Földünkön nagyjából három milliárd éve fejlődtek ki a cianobaktériumok és a moszatok, amelyek oxigént termelnek. Ennek hatására a légkör átalakulásnak indult, az új feltételek mellett pedig már egyéb létformák is létrejöhettek. Elkezdődött a növényvilág evolúciója.
A fák és más növények az ember számára idővel nemcsak a túlélés eszközeivé, hanem örömforrássá is váltak. Amikor 1545-ben az olaszországi Padovában megalapították világ legrégebbi, még ma is az eredeti helyszínen működő botanikus kertjét , a spanyol hódítók már két évtizede uralták az aztékok földjét, Németországban Luther Márton, az egyház megreformálója már élete vége felé járt, Budán pedig a mohácsi csata után az oszmánok uralmuk megszilárdításával voltak elfoglalva. Díszkerteket már az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában is létesítettek, a padovai botanikus kert azonban máig fennmaradt.
A kertet az akkori tengeri nagyhatalom, Velence alapította, elsősorban gyógynövények termesztése céljából, no meg azért, hogy diákság megtanulja megkülönböztetni a gyógyhatású növényeket a mérgezőktől. A padovai botanikus kert az évszázadok során jelentősen hozzájárult a növénytan, az orvostudomány, a kémia és a gyógyszerészet fejlődéséhez. Emellett olyan hellyé vált, ahol a látogatót elkápráztatja a fák és cserjék sokfélesége, valamint a virágok szépsége.
Ma az egész világon találunk botanikus kerteket – Thaiföldtől Dél-Afrikán át egészen Kanadáig, s legtöbbjük igazi turistalátványosságnak számít. A növényvilág csodáival azonban Szlovákiában is megismerkedhetünk.
A legnagyobbak árnyékában
Az amerikai Sherman tábornok a világ egyik leghíresebb fája
Carl Linné (1707–1778) svéd természettudós a növények és állatok rendszerezésével írta be magát a történelembe. Az ő idejében, 1762-ben Mária Terézia Selmecbányán Bányászati Akadémiát alapított, mely nem sokkal később erdészeti tanintézettel is kibővült. Amikor Ľudovít Štúr a németországi Halléban folytatott tanulmányokat, Selmecbányán botanikus kertet hoztak létre. 1844-ig hozzávetőleg 500 növénycsemetét ültettek itt el, a 19. század végén pedig különleges fákkal – libanoni cédrussal és óriás mamutfenyővel – bővült a gyűjtemény.
Az ókori föníciaiak, legismertebb gyarmatukkal, Karthágóval együtt éppen a cédrusfának köszönhették tengeri fölényüket.
A mamutfenyők pedig bolygónk leghatalmasabb fái. Természetes élőhelyük Kalifornia, itt található a 80 méter magas, Sherman tábornok nevű mamutfenyő is. Törzstérfogata közel 1500 köbméternyi faanyagot tesz ki, miközben nálunk már a tíz köbméternyi térfogatú fák is különösen nagynak számítanak.
A valamivel karcsúbb tengerparti mamutfenyőt tartják bolygónk legmagasabb fájának. A rekordot a maga csaknem 116 méterével egy Hyperion nevű fenyő tartja, amely így magasabb, mint a Szlovák Nemzeti Bank pozsonyi székháza (112 m).
A selmeci mamutfenyők legmagasabbika 30 méteresre nőtt meg, törzskerülete több mint öt méter, ezzel pedig a híres bányaváros megkerülhetetlen színfoltjává vált. A selmecbányai botanikus kert vonzerejét két, a 19. század végén épült történelmi épület is növeli: jelenleg erdészeti és ipari szakközépiskolának adnak otthont.
Erdészeti különlegességek
Fotó: slovakia.travel
A kysihýbeli arborétum gyönyörű virágai
Selmecbánya központjától nem egészen öt kilométerre, a Kysihýbel telepen 1900-ban selmecbányai erdészeti szakemberek arborétumot alapítottak. Ebben a botanikus kertben különleges fákat találunk.
Kysihýbelben főleg a gyorsan növő, idegenhonos fás növényekre helyezték a hangsúlyt, leginkább Észak-Amerikában őshonos fajokat találunk itt.
A területet 15x15 méteres négyzetekre osztották, és több mint 300 fajta növényt ültettek ki. A szakemberek az olyan fák alkalmazkodóképességét is vizsgálják, mint az amúri parafa, a papírnyír vagy a már említett mamutfenyő.
Nagyjából 400 millió évvel ezelőtt Földünk első fatermetű növényei a mai zsurlók elődei voltak. Törzsükből alakultak ki a föld alatti feketeszénrétegek. Körülbelül 300 millió évvel ezelőtt jelentek meg a toboztermők, amelyekből a tűlevelű fák fejlődtek ki – az erdei fenyőtől kezdve a jegenyefenyőn és a lucfenyőn át a tiszafáig és a mamutfenyőig.
A fák és fűfélék a két szuperkontinens, a Pangea és a Gondwana szétválása után is fennmaradtak Földünkön, és nem pusztította ki őket az a meteor sem, amelynek becsapódása a dinoszauruszok kihalásához vezetett. A növények fennmaradását fajtadiverzitásuk is segítette, ezt azonban korunkban az intenzív mezőgazdaság és az ipar nagymértékben veszélyezteti. Az arborétumok feladata tehát az is, hogy megőrizzék a veszélyeztetett fák magjait vagy más növényi részeit.
Kysihýbelen kívül hasonló helyet találunk a Zólyom melletti Borová hora térségében is, ahol főleg őshonos fákkal, rózsákkal és kaktuszokkal foglalkoznak. Ezenkívül látogatást tehetünk a liptóújvári és a Kassától 20 kilométerre lévő Ortáše telep mellett létrehozott arborétumban is.
Örökké zöldellő kertek
Fotó: slovakia.travel
A Malonyai Arborétum
A selmecbányai botanikus kert közel négy hektáron terül el, Kysihýbelben pedig csaknem nyolc hektárt tesz ki az arborétum. Az Aranyosmaróti járásban található Barskisfalud (Vieska nad Žitavou) községhez tartozó malonyai (Mlyňany) arborétum azonban 67 hektárnyi kiterjedésével hozzávetőleg száz futballpályányi területnek felel meg. Ambrózy-Migazzi István gróf alapította, miután 1892-ben összeházasodott az aranyosmaróti gróf lányával, Migazzi Antóniával. Ambrózy-Migazzi újonnan épített, tornyos kastélya körül arborétumot hozott létre. A gróf ugyan jogot tanult, ám fiatal kora óta érdeklődött a botanika iránt, érdeklődését leginkább az örökzöldek ragadták meg. Megvásárolta a kastélyhoz közeli tölgyes-gyertyánost is, ahová örökzöldeket ültetett.
A tölgy és a gyertyán is lomblevelű fa. Ezek nagyjából 65 millió évvel ezelőtt alakultak ki. A tűlevelű fáktól eltérően virágokkal szaporodnak, és vidékünkön általában télre lehullatják leveleiket, így vészelve át a számukra nem megfelelő körülményeket. Bár a tűlevelűektől eltérően tavasszal új leveleket kell hajtaniuk, a tudósok szerint ez hatékonyabbnak tűnik, mint a megfagyott zöld részek regenerálódása. A természet azonban az evolúció során mindig többféle úton járt, ezért léteznek olyan lomblevelű fák is, amelyek egész évben zöldellnek. S nem feltétlenül a trópusi pálmafákról van szó, amelyeknek nem kell megbirkózniuk az évszakok váltakozásával.
A malonyai arborétumban olyan örökzöld cserjéket találunk, mint a közönséges magyal, amely a Földközi-tenger partvidékén és Nyugat-Európában őshonos, vagy a Fekete-tenger vidékéről származó balkáni babérmeggy. Később bővült a kert a főként Kelet-Ázsiában elterjedt rododendronokkal, puszpángokkal vagy kecskerágókkal. Malonya lett Közép-Európa első örökzöld parkja.
A ritka növényfajok túlélték az 1928-1929 fordulóján tomboló kegyetlen telet is, pedig 1929. február 11-én a nyári hőmérsékleti rekordjairól ismert Ógyallán mínusz 35 fokos fagyot mértek.
Az örökzöld fás növények mellé a malonyai arborétumba később különféle füvek és virágok is kerültek, a környékbeliek ezért Ambrózy-Migazzi Istvánt virágos grófnak nevezték.
Egyedi flóra és ritka hüllők
Fotó: slovakia.travel
A Comenius Egyetem gondosan manikűrözött bokrai
Földünk flórájának fejlődése a virágzó növények kialakulásával érte el tetőpontját. Évmilliók alatt közel 250 ezer különböző faj alakult ki. Közülük hozzávetőleg tízezer faj gyógyhatású. A virágok csodás színe, változatos mintája és illata is lenyűgöző.
Vidékünkön sok virág csak fűtött üvegházakban él meg, a második világháború után ilyeneket építettek a pozsonyi botanikus kertben is.
A Károlyfalui-öböl közelében fekvő és a Comenius Egyetem által fenntartott kertet 1942-ben alapították. Az üvegházakban pálmákat, Dél-Japánból származó cikászokat és a déli féltekén őshonos tűlevelű fákat is találunk. Az ázsiai virágfajok összetéveszthetetlen képviselői a kaméliák. A Viktória-üvegházban találjuk a meleg és nedves környezetet kedvelő növényeket. Olyan ausztráliai különlegességek sem hiányozhatnak innen, mint az eukaliptusz, a fokhagyma virágára emlékeztető élénkpiros waratah vagy a blandfordia nobilis, amelyet karácsonyi csengettyűként is ismerünk.
1982 óta a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetem is rendelkezik botanikus kerttel. Nemcsak trópusi növényekkel foglalkoznak itt, mint amilyen a begónia és a peperomia, hanem viváriumában veszélyeztetett hüllőket is tenyésztenek.
A kaktusztól az orchideáig
Fotó: Kassai régió
Óriási kaktuszok Kassán
A kaktusz és az orchidea a növények birodalmának két különleges képviselője. A kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem botanikus kertjét 1950-ben alapították, 30 hektáros kiterjedésével a szlovákiai botanikus kertek közül ez számít a legnagyobbnak. A volt Csehszlovákia területén itt található a legtöbb kaktuszt és pozsgás növényt számláló gyűjteményt.
A kaktuszok csak Észak- és Dél-Amerikában őshonosak, a tudósok ezért azt feltételezik, hogy a mai kontinensek kialakulása után fejlődtek ki, az óceánok pedig megakadályozták, hogy más földrészekre is átterjedjenek.
Eddig nagyjából 2500 különböző kaktuszfajt írtak le. Többségük száraz területeken nő, kisebb csoportjuk azonban alkalmazkodott a trópusi fák koronájában való élethez is. A kaktuszok pozsgás növények, amelyek képesek visszatartani a vizet, tüskéikből pedig kevésbé párolog el a víz, mint a hagyományos levelekből. Némely kaktusz öt méter magasra is megnő, másoknak 30 centiméteres virágaik vannak.
Afrika déli részén számtalan különböző szukkulens (pozsgás) fajt találunk, közéjük tartoznak a madagaszkári ikonikus baobabok vagy a vidékünkön is ismert kövirózsa is.
Szlovákia területén orchideákat is termesztenek. Nálunk csaknem 80 fajt jegyeztek le, Földünkön azonban mintegy 30 ezer különböző faja fejlődött ki. Ezek a káprázatos növények a kassai botanikus kertben külön tárlatot kaptak, csakúgy, mint a húsevő növények. Ezek közé tartoznak egyes broméliafajok, illetve a Vénusz légycsapója, amelynek tüskés levelei csapdába ejtik a rovarokat.