Eleven skanzen: Vlkolínec Időutazás a múltba

vlkolinec farkasd

Az időutazás élményét átélni egyszerűbb, mint gondolnánk – elég felkeresni a Rózsahegy melletti Vlkolínec falucskát. A Nagy-Fátra pazar természeti környezetében található hegyi település színes faházai közt sétálva úgy érezhetjük magunkat, mintha 200 évvel visszarepültünk volna az időben.


Vlkolínec nem véletlenül szerepel az UNESCO Világörökség listáján már 1993 óta: ez az aprócska falu szinte változatlanul megőrizte a világtól elzárt hegyi falvak jellegzetes, rusztikus építészeti és kulturális hagyományait. A falu elnevezése sokatmondó: a szlovák vlk (farkas) szóból származik, erre utal egy 1630-ban kelt rendelet is, amely farkasvermek ásását írta elő a helyi lakosoknak.

A szakértők véleménye szerint az egykor favágók, pásztorok és zsellérek által lakott Vlkolínec településképe és elrendezése nagyjából ma is úgy néz ki, mint amilyen a késő középkorban, illetve a korai újkorban lehetett.

slovakia.travel

Szabadtéri múzeum

A 45 jellegzetes, mésszel vagy agyaggal kent és színesre pingált falú rönkházból álló falu közigazgatásilag valójában Rózsahegy egyik városrésze. Mindegyik háza fából készült, még az 1770-ben épített harangláb is. Egyedüli kivétel a Szűz Máriáról elnevezett, 1875-ben felszentelt templom, amelyet kőből építettek. Bár a falu elsőre egy szabadtéri múzeumnak, turistacsalogató skanzennek tűnik, a látszat azonban csalóka, mert ez csak részben igaz. A települést ma is lakják, idősek és fiatalok egyaránt, és minden olyan infrastruktúrával rendelkezik, amely a mai életvitelhez szükséges.

A liptói falvakra jellemző gerendaházak legnagyobb számban itt maradtak fenn, ráadásul kiváló állapotban. A krónikákban először 1376-ban említett falut mindig is rétek, legelők és hatalmas erdőségek vették körül. A fa tehát – mint építkezési alapanyag – bőséges mennyiségben állt a helyiek rendelkezésére, akik évszázadokon keresztül nemzedékről nemzedékre örökítették tovább jellegzetes építkezési és fafaragási hagyományaikat.

Az autentikus faházak három helyiségből állnak: a pitvarból (azaz előtérből), amely kemencés konyha is volt egyben, az ételek tárolására szolgáló kamrából, valamint a fapadlóval borított lakószobából. A keskeny, hosszúkás portákon álló faszerkezetű házikók rönkfalaira agyagréteg került, a tetőt pedig fazsindellyel fedték. Az utcától számítva az első épület mindig a ház volt, majd az istálló és a csűr, illetve a műhely és a többi gazdasági épület következett.

slovakia.travel

Vidéki idill

Vlkolínecben mintha megállt volna az idő – a falu és környezete nyugalmat, harmóniát sugároz, ahol az ember békében él a természettel. Ebbe az idillbe kukkanthatnak bele az ide érkező turisták, akik – miután autóikat a község elején kiépített parkolóban hagyták és a belépődíjat kifizették – kíváncsian vágnak bele eleink világának felfedezésébe.

A szépen karbantartott, virágos község egyedülálló, varázslatos atmoszférája minden látogatót megérint. A szabadtéri látnivalókon kívül Vlkolínecben megtekinthető egy eredeti eszközökkel és bútorokkal felszerelt tájház is, de a rendkívül vendégszerető helyi lakosok segítségével mi magunk is elmerülhetünk a népművészetben, és egyebek mellett például amatőr fafaragóként vagy festőként is kipróbálhatjuk magunkat.

AMI MÉG ÉRDEKELHET