Az 1920-as évekre nem sokan bíztak abban, hogy a Királyok völgyében – ahol már minden homokszemet háromszor átrostáltak –, találnak még sírkamrát. Így óriási szenzáció lett, amikor több kifosztott sír feltárása és közel öt év ásatás után Howard Carter mégis rátalált egy lépcsősorra, amely az i. e. 14. században élt Tutanhamon – az egyetlen addig fel nem fedezett fáraó – sírjának befalazott bejáratához vezetett. A kutatást Lord Carnarvon angol arisztokrata finanszírozta, aki a dicsőséget nem sokáig élvezhette: a felfedezés utáni évben meghalt, és innentől fogva a bulvársajtó minden, a felfedezéshez köthető halálesetet a „fáraó átka”-ként tartott számon, megihletve ezzel Agatha Christie-t is.

Memphisz, a főváros

A még gyermek Tutanhamon a befolyásos papság nyomására visszaállította az Ámon-kultuszt, és királyi székhelyét visszahelyezte Memphiszbe. Míg az „élők városa” a Nílus áradásai, a lerakódott iszapréteg következtében eltűnt, Memphisz nekropolisza fennmaradt az utókorra, és a Gízai piramisokkal az UNESCO Világörökség része lett.

Munkáskunyhók a Királyok völgyében

A Nílus nyugati partján, Luxornál található Királyok völgye mind a mai napig vonzza a régészeket, utoljára 2005-ben találtak itt sírt, a 63.-at. A kutatók szerint a kevésbé jelentős uralkodó, Tutanhamon sziklasírját azért nem fosztották ki a sírrablók, mert a későbbi fáraók építőmunkásai rátelepültek, és a romok idővel befedték a bejáratot.

A kairói Egyiptomi Múzeum

Ugyan 1922-ben leltek rá a sírkamra bejáratára, az ásatás és a kincsek felszínre hozatala hat évet vett igénybe. Több ezer ókori tárgy került így a kairói Egyiptomi Múzeum tulajdonába – aranyozott ládák és trónszék, ékszerek, életnagyságú szobrok, és köztük a leghíresebb emlékek: Tutanhamon arany maszkja és koporsója –, amelyek mind a fáraók életmódjáról, gazdagságáról tanúskodtak.