Az Újszövetség szerint az újszülött Jézus előtt hódoló három napkeleti bölcs egyik ajándéka a mirha és az arany mellett a tömjén volt, ami abban az időben az egyik legértékesebb füstölőanyagnak számított. Egyházi karrierje azonban nem ekkor kezdődött, hanem jóval korábban – a tömjén évezredek óta a vallás szolgálatában áll, szimbolizálja az istenekhez szóló imádságot és összeköttetést hoz létre az ég és a föld, azaz a szakrális szféra és a profán világ között.

Ókori luxuscikk

Európa, Egyiptom és Arábia között a tömjénkereskedelem az i. e. 3. és az i. sz. 2. század között élte fénykorát. A mai Jemen és Omán területéről kiinduló és a Negev-sivatagon áthaladó tömjénút mindvégig a nabateusok felügyelete alatt állt, akik félnomád népcsoportból professzionális kereskedőkké váltak. A út mentén vészjelző tornyokat emeltek, fegyveresekkel biztosították a rendet, esővízgyűjtő kutakat ástak és pihenőszerájokat tartottak fenn. A hanyatló Római Birodalom politikai és gazdasági válsága következtében azonban a 3. században hirtelen megcsappant a luxustermékek, így a tömjén iránti kereslet is. A tömjénút elveszítette a jelentőségét, majd a feledés homályába merült. Ma már csak olyan romvárosok őrzik az emlékét, mint a jordániai Petra vagy a 2016-ban tragikus sorsra jutott szíriai Palmyra.

Az istenek lehelete

A tömjén (olibanum) elnevezés az arab lebon szóból származik, melynek jelentése: fehér, mint a tej. Ez arra utal, hogy a tömjénfa sérült kérge hófehér gyantát kezd termelni a seb bezárására. A megszilárdult gyanta légmentesen befedi a sebet, így megvédi a növényt a fertőzésektől.

A tömjént az ősi népek az istenek leheletének tartották, és úgy hitték, hogy imáik csak úgy juthatnak célba, ha égő aromák varázslatos füstjével édesítik meg őket. A tömjént azonban fontos alapanyag volt az illatszerek készítése során is. A parfüm elnevezését is a tömjén ihlette, ugyanis a latin „per fumum”-ról kapta a nevét, ami azt jelenti „füst által”.

5000 éves gyógyszer

A tömjént már több mint 5000 éve használják gyógyítás céljából is.

Illóolajának változatosan friss, citrusosan tűleveles, gyantás illata nyugtató hatású,

de használják antidepresszánsként is, valamint álmatlanság, asztma, izomfájdalmak, ízületi merevség és gyulladások kezelésére is. Kenőcsként sebgyógyító elixír, főleg horzsolásokra, zúzódásokra és duzzanatokra kiváló.

Tömjénfajták

A tömjénfa (Boswellia) 10–12 éves korától csapolható. A törzs és a fő ágak kérgén ejtett bemetszéseken kicsorduló fehér színű mézga kellemesen virágillatú. Az ománi tömjén a bibliai gyantákat adó illatos fák leghíresebbike, a tömjének királynője, amely intenzív, balzsamos, könnyed citrusos illatot áraszt. Az eritreai és a szomáliai tömjénnek könnyedebb, enyhén édeskés, kevésbé citrusos, fanyar, fűszeres illata van. Az indiai tömjén illata nehezebb, mélyebb, testesebb, kifejezetten fűszeres. A fekete tömjént fűszeresen édeskés földessége különbözteti meg a többi fajtától.