A gyakran észak Velencéjének nevezett Bruges városában a több száz éves szűk utcákat járva, a kanálisokban úszó szelíd hattyúkat etetve, kézműves söröket és csokoládékat kóstolva olyan mesebeli hangulatban lehet részünk, ami egyedülállónak számít az öreg kontinensen.
A Brüsszeltől nem egészen 100 kilométerre fekvő nyugat-flandriai várost egyszerűen felkereshetjük Pozsonyból, akár egész évben, lévén a fapados járatokat fogadó Charleroi reptér és Bruges (ejtsd kb.: bröhe) között közvetlen shuttle busz közlekedik. Bár a legtöbben Brüsszelből átkirándulva, csupán néhány órát szánnak a megnézésére, az UNESCO világörökségi listáján szereplő óváros valódi arcát akkor fedezhetjük fel, ha legalább egy éjszakát itt töltünk.
Tőzsdéző kereskedők
Bár a település első erődítményei már Julius Caesar hódításai után (i.e. 1. század) megépültek, Bruges városi rangra csak 1128-ban emelkedett. Virágkorát a 11. és 15. század között élte, amikor a Hanza-szövetség tagjaként a gyapjúpiac és szövőipar európai fellegvára lett. A fejlődés nemcsak a levantei árukkal való kereskedés lehetőségét nyitotta meg, de fejlesztette a pénzügyi technikákat, és növelte a tőke beáramlását is, előmozdítva Bruges bankügyleteit. Ennek és a Van der Beurze kereskedőcsaládnak köszönhetően itt nyitotta meg kapuit a világ első tőzsdéje, ezt a Van der Beurze kereskedőcsalád alapította, így nekik köszönhetjük a börze szavunkat.
A látványos felfelé ívelés a 16. században váratlanul véget ért, és a város a következő 500 évben Csipkerózsika-álmát aludta. Ennek napjaink turistái persze csak örülhetnek, hiszen éppen ennek a fejlődésmentes időszaknak a következménye, hogy az óvárosban megannyi műemlék őrzi a középkor hű városképét.
Kincsvadászat és harangjáték
Fotó: Shutterstock
Gyors memorizálás után nyugodtan tegyük el a térképünket, és vessük bele magunkat az óvárosba a zegzugos macskaköves utcák valamelyikénél! Előbb vagy utóbb szinte biztos, hogy a város főterén, a Markton találjuk magunkat, ahol igazi építészeti nyalánkságban lehet részünk, hiszen a tér minden oldalán más és más építészeti stílus dominál. De akkor is jó helyen járunk itt, ha madártávlatból szeretnénk ránézni a városra, amire a 83 méter magas Belfort harangtorony kiválóan alkalmas. Meghódításához mindössze 366 lépcsőfokot kell megmásznunk. Az erőfeszítés és a 12 eurós belépő azonban megéri az árát, hiszen fentről nemcsak a kilátás páratlan, hanem a torony 47 harangjának hangját is érdemes testközelből meghallgatni.
A főtér után a művészetek kedvelőit a flamand festészeti iskola remekei a Groeningemuseumba invitálják, aki pedig inkább kincseket vadászna festmények helyett, az szombaton és vasárnap tíz és este hat között megteheti a Dijver-csatorna mellett; a régiségpiac Bruges egyik legkedveltebb találkozóhelye. Apropó csatorna: nem érdemes kihagyni a városnézés egy igen kényelmes módját, a hajókázást. Ha befizetünk a félórás városnéző programra, időzítsük naplemente idejére, amikor a rózsaszínek játéka a régi városfalakon és a vízen felejthetetlen élményt nyújt.
Krisztus vére egy fiolában
A Heilig-Bloedbasiliek (Szent Vér-bazilika) Bruges világörökségi belvárosának ősi katolikus temploma, amely a 13. század óta őriz egy Bizánc környékén készült, állítólag Krisztus szent vérével felitatott textildarabot rejtő hegyikristály fiolát, amelyet Brugesbe érkezése óta soha nem nyitottak még ki. Bár a Biblia nem említi Krisztus vérének megőrzését, az apokrif iratok egyike szerint Arimathiai József a Szent Grál kelyhében felfogta a szent vért. Az ereklye minden valószínűség szerint maga is Bizáncból származik, és a város 1204-es kirablása során került a lovagok kezébe, majd Brugesbe. 1303-tól kezdődően az ereklyét a májusi körmeneten minden évben bemutatják, s ez mindmáig az egyik legnagyobb egyházi ünnepség Belgiumban.
Mmm, baconos bonbon!
Fotó: Shutterstock
Belgiumban évente mintegy 200 ezer tonna csokoládét gyártanak, és országszerte több mint 2 ezer bolt kínálja e csemegéket. Csak Brugesben közel ötvenet találunk, a csokoládék fellegvárában járva tehát felejtsük el a klasszikus tenger gyümölcsei pralinékat, inkább próbáljunk ki valami újat: mondjuk egy baconös-feketecsokoládés bonbont. Nem is lesz nehéz dolgunk, hiszen a városnak megvan a maga extrém csokoládémestere, Dominique Persoone, aki kémiailag analizálja a különböző ízeket, és állít össze olyan kombinációkat, amelyek tudományosan is kiegészítik egymást. Így született meg a baconös, a sült hagymás vagy wasabis praliné – az úriember tudhat valamit, mivel The Chocholate Line nevű csokiboltját még a Michelin Guide is megemlíti.
Múzeum a sültkrumplihoz
Kezdjünk egyből egy adag hasábburgonyával! Bármilyen hihetetlen, a legendákkal ellentétben nem az amerikaiak, hanem a belgák fedezték fel a sültkrumplit, amelynek tiszteletére Brugesben még múzeumot is építettek (Frietmuseum)!
A sós burgonyát egy pohár belga sörrel öblíthetjük le, például a De Halve Maanban, a város egyetlen máig működő családi főzdéjében (165 éve ugyanazon család birtokában), ahol egy 45 perces gasztrotúrán 15 euróért merítenek meg minket a testes nedűk világában.
Ha pedig valami tartalmasabb fogásra vágynánk, üljünk be a hangulatos éttermek valamelyikébe, és rendeljünk egy tál waterzooit: ez egy V. Károly császár szülővárosából, Gentből származó sűrű, tejszínes mártással és zöldségekkel tálalt hal- vagy csirkeragu – sőt már inkább leves. Végül pedig desszertként jöhet a szintén kihagyhatatlan belga gofrik valamelyike.