Honnan ered a bor iránti szenvedélye?

Egy másik szenvedélyes érzelem indította el: a szerelem. Körülbelül tíz évvel ezelőtt rövid, intenzív kapcsolatba kerültem egy férfival, aki igen sokat tudott a borról, nekem pedig nagyon tetszett, ahogy beszélt róla. Ekkor kezdődött a bor iránti rajongásom, ami aztán szenvedélyemmé vált. Pedig nem borászcsaládból származom.

Mi történt ezt követően?

Tanulmányaimat a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetem (SPU) Európai Tanulmányok és Vidékfejlesztés Karán végeztem, majd a Mendel Egyetem lednicei székhelyű Kertészeti Karának hároméves szőlész-borász alapszakán is diplomát szereztem. Közben persze dolgoztam is a szakmában, hiszen tudtam, hogy a jövőben is borral szeretnék foglalkozni.

Sommelier-ként szakmai munkájának középpontjában a borok kiválasztása és ételekkel való párosítása állt. Hogyan jutott el innen a saját készítésű borokig?

Eleinte a borszakértő és a sommelier szakma vonzott, idővel azonban megérett bennem a gondolat: miért értékeljem a mások által előállított borokat, ha én magam is készíthetem őket? Belső alkotási kényszer munkált bennem, így aztán Pozsonyszőlősön (Vajnory) béreltem egy egyhektáros szőlőültetvényt, és másként kezdtem el foglalkozni a borokkal.

Mi a legfontosabb egy borász munkájában?

A türelem és az alázat. A leszüretelt alapanyag nagy odafigyelést igényel. Egy bor megalkotása közben arra helyezem a hangsúlyt, hogy kiemeljem a dűlő termőhelyi adottságait. Ezt követően pedig várnom kell, hogy alkotásaim beérjenek. Ahogy szakmai szempontból a beéréshez nekem is idő kellett, a boraimnak is be kell érniük, mielőtt elindulnék velük a nagyvilágba.

A borpiacot 2017-ben célozta meg, de termékeit csak tavaly, a Selmecbányán megrendezett Meztelen Borok Fesztiválján, majd Brünnben és Prágában mutatta be. Nem tartott a konfrontálódástól?

Egy kicsit talán tartottam, hiszen sokakban vannak fenntartások a természetes borokkal szemben. Az ember eleinte tartózkodó és bizalmatlan. Éppen ezért elsőként a természetes borok selmecbányai fesztiváljára mentem el. Hasonló gondolkodású emberekkel akartam megismerkedni, kíváncsi voltam a véleményükre, hiszen ez bizonyos értelemben könnyebbé teheti az első lépéseket.

Hogy érzi, sikerült?

Igen, méghozzá remekül! Nagyszerűen fogadtak, nemcsak a borászok, hanem a vásárlók is. Ízlett nekik a borom, ez pedig önbizalmat adott. Mint ahogy egy későbbi bemutató is a pozsonyi Sky Parkban, amely éppen a születésnapomra esett, így extra ajándéknak tekintettem. A prágai Óvárosházán megrendezett fesztivál már sokkal magasabb szintet képviselt, igaz, angol nyelven, de jól sikerült.

Májusban anyai örömök elé néz. Nem tart attól, hogy nem marad annyi ideje és energiája borokat alkotni, mint amennyit egy ilyen folyamat igényelne?

Remélem, nem okoz majd gondot. Biztos, hogy több segítségre lesz szükségem, de a borkészítést mindenképpen szeretném folytatni. A párom is borász, együtt dolgozunk, és közösen valahogy ezt is meg fogjuk oldani. A terhesség sem akadályozott meg abban, hogy szinte minden nap a szőlőben legyek. A borászat mindkettőnk hobbija, az együtt töltött idő nagy része is a borkészítéshez kapcsolódik. Amikor egymásra találtunk, már mindkettőnknek volt saját pincészete, és úgy döntöttünk, hogy ez így is marad.

Ugyanazt a dolgot többféleképpen is lehet készíteni. Mindenkinek megvan a maga elképzelése és eljárásai. Hogyan kerülik el a vitás helyzeteket?

Egyszerűen. Nem avatkozunk bele a másik dolgába. Kölcsönös tisztelet van közöttünk, és csodáljuk egymás borait.

Évente hány palack bort készít?

Körülbelül háromezer palackkal kezdtem, de ez a mennyiség – a borok érésével – évről évre növekszik. A borkészítés a türelem és az alázat hatalmas iskolája, ahova nagy örömmel járok – akkor is, ha a hangulatom olykor meglehetősen hullámzó.

Mi az, ami a borban a leginkább lenyűgözi?

Az évjáratok változatossága. A szőlőtermesztés és a bortermelés a változékonyság univerzuma. Először is, minden évben más az alapanyag. A folyamatot nem akarom befolyásolni, ezért az elejétől a végéig mindent alaposan át kell gondolnom. Mivel a borhoz semmiféle adalékot nem adok, a lehetőségeim eléggé behatároltak. Sokkal inkább arról van szó, hogy a leszüretelt szőlőből az adott pillanatban milyen stílusú és típusú bort tudok készíteni. Folyamatos tanulás ez számomra, miközben saját magamról is sok mindent megtudok. Én abban hiszek, hogy a szőlőben már a pincémbe kerülése előtt megvannak a legnemesebb jegyek.

Milyen borokat igyekszik előállítani?

Spontán, élő és változékony borokat. Igyekszem kiemelni az alapanyag szépségét, és a lehető legkevesebbet beavatkozni a folyamatba.

Régen csipkebogyóbort is készített, sőt a diplomamunkájának is ez volt a témája. Ebben az irányban is próbálkozik?

Már nem. Ez inkább csak játék volt – know-how, felszerelés és elegendő alapanyag nélkül. Értelmét mégis abban látom, hogy irányt mutatott és megnyitotta előttem a természetes borokhoz vezető utat. Azt az utat, amelyen haladni akarok.

Nem fél a csalódástól, attól, hogy a befektetett energia nem áll majd arányban az eredménnyel?

Ez a kockázat a természetes borok készítésének velejárója. Az is igaz azonban, hogy minden bor megtalálja a vásárlóját – a megfelelő időben és a megfelelő helyen. Csak nem szabad felhagyni a kereséssel, és türelmesnek kell lenni.

Szlovákiában hogy mennek manapság a természetes borok? Bővül a termelők köre?

Általánosságban elmondható, hogy inkább a kis, reduktív borokat készítő borászatok vágnak bele. És vannak olyanok is, akik hozzám hasonlóan elkötelezettek a minimális beavatkozás mellett. Egyik irány sem rossz. Mindannyian más módszert alkalmazunk és más típusú ügyfélkört szolgálunk ki.

Mivel tölti az idejét, ha éppen nem a borral foglalkozik?

Van egy kutyám, vele teszek sétákat. Régebben lovagoltam, a díjugratást nagyon kedveltem, de erre már nincs elég időm – talán majd egyszer. A lovak közt végzett munka mindig jól esett.

Említette, hogy a családja román gyökerekkel rendelkezik. Megtudhatnánk erről többet is?

A dédanyám Romániában, Aradtól nem messze született, később nagyanyám volt az, aki Malackára költözött. A város egyik legrégebbi házát vette meg, ennek pincéje szolgál ma borok készítésére. A malackai ház jelenti a családi fészket, ahol mindannyian találkozhatunk.

Zuzanáról röviden

Zuzana Barnáková (31)

Természetes borokat készítő borász. Nagyszombati születésű és Bazinban is élt. Pozsonyszőlősön bérel szőlőskertet, de máshonnan is vásárol szőlőt. Borait malackai családi házuk pincéjében készíti.

Tanulmányait a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetem Európai Tanulmányok és Vidékfejlesztés Karán, valamint – szőlészet és borászat szakon – a morvaországi Lednicében végezte.

Egy ideig parafa-értékesítéssel is foglalkozott, életét azonban ma már a borkészítés tölti ki. A következő fajtákat termeszti: neronet, zöld veltelini, rajnai és olaszrizling, pinot noir és pinot gris.

Egykori díjugrató versenyzőként ma is rajong a lovak iránt.