A Covid óta már nem is kapjuk fel olyan gyorsan a fejünket, ha akadozó ellátási láncról hallunk. Rá kellett döbbennünk, hogy az élelmiszereink nem is biztos, hogy adottak, főleg a klíma- és energiaválság közepette. Így elkezdtek olyan növényeket keresni, amelyek igénytelenek (jelentős aszály esetében is életben marad), de elég nagy mennyiségben lehet termelni őket és magas a tápértékük. Íme, az 5 megmentőnk, amelyek egyszer majd alapélelmiszerekké válhatnak.
Az ENSZ statisztikái szerint 2020-ban 768 millió alultáplált ember élt a világon, ebből 418 millió Ázsiában, 282 millió Afrikában és 60 millió Latin-Amerikában és a Karib-térségben. Ezeken a területeken ráadásul a népesség folyamatosan és nagy mértékben nő, tehát olyan növényeket kellett felkutatni, amelyek milliók táplálására is alkalmasak, és ezeken a területeken is megélnek. Néhány éve már lehet kukacokból, bogarakból, rovarokból készült húspótló fehérje-készítményeket kapni, de ahol sok a fertőzött, betegségeket terjesztő ízeltlábú, ez a verzió sem jelent feltétlen megoldást. A Világgazdasági Fórum a következő 5 növényről megállapította, hogy képesek enyhíteni az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát világszerte, és megmenthetnek többszáz millió embert az éhhaláltól. És az sem utolsó szempont, hogy jól elkészítve még finomak is.
Mexikói datolyauborka
Fotó: Shutterstock
Latin nevén Melothria scabra, közismert nevén pedig cucamelon, vagy mexikói egérdinnye, az uborkával rokon zöldség, amelyet általában savanyítanak, és Mexikóban és Venezuelában őshonos. A termések mérete egy nagyobb szőlőszemre, az íze pedig az uborkára hasonlít. Ezt a zöldséget már a gyarmatosítás előtt is fogyasztották nyersen az őslakosok, majd később savanyítással tartósították. A nedves, páradús környezetet szereti, ezt leszámítva más igénye nincs.
Gumós sarkantyúka
Fotó: Shutterstock
Külsőre és igénytelenségét tekintve is leginkább a csicsókára emlékeztet a mashua (latin nevén Tropaeolum tuberosum), amely az Andokban őshonos, főleg Peruban és Bolíviában termesztik a gumójáért, mert a kemény talajban és a szélsőséges időjárásban is megmarad. A talajban hidegben is áttelel, majd szép, élénk színű virágokkal tavasszal újra kivirágzik. A gumót megfőzik vagy megsütik, a magashegyi klímán is nagy mennyiségben termeszthető, és a gazok között is életben marad.
Csavarpálma
Fotó: Shutterstock
A csavarpálma, vagyis a pandanus a trópusokon és a szubtrópusokon őshonos pálmaszerű fák nemzetségébe tartozik, a legnagyobb mennyiségben Madagaszkáron és Malajziában él. Ezek a pálmák jól bírják a szárazságot, az erős szelet és a lecsapódó sót, a levelei és a termései ehetőek. Ha érettek a termések, akkor nyersen is fogyasztható, a kicsi, éretlen gyümölcsöket mindenképpen meg kell főzni fogyasztás előtt. A pálmaleveleket főzéshez, csomagoláshoz használják, és a pazarlás-mentesség jegyében kézműves termékeket is fonnak belőle.
Abesszin banán
Fotó: Shutterstock
Az ensete ventricosum, vagy csak röviden Ensete a nálunk is kapható banán Etiópiában őshonos rokona, lágyszárú növény, ami ma már 20 millió embert táplál Afrikában. Ez a növény a szárazságot, az áradást és a magas hőmérsékletet is túléli. Szárából, gyökeréből nyert zúzott pépből kása és kenyér készíthető.
Lablab
Fotó: Shutterstock
A lablab purpureus, közismert nevén jácintbab vagy egyiptomi vesebab Afrikában őshonos babféle. Száraz, tápanyagban szegény vagy szennyezett talajban is jól fejlődik, ráadásul a növény minden része ehető. A termés főzésével azonban vigyázni kell, mert főzés közben mérgező anyagok szabadulnak fel belőle, ezért elkészítése közben többször is cserélni kell a vizet. A növény levele nyersen és főzve is fogyasztható, nagyjából úgy használják, mint a spenótot. A babvirágok nyersen vagy párolva fogyaszthatók, a gyökerét főzve vagy sütve eszik, a babszemekből pedig tofu vagy tempeh készül.
Ha utazol és találkozol ezekkel az ősi növényekkel, akkor bátran kóstold meg, próbáld ki, hátha egyszer a saját kertedben is elkezded termeszteni őket.