Körmöcbánya az arany, Selmecbánya az ezüst, Besztercebánya pedig a réz városaként ismert. A város környékén ugyanis főként rézércet bányásztak. A besztercebányai waldbürgerek – bányatulajdonosok – gazdagságának egyik kulcsfontosságú forrása a 11 kilométerre fekvő Úrvölgy térsége volt. Az ott kitermelt rezet Velencébe és Gdanskba is szállították. A lelőhelyek kimerülését követően a település ugyan hanyatlásnak indult, azonban éppen ennek köszönhető, hogy fennmaradtak eredeti építészeti kincsei. Ez a különleges kis ékszerdoboz a környező természettel együtt igazi turistacsalogató.

Bányászkolónia

A bányászat fellendüléséért – nemcsak Úrvölgyben – főleg az 1241-42-ben lezajlott tatárjárást követően IV. Béla király által az országba hívott német betelepülők tettek sokat. A nemesfémekért fel kellett mászni a hegyekbe – Körmöcbánya 550, Selmecbánya 600, Úrvölgy pedig 730 méteres tengerszint feletti magasságban épült fel.

Miután letérünk a Besztercebánya és Donovaly közötti főútról, az út meredeken emelkedni kezd. A látogató úgy érezheti, a mennyország felé tart. Nem egészen öt kilométer megtétele után a javarészt bükkös erdőben fel-feltünedeznek az első házak. Végül feltárul előttünk a nem túl nagy, de annál lenyűgözőbb tér is. Domináns épülete a Kopogtató, a Klopačka. A mintegy hatszáz éves épület eredetileg a bányaigazgatóság székhelyéül szolgált. Az épület fatornyában kapott helyet az ún. „kopogtató", amely a bányászokat szólította munkába. Ma panzió és étterem található benne. A teret terjedelmes, kétszintes épületek veszik körül, a környező lejtőkön elszórva pedig a fából vagy kőből épült korabeli bányászszállások láthatók. Némelyikük kétszintes, ezekből is következtetni lehet az egykori tulajdonosok rangjára és vagyonára. Az épületek jellemző jegye a fehér vakolat és a meredek lejtők kiegyenlítését szolgáló magas aláfalazás. Mivel a bányászoknak nem jutott idejük arra, hogy földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozzanak, a házaikhoz nem kapcsolódtak jelentősebb gazdasági épületrészek.

Aranyemberek

A waldbürgerek után a Besztercebánya környéki nemesfémbányászatban a Thurzó‒Fugger Társaság vette át a vezető szerepet. Az Európa első kapitalistáiként emlegetett Fuggerek óriási vagyont halmoztak fel, a világtörténelem leggazdagabb családjának tartják őket. A Thurzók pedig a legbefolyásosabb és legtöbb hatalommal bíró főnemesi családok közé tartoztak. A Fuggerek és Thurzók irányítása alatt 1496 és 1546 között Úrvölgyben több mint 58 ezer tonna rézércet és mintegy 111 tonna ezüstöt termeltek ki.

A régió bányászatának fennmaradását a későbbiekben a vájatokat elöntő talajvíz kiszivattyúzását szolgáló új energiaforrás is segítette. Ez pedig nem volt más, mint a felszíni víz. Selmecbányán az ún. tajchokba (bányatavakba) gyűjtötték a vizet, Körmöcbányán egy alagút segítségével irányították át a hegygerinc mögötti források vizét, Úrvölgyben pedig az Alacsony-Tátra lejtőiről érkező vizet vezették csatornába. A vízvezeték hosszúsága 1764-ben a 35 kilométert is meghaladta, egészen a Donovaly közelében fekvő Prašivá-hegyig (1652 m) ért.

A réz és az Úr völgye

A vízvezetékből mára csak töredékek maradtak fenn, a Kopogtató közelében nyíló, egy kilométer hosszú császári tárna viszont megtekinthető. Rajta keresztül át lehetett jutni a hegygerinc túloldalára. A tárnában Mária Terézia két fia, a később császárrá koronázott II. József és II. Lipót is látogatást tett.

Úrvölgy további jelentős látnivalója a dombon álló, impozáns erődített temploma, valamint Miksa-halma (meddőhányó), amelyet mintegy 400 ezer köbméternyi kőzet alkot. Mindkét helyről szép kilátás nyílik a környékre. A templom különlegessége a hozzá vezető fedett, részben falazott lépcsősor, amely az időjárás viszontagságaitól is védi a látogatót. A legenda szerint a lépcsősort a katolikusok építtették, amikor a községben fölénybe kerültek az evangélikusokkal szemben, a templom pedig ismét a birtokukba került.