Nemzetközi diáknap

1939. október 28-án egyetemista diákok Csehszlovákia államalapításának évfordulójára tüntetést szerveztek. Az ország ekkor már német megszállás alatt állt, és a tüntetők brutális szétoszlatása közben egy Jan Opletal nevű diákot lelőttek. A temetésén több ezren vettek részt, amely náciellenes tömegtüntetéssé alakult át. Ezt követően a német hatóságok november 17-én több száz tüntetőt őrizetbe vettek – főiskolai diákokat és tanárokat –, akik közül sokakat elhurcoltak, másokat kivégeztek. Hitler egyúttal elrendelte a megszállt Cseh-Morva Protektorátus területén az összes oktatási intézmény azonnali bezárását.

A Nemzetközi Diáktanács szolidaritást vállalt a cseh diákokkal, és 1941-ben a londoni ülésén november 17-ét nemzetközi diáknappá nyilvánította.

A diáknapról a világ szinte minden országában megemlékeznek valamilyen módon. A morvaországi Náklo községben, ahol Jan Opletalt eltemették, nagyszabású rendezvényeket tartanak, de számos egyetemen ezen a napon díjazzák a legjobb hallgatókat, illetve diákbálokat is rendeznek.

A szabadságért és demokráciáért vívott küzdelem napja, avagy a bársonyos forradalom

Ötven évvel később november 17. újra fontos dátum lett Csehszlovákia történetében. 1989-ben ezen a napon egy engedélyezett prágai diáktüntetés hatalmas rendszerellenes megmozdulássá változott. A tüntetés résztvevői új kormányt, szabad választásokat, politikai változásokat és az ország kommunista vezetőinek távozását követelték. A megmozdulást a rendőrség brutálisan szétverte és sok tüntetőt letartóztattak. A prágai eseményeket egy nappal megelőzte a pozsonyi diáktüntetés, melyen oktatási reformokat, demokráciát, sajtószabadságot, a szabad utazás lehetőségét és a Szocialista Ifjúsági Szervezet feloszlatását követelték.

Diáktüntetésből demokrácia

November 18-ától kezdve aztán az események felgyorsultak: Csehországban megalakult a Polgári Fórum, melynek tagjai lettek a Charta '77 vezetői is, Szlovákiában pedig létrejött a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom. Mindkét politikai tömörülés célja az volt, hogy megszervezze és összefogja a különböző ellenzéki csoportokat és tárgyalásokba kezdjen a kormánnyal. A november 27-re szervezett országos általános sztrájk megmutatta, hogy a kormányzat támogató bázis nélkül maradt, és a szocialista államszervezet néhány nap múlva összeomlott. December 10-én megalakult az új csehszlovák kormány, a szövetségi parlament elnöke Alexander Dubček, a köztársasági elnök pedig Václav Havel lett.

November 17. eseményei vezettek oda, hogy Csehszlovákiában véget ért a pártállam időszaka, és 1990 júniusában megtartották az első szabad választásokat.

A ma már általánosan elterjedt bársonyos forradalom kifejezést annak idején az újságírók kezdték el használni annak a folyamatnak a jellemzésére, melynek során Csehszlovákia Kommunista Pártja 1989-90-ben viszonylag békés keretek között, véráldozat nélkül adta át a hatalmat az ország demokratikusan választott vezetésének.