Az Orient Express története legalább annyira változatos, mint amilyen jelentős az iránta újonnan fellángolt érdeklődés. Az eredeti szerelvényt a Georges Nagelmackers belga üzletember által gründolt társaság, a Compagnie Internationale des Wagons-Lits építtette és indította útjára a 19. században. Csaknem százéves működése alatt az európai fővárosok sorát Ázsia kapujával összekötő vonat még nem a mai, aranyfüstös szimbólum volt, hanem egy menetrend szerinti járat, persze az átlagosnál azért színvonalasabb kivitelben. A belga és a francia vasúttársaságok által működtetett kontinentális vonat − az olcsó repülőjáratok és az útvonalát részben lefedő szuperexpresszek által kiszorítva − 2009-ben közlekedett utoljára.

Ezzel párhuzamosan, pontosabban, az Orient Express köré csillogó mítoszt építve, a múlt század nyolcvanas éveiben két nagyvállalat is a járat továbbgondolásán dolgozott. A Belmond által indított Venice Simplon-Orient-Express már tökéletesen beleillett a többi európai luxusvonat sorába. A részben a régi Orient Expressről származó, felújított, átalakított vagonokban a lehető legelegánsabb lakosztályokkal, elsőrangú kiszolgálással, gasztronómiai csúcsélményekkel találkozik a fejedelmi élményért áldozni hajlandó utazó.

Konkurenciaként azonban indult egy svájci „ellenvonat” is Albert Glatt érdekeltségében, hasonlóképpen 1920-as, 1930-as évekbeli, ám a legmodernebb technológiával felújított vagonokkal. A tökéletes luxust kínáló Nostalgie-Istanbul-Orient-Express a kezdeti nagy sikerek ellenére a 90-es években végül leállt, a csillogó kocsik pedig eltűntek.

A legendás vonat történetébe a legújabb csavart, meglepő módon, egy váratlan felfedezés és egy szállodalánc helyzetfelismerése hozta. Az Accor ugyan eredetileg luxushotelek építéséhez vásárolt 50%-os részesedést az Orient Express márkában a francia vasúttársaságtól, az SNCF-től, ám egy 2015-ös, filmbe illő felfedezés után úgy döntött, beszáll a kötöttpályás bizniszbe is. Történt ugyanis, hogy Fehéroroszország és Lengyelország határán, a puszta közepén Arthur Mettetal, az SNCF által felkért vasúttörténész 17 kocsit talált meg a 90-es években csődbe ment Nostalgie-Istanbul-Orient-Express szerelvényéből. Az Accor ezeket az eredeti, meglepően jó állapotú vagonokat megvásárolta, és jelenleg a legnevesebb dizájnerek és belsőépítészek segítségével újítja fel, majd 2024/2025-ben, azonos néven, pályára állítja Európa legszebb városai között.

Emellett az Accor, az Orient Express jelenség égisze alatt, 2023-ban vadonatúj építésű, Itália-ihlette vagonokat indít útjára Rómából Orient Express La Dolce Vita néven, miközben az Orient Express brandet hordozó ötcsillagos szállodalánc első tagjainak átadását is előkészíti.

Boldog békeidők vonata

Az Orient Expressről kialakult jelenlegi kép tehát tudatos márkaépítés eredménye. Míg a nevet először viselő vonat mindenféle pompa nélkül közlekedett, addig a mai „örökösök” olyan kuriózumot teremtettek belőle, amire sokan áhítoznak, ám aminek az élvezete igen keveseknek adatik meg. A három Orient Expressz − vagyis a Venice Simplon, a Dolce Vita és a Nostalgie vonatok közös nevezője a legendás néven túl a kiemelkedő színvonalú szolgáltatás.

A Venice Simplon-Orient-Express „lelke” a bárkocsi, ahol a rezidens zongorista játékát hallgatva élvezhetjük a különleges koktélokat. A bárkocsiban éjszaka sem áll le a társasági élet, akár éjféli brunchot is rendelhetnek, akik a szórakozást választják az alvás helyett. A Venice Simplon szerelvény emellett olyan konyhavagont foglal magába, amelyben akár 100 km/h mellett is készíthetők a fogások. Ezeket három különböző étkezőkocsiban szolgálják fel. Az Étoile du Nord valójában egy guruló fine dining étterem, amelyet 1926-ban építettek, egy akkori luxusjárat számára. Ma már alapos restaurálás után várja az utazókat, akárcsak az 1929-ből származó Côte d'Azur, amely megőrizte az eredeti Lalique-kristály dekorációját, vagy az Angliából származó L’Oriental, amely a Lisszabon és Madrid között közlekedő híres Lusitania Express-en szolgált egészen a hetvenes évekig. A hálóvagonok szintén igazi műalkotások, ahol a kínálat csúcsát jelentő óriáslakosztályokban a kézzel faragott dekorációk között nemcsak óriási ágy várja az utasokat, de márványelemekben gazdag, külön fürdőszoba is.