Az oroszlánokat ábrázoló szobrai révén Oroszlánvárosként is ismert elsüllyedt város története a kutatók szerint vagy a Han-dinasztiával (i.e. 206 – i.sz. 220) vagy a Tang-dinasztiával (618-907) kezdődhetett. Ugyan az építésének ideje vitatott, a szakemberek abban egyetértenek, hogy a „kelet Atlantisza” a Ming- és a Csing-dinasztia (1368-1912) idején virágzott.

Az Archeologist cikke felhívja rá a figyelmet, hogy az elképesztő építészeti remekművek jelenléte ellenére a várost 1959-ben szándékosan elárasztották, hogy helyet csináljanak a Xin’an vízerőmű gátjának. A projekthez egyébként közel 300 ezer embert költöztettek ki területéről – olyanokat is, akiknek családja már évszázadok óta itt élt..

Az érdeklődés 2001 óta fokozódik

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

QianDao Lake (@visitqiandaolake) által megosztott bejegyzés

A város viszont időközben a feledés homályába borult, mely időszaknak 2001-ben lett vége, amikor is a kínai kormány egy expedíciót szervezett azért, hogy megnézzék, mi maradt meg belőle. Jelenleg Sicsengre 40 méterrel a tó felszíne alatt, négyszáz kilométerre Sanghaj városától találhatunk.

Az érdeklődés 2001 óta fokozódott, mivel tíz évvel később, 2011-ben a Kínai Nemzeti Földrajztudomány egy cikkben mutatott be néhány, eddig sohasem látott fényképet és illusztrációt arról, hogy miképpen nézhetett ki a város fénykorában.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Paladini Giovanni Ivan (@paladinishistory) által megosztott bejegyzés

Δείτε αυτή τη δημοσίευση στο Instagram.

Η δημοσίευση κοινοποιήθηκε από το χρήστη Ancient Mysteries (@ancientmysteries)

Az expedíciókból kiderült, hogy a körülbelül 500 négyzetméteres területű városnak öt fő kapuja, széles sikátorai és több száz oroszlánt, sárkányt, főnixet és történelmi feliratokat ábrázoló boltíve, kőszobra volt.

Azóta egyre több kutatás történik a területén, az édesvíznek, illetve a fény hiányának köszönhetően pedig szerencsére elég jó állapotban maradtak fent az építmények. Mindennek ellenére fenntartása egy kisebb kihívást jelent a szakemberek számára, de a növekvő érdeklődés elősegítheti a megőrzését.

Sicseng egyébként napjainkban is meglátogatható, ám a kiváltság csak azon búvárok számára elérhető, akik bizonyítani tudják tapasztalatukat – egyszerű turisták számára ugyanis kifejezetten veszélyes a feltérképezetlen romok közé merülni.