Fotó: Shutterstock
Egyes alapanyagokat már az ősemberek is felhasználtak, de vajon milyen fogások kerültek az asztalra néhány évezreddel ezelőtt?
Mezopotámiai báránypörkölt – I.e. 2140-1700
A világ egyik legrégebbi ételének számító babilóniai báránypörkölt receptjét még egy sumér agyagtáblára írták fel, melyet ma a Yale Egyetemen őriznek. A táblán inkább csak a hozzávalók olvashatók, elkészítési instrukciók nincsenek, de a tudósoknak sikerült egy modern receptet készíteniük.
A klasszikus hozzávalókon – például hagymákon, bárányhúson, olívaolajon – kívül az ősi receptben gránátalma és datolyamelasz is szerepel.
Csont alaplé – I.e. 400
A csontból készült alaplé receptje több mint 2400 évvel ezelőttről, Kína területéről ered. A fogást tartalmazó, bronzból készült fazékra egy Hszian városához közeli ásatáson leltek rá 2010-ben a kutatók. A leves az oxidáció hatására zöld színűvé vált, de még ennyi idővel később is folyékony halmazállapotú maradt, a felszínén pedig jól láthatóan csontdarabkák lebegtek.
Ez is érdekelhet: A szlovák étel, amit mindenkinek ki kell próbálnia: Így készül a tradicionális bryndzové halušky
Csalánpuding – I.e. 6000
Bár ehető, a csalánt manapság viszonylag ritkán használjuk fel az ételekben. Nem így az Egyesült Királyságban, ahol a csalánból készült pudingé az egyik legrégebbi recept, melyet még 2007-ben fedeztek fel egy nyomozás során a Walesi Egyetem kutatói.
A nyolcezer éves recept viszonylag egyszerű, a csalánleveleket bő vízben, pitypanglevelekkel, vízitormával, sóskával, metélőhagymával és árpával készítették.
Palacsinta – I.e. 3300
A National Geographic szerint már az 1991-ben felfedezett Ötzi gyomrában is találtak a kutatók palacsintára hasonlító maradékokat.
Ötzi utolsó vacsorája valószínűleg kőszáli kecskéből és gímszarvasból készült, emellett pedig egymagvú búzából készült lisztet is fogyasztott. A gyomrában felfedezett szénmaradványok arra utalnak, hogy a lisztet palacsintaszerű formában, a tűz fölött készítették el.
Számos változata létezik: Így készül mindenki kedvenc palacsintája japán, német és orosz verzióban
Tamales – I.e. 5000-8000
A Latin-Amerikában népszerű, zöldségekkel, hússal és akár gyümölcsökkel megtöltött tamales receptjét már közel 10 ezer éve is ismerhették. A kukoricacsuhé – vagy banánlevél – nemcsak egybetartja a tölteléket a főzés során, hanem a szállítást is megkönnyíti. Erre már a maják és az aztékok is rájöttek, akik töltelékként általában babot, halat, gyümölcsöket, zöldségeket, nyúlhúst, chilit és más fűszereket használtak.
(Források: Food Republic, Bustle, Realm of History)
- Az idahói krumpliétel, amit egy vasúttársaság tett híressé ›
- A mexikói mártás, ami 3 napig készül, és még a legjobb séfeket is megizzasztja ›
- Tradicionális inuit fogások a jég birodalmából ›
- Egykor a magyarok tradicionális húsvéti étele volt, ma már alig ismerik ›
- Az olasz esküvői leves, ami egy félrefordításnak köszönheti hírnevét ›
- Kiderült, milyen ízű bort ittak az ókori rómaiak ›