Botanikus férfinak öltözve: Jeanne Baret (1740-1807)
Fotó: Wikimedia
A francia Jeanne Baret volt az első nő, aki megkerülte a világot, igaz ehhez férfinak kellett álcáznia magát, mert akkoriban a francia haditengerészet még nem engedett a hajóira nőket. Baret csatlakozott Louis Antoine de Bougainville admirális hajóján Philibert Commerson természettudóshoz, így az Étoile világexpedícióján férfiként, Jean Baret néven részt vehetett. A kutatónő 1766 és 1769 között három évig, 300 férfivel körbevéve utazott a hajón, míg le nem leplezték. Hazatérve kitüntették, hatalmas állami jutalmat kapott a haditengerészettől, ezzel ismerték el a botanikus tudós kutatómunkáját. Jeanne Baret tisztelete jeléül az admirálisról nevezte el az egyik általa felfedezett növényt, a bougainvilleát, vagyis a murvafürtöt.
A kannibálokat túlélte, a trópusi betegséget nem: Ida Pfeiffer (1797–1858)
Fotó: Wikimedia
Ida Pfeiffer a világ első felfedezőnője, aki kétszer is bejárta a világot. Az osztrák asszony akkor kezdett utazgatni, amikor a fiai kirepültek a családi fészekből és sok szabadideje maradt. Első útja a Szentföldre vezetett, innen Isztambulba, Jeruzsálembe és Gízába utazott, és teveháton érkezett a piramisokhoz, visszafelé Olaszországon keresztül jött. Ida Pfeiffer két világkörüli útja 1846 és 1855 között zajott: becslések szerint 32 000 km-t tett meg szárazföldön és 240 000 km-t tengeren. Beutazta Délkelet-Ázsiát, Amerikát, a Közel-Keletet és Afrikát. Első útjáról egy könyvben számolt be Reise einer Wienerin in das Heilige Land (Egy bécsi nő útja a Szentföldön) címmel. Második kötete, az Eine Frau fährt um die Welt (Egy hölgy világkörüli útja) című könyv pedig már az egész világon ismertté tette. Pár év kihagyás után újra útnak indult: a négyéves kalandozást Ázsiában kezdte, ahol egy ideig az indonéz, kannibál Batak törzsnél élt, ahonnan első európaiként épségben visszatért, majd be is számolt az ottaniak életéről. Rendkívül kalandos életének egy trópusi betegség vetett véget, amit Madagaszkáron szedett össze, a szigeten ugyanis egy ideig börtönbe zárta Ranavalona királynő és a rabság alatt legyengülhetett. Nehezen szabadult ki, már gyengélkedve tudott csak hazautazni Bécsbe, ahol nem sokkal később elhunyt.
Tessék szoknáyban mászni!: Annie Smith Peck (1850-1935)
Az amerikai Annie Smith Peck a 19. század egyik legnagyobb hegymászója volt, és a világ egyik első (több diplomás) női egyetemi tanára. Annak ellenére, hogy Annie egymás után állította fel a hegymászó rekordokat, állandóan kritizálták, hogy hosszú tunikában és nadrágban mászik, mire a nő mindig azt mondta: ha egy nő szoknyában van a hegyen, az életét kockáztatja és rengeteg energiát pazarol feleslegesen. Ő volt a harmadik nő, aki megmászta a Matterhornt, majd olyannyira kedvet kapott a hegymászáshoz, hogy Amerikába utazott és ott is minden magas hegyet legyőzött. 82 évesen mászott utoljára New Hampshire-ben a Mount Madisonon.
Biciklivel a világ körül: Annie Londonderry (1870-1947)
Az amerikában élő lett bevándorló, Annie Londonderry, eredeti nevén Anna Kopchovsky az első nő, aki kerékpárral körbejárta a világot (1894 és 1895 között). A történet úgy kezdődött, hogy két gazdag bostoni üzletember 20 000 dollárban fogadott 10 000 dollár ellenében, hogy 15 hónap alatt egyetlen nő sem tudja körbeutazni kerékpárral a világot. Annie úgy döntött, bebizonyítja, hogy ez lehetséges: 23 évesen elindult és sztárként tért haza. A kerékpáros világjáró részben abból finanszírozta az utazását, hogy 100 dollárért hirdetéseket helyezett el a biciklijére, valamint útközben előadásokat tartott kalandos utazásáról, ajándéktárgyakat árult és ezzel nagy tömeget vonzott.
Az első nő pilótaengedéllyel: Raymonde de Laroche (1882-1919)
Fotó: Getty Images
Deroche pilótaengedélye
A francia Élise Deroche 1910. március 8-án – éppen nőnapon – megkapta a világ 36. repülőgéppilóta-engedélyét, nők közül elsőként. Az engedélyt az Aeroclub de France, a világ első pilóta engedélyeket kibocsátó szervezete adta ki, és akkoriban csak ezzel a jogosítvánnyal lehetett nagy, többszemélyes gépeket vezetni. Élise eredetileg színésznő volt és nagyon érdekelték a repülők, megismerkedett Charles Voisin repülőgép-tervezővel és -építővel, aki megtanította repülőt vezetni. Az akkori könnyű vázas repülőkkel nagyon kockázatos volt repülni, az egyik ilyen géppel, már pilóta engedéllyel le is zuhant, de megúszta kulcscsont-töréssel és agyrázkódással. Felgyógyulása után folytatta a repülést, légi bemutatókon lépett fel Egyiptomban, Budapesten, Szentpéterváron, emellett teszpilótaként dolgozott, mígnem 1919-ben egy új gép próbája közben vesztette életét.