Dániában Julemanden osztja az ajándékokat, a gyerekek pedig tejet vagy rizspudingot készítenek ki neki. Hollandiában Szent Miklós estéje sokkal fontosabb, mint a karácsony. Sinterklaas fehér lovon közlekedik háztetőről háztetőre. Amerikában a gyerekek a kandalló köré zoknikat aggatnak december 25. előestéjén. Gondoskodnak arról is, hogy a Mikulás – Santa Claus – ne maradjon éhes, ezért egy pohár tejet és valamilyen süteményt vagy kekszet készítenek ki neki. Sok helyen a rénszarvasokra is gondolnak néhány répakarikával. És végül, hogy a Mikulás-titok még homályosabb és továbbra is megfejthetetlen maradjon: Ausztráliában a nyári szünet kezdetén érkezik a Mikulás, szánját pedig nem rénszarvasok, hanem kenguruk húzzák.