Akkor tehát a régi berögződéseket félretéve: vadonatúj, tükörsima aszfaltos utak szelik át az országot, az angolul érdeklődő turista elől senki nem fogja menekülőre, és a látnivalók nemcsak rendkívül érdekesek, hanem igen változatosak is.

Nem csoda ugyanakkor, hogy mindenki mindenfélét gondol, hiszen sokáig alig tudtunk valamit erről az országról. 1991-ig teljesen elzárkóztak a külvilágtól. Így a turizmus is csak három évtizede létezik elvileg, gyakorlatilag pedig inkább csak pár éve, amióta végre elkezdték felfedezni a térséget az utazók. A közeljövő utazóinak azt is jó tudni, hogy olcsó fapadossal is eljuthatnak oda.

A legtöbben kifejezetten nyaralni indulnak Albániába, és megelégednek azzal, hogy pihennek a tengerparton – jóval kedvezőbb áron, mint amennyiért ezt máshol tehetnék. Azonban azoknak is kifejezetten érdemes felkerekedniük, akik jobban szeretik az aktív vakációt, és a strandolás helyett szívesen töltik az idejüket történelmi érdekességek és természeti látnivalók felfedezésével. Az alábbiakban nekik kínálunk egy lehetséges tíznapos útitervet.

Első nap: Tirana

Akár repülővel, akár autóval érkezünk, érdemes az országgal való ismerkedést Tiranával kezdeni. A fővárosban számos művészeti galéria is található, de a legérdekesebb intézmény a Bunk’art föld alatti múzeum. Albánia nevéről sokaknak a bunkerek jutnak az eszébe, és ez nem véletlen, hiszen az országban majd’ kétszázezer van belőlük. Részben annak köszönhetően, hogy évtizedeken át szinte minden ipari tevékenységet annak rendeltek alá, hogy ezekhez hatalmas mennyiségű betont és vasat állítsanak elő.

Enver Hodzsa egykori titkos földalatti komplexumában öt emeleten több száz termet rendeztek be arra az esetre, ha nukleáris támadás esetén a politikai elitnek menekülni kellene. Ezt a hatalmas labirintust 2014-ben megnyitották a nagyközönség előtt múzeumként, ahol részletesen megismerhetjük ezt a korszakot. Mivel a szobákat soha nem használták, az ott felhalmozott bútorok, írógépek, konferenciatermek stb. teljesen érintetlenül, mintegy időkapszulaként tekinthetők meg.

A nap végén pedig, ha maradt erőnk, szálljunk fel az 1613 méter magas Dajti-hegyre vezető kabinos kötélpályára, így érjük el Tirana „Normafáját”, ahonnan bakancslistás „naplementézésben” lehet részünk.

Második-harmadik nap: Berat és az Osum-kanyon

Tiranát elhagyva saját vagy bérautóval dél felé indulunk, hogy felfedezzük az Osum-folyó mellett épült „ezerablakos várost”. Az UNESCO világörökség listájára is felkerült Berat nemcsak az egyik legszebb, hanem az egyik legősibb település is a Balkánon, i.e. 314-ben alapította Makedónia királya. A város fő nevezetessége a mai napig lakott várnegyed, amely még a 13. században épült. Ez alatt sorakoznak szorosan egymás mellett a hófehér lakóházak, melyek a folyó túlpartjáról nézve úgy tűnnek, mintha „ezer” ablakkal egyetlen épületet alkotnának. Berat hatalmas szerencséje, hogy teljes egészében elkerülte a kommunista időszak átépítési láza, így sokat megőrzött az évszázadokkal ezelőtti állapotából.

A városi látnivalók után ideje egy másfajta kirándulásnak. Ugyanaz a folyó, amely átszeli Berat városát, egy csodálatos kanyont is kialakított magának. A 26 km hosszú Osum-kanyon az ország egyik legszebb természeti látnivalója, ahol a hóolvadás után, tavasszal és kora nyáron vadvízi evezők is előszeretettel hasítanak. Nyár végére azonban a vízszint annyira lecsökken, hogy az evezés már nem lehetséges. A kanyon azonban ebben az időszakban is népszerű turistacélpontnak számít, hiszen a folyó mentén remekül lehet túrázni. A kalandkedvelő túrázók barlangokat kereshetnek fel, a bátrabbak pedig meg is mártózhatnak a meglehetősen hideg vízben.

Negyedik nap: Apollónia és a Llogara-hágó

Ha kigyönyörködtük magunkat az Osum-kanyonban, onnan Beraton keresztül vissza kell térni az autópályára, másfelé ugyanis nem vezet aszfaltos út. A körutazást a dombra épült Apolonia (Apollónia) érintésével lehet folytatni, amely egy, a tengerparttól alig tíz kilométerre fekvő, eredetileg ősi görög kereskedőváros, majd római település volt. Nagy előnye, hogy kevésbé ismert, következésképp nem is annyira látogatott, mint a délebbre fekvő Butrint Nemzeti Park, így jó eséllyel nem kell turistacsoportokat kerülgetnünk. Apollóniában a műemlékek (például a színház és a templom egyes elemei) olyan ép állapotban maradtak fent, és olyan szépen harmonizálnak a környezettel, hogy az UNESCO is felvette a világörökségi listára.

Tovább haladva dél felé egy fantasztikus panorámaút vár ránk, a Llogara-hágón átvezető autóút. A festői szerpentinek figyelmes vezetést igényelnek, de a kétsávos útról pazar panoráma nyílik a Jón-tengerre. Aki szereti az ausztriai Grossglockner-hágót vagy épp a romániai Transzfogarasi-utat, itt sem fog csalódni, mert a látvány felveszi a versenyt ezekkel az ikonikus utakkal. Amerre csak nézünk, fenséges hegycsúcsok magasodnak körülöttünk, a kanyarok mögül pedig ki-kivillan a tenger is.

Ötödik-hatodik nap: az Albán-Riviéra és a Butrint Nemzeti Park

A hágón átkelve le is érünk a déli tengerpartra, ahol egymás után sorakoznak a népszerű üdülővárosok. Az időzítés tökéletes, az utazás közepén pont jól fog esni egy pihenősebb nap. Albániai tengerparti nyaralásról 10–15 éve még alig-alig hallhattunk mesélni, manapság viszont egyre felkapottabb ez a partszakasz – kicsit talán már túlságosan is. Rohamos tempóban épülnek fel egymás után a hatalmas hotelek, sokak szerint most kell menni, mert néhány év múlva már itt is elviselhetetlen tömeg és drágaság lesz. A strandok jellemzően kavicsosak, egyetlen kivétel a délebbre fekvő Ksamil, ahol finom szemcsés fehér homokon sütkérezhetünk. Az autóval könnyen megközelíthető strandok már most is meglehetősen zsúfoltak a főszezonban, de egy kis leleményességgel még találni eldugottabb öblöket.

Parti pihenőnk után

különleges élményt ígér az UNESCO világörökség listán is jegyzett Butrint Nemzeti Park, amely egyszerre természetvédelmi terület és történelmi jelentőségű műemlékek lelőhelye is.

Egészen fantasztikus gyűjteményt láthatunk itt számos korszakból – az i.u. 6. században épült bazilika romjaitól kezdve a 3. századból származó színházon át a 15–16. században épült velencei toronyig. Kész építészeti tankönyv a terület, ráadásul pompás díszletek közt, hiszen miközben a romterületen bóklászunk, pazar panoráma nyílik az öbölre. A nemzeti park körbejárása néhány órás program, így délután marad még idő egy kis lazításra, napozásra.

Hetedik nap: Kék szem forrás és Gjirokastra

A forrás egy csodálatos természeti jelenség: a víz egy legalább 50 méter mély medencéből tör a felszínre. Hogy pontosan milyen mélyről, azt azért nem lehet tudni, mert a búvárok még csak eddig derítették fel. De nemcsak a mélység, hanem a forrás ereje is kivételes: a víz olyan erővel tör fel, hogy a forrás közepén 10-15 cm-t emelkedik. Mindenesetre a nagy mélység és a tiszta víz kombinációja egy varázslatosan szép kék színt eredményez, amire csak ráerősít a forrás trópusokat idéző környezete. Mivel természetvédelmi területről van szó, így úszni itt nem lehet, de a víz 10 fokos hőmérséklete egyébként sem túl csalogató.

A közelben található Gjirokastra kedves, történelmi kisváros, ahol három fő látnivaló van. Elsőként érdemes felkapaszkodni a várba, onnan ugyanis remek panoráma nyílik a településre, és tájékozódni is jól lehet. Ezután az óváros hangulatos utcáit tanácsos végigsétálni, a 17. században épült két-három szintes házak a világörökségi listán is szerepelnek. Végül jó ötlet felkeresni az egyik régi hagyományos otthont, például a Skenduli-házat, amelyet megőriztek eredeti formájában, így bepillanthatunk az akkori életvitelbe is.

Nyolcadik nap: Kruja

Kruja vára Albánia büszkesége, a város pedig körülbelül azt jelenti a helyieknek, mint nekünk Eger. Itt született Szkander bég, aki Krujából verte vissza a törökök támadásait. A fő látnivaló természetesen a vár, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a városra, de a látogatók körében nagyon népszerű a várhoz vezető lépcső aljában meghúzódó, hangulatos bazársor is. Ez utóbbi 450 éves múltra tekint vissza és a mai napig valódi kézműves termékeket találunk itt, például míves szőtteseket.

Szkander bég hőstetteivel a várban 1982-ben megnyílt múzeumban ismerkedhetünk meg, ez az ország egyik legfontosabb és leglátogatottabb múzeuma. Érdemes maradni késő délután is, mert rendkívül hangulatos a naplemente, különösen a müezzinből kihallatszó, imára hívó ének kíséretében.

Kilencedik-tizedik nap: Albán-Alpok, majd Tirana

Nem túlzás azt állítani, hogy Albánia egy egész kontinensnyi látnivalóval büszkélkedhet. A történelmi városok és a vidám tengerparti nyaralóövezet után utunk végén ismét egy más terepre indulunk. Az Albán-Alpok varázslatos vidékén ősöreg páncélfenyők és havasi rétek között kanyarog az út a hófehér sziklák közt, miközben legszívesebben minden egyes kanyarban megállna az ember, hogy fotókat készítsen. Ide egy-két éve még meglehetősen körülményes volt eljutni, de mivel nemrég befejeződött a nemzeti park mélyén megbúvó apró Theth faluba vezető aszfaltos út kiépítése, így nincs kifogás – aki bírja a szerpentineket és az itt-ott hiányzó korlátoktól sem bizonytalanodik el, nyugodtan nekivághat. A táj csodaszép, a hegycsúcsok közt vízesések és színes tavak is rejtőznek, mivel azonban ebben a magasságban néhány fokkal hűvösebb van, mint a tengerparton, egy pulóverrel, esetleg széldzsekivel célszerű készülni.

Ez a vidék egyébként egy teljesen önálló, kirándulós nyaralásra is kiváló. A túrázók körében népszerű útvonal a Theth és Valbona közti hágó, amelyen általában egy háromnapos túra részeként kelnek át. A legnépszerűbb forgatókönyv szerint a túrázók Shkodër városából busszal eljutnak a Komani-víztározó déli csücskében fekvő Komanba. Innen komppal mennek tovább a felduzzasztott Drin folyón Fierza településig, ahol már buszok várják a kirándulókat, hogy tovább vigyék őket Valbonába. Az első éjszakát rendszerint itt töltik, majd másnap egy 17 kilométeres túra során átkelnek a hágón, mielőtt elfoglalják következő szállásukat Thethben. A harmadik napon aztán erről a kis településről lehet visszajutni az autóhoz vagy a buszhoz Shkodërbe. Ez persze csak egy a számos lehetőség közül, aki szereti a hegyeket, többnapos túrára is indulhat a környéken.

Az utolsó napra már csak a levezetés marad: visszaautózni Tiranába, ha ott vettük fel a bérautót, vásárolni némi szuvenírt, és még utoljára megkóstolni a kedvenc albán fogásainkat. Ha saját autóval jöttünk, akkor az Albán-Alpokból akár Montenegró–Bosznia, akár Koszovó–Szerbia útvonalon is elindulhatunk haza, mindkét útvonalon akad még sok érdekes látnivaló, ha belefér pár megálló a vakációba.