Természetesen az Erdőháton (Záhorie) is régi, jól belvált receptek alapján készülnek a legfinomabb karácsonyi sütemények és édességek. Az erdőháti háziasszonyok szívügyüknek tekintik nagyanyáik hagyományainak továbbörökítését, ezért már az ünnepek előtt elkészítik a süteményeket, hogy a fiatalabb generációk is megtanulhassák a fortélyokat. A konyhaablakon kiszűrődő édes-fűszeres illatok derűt és harmóniát vonzanak a házba – és persze a kevésbé gyakorlott szomszédasszonyokat is.
Karácsonyi ostya
A ropogós, illatos karácsonyi ostya nélkül az erdőháti családoknál még napjainkban is szinte elképzelhetetlen a karácsony. Ez a hagyományos édesség a béke, az örömhír, a karácsony jelképe. Egykor a falusi tanító feladata volt az ostyasütés, ma már a háziasszonyok maguk készítik el. A szentestei vacsora előtt kínálják mézzel és dióval, de van mézes-fokhagymás változata is.Az ostya tésztája tejből, simalisztből, cukorból, tojásból, vajból és némi vízből készül. Az édes ostyák íze vaníliás cukor hozzáadásával tehető intenzívebbé. A jól elkevert tésztát elterítjük a karácsonyi mintázatú ostyasütőn, és miután megsült, a vékony, korong alakú ostyákat vagy eredeti alakjukban hagyjuk kihűlni, vagy pedig még melegében rúd vagy tölcsér alakúra formázzuk őket.
Erdőháti mákos guba
Apupáky, pupáčiky, bobáľky, opekance néven is ismert erdőháti mákos guba a szentestei menü egyik hagyományos fogása, de az ünnepet megelőző böjti időszakban napközben is fogyasztják.
A guba alapjához kelt tésztát készítünk réteslisztből, élesztőből, cukorból, tejből és vajból, amihez egy csipet sót adunk. A megkelt tésztából formázott vékony hengereket kisebb darabokra vágjuk, amelyeket 180 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütünk. A kihűlt gubára meleg tejet öntünk, vigyázva, hogy ne ázzanak el. Megszórjuk cukros darált mákkal, végül meglocsoljuk olvasztott vajjal. Idő hiányában a guba kifliből is készülhet, de a hagyományos az igazi.
Mézeskalács
Karácsonyi mázas mézesek
Az kitűnő erdőháti mézről legendák szólnak, nem csoda, hogy ebben a régióban is a karácsonyi időszak egyik klasszikus süteménye a gyöngyörűen kicifrázott mézeskalács. Régen az asztalosmesterek keményfából faragták ki hozzá a formákat – szívecskéset, lovasat, csillagosat. A tojáshabbal és -mázzal díszített mézeskalácsokat a vásárokon adták el, és nemcsak a közeli Pozsonyban, hanem Bécsben és Budapesten is erdőháti mézeskalácsokkal díszítették a karácsonyfákat.
A tésztához a simalisztet összedolgozzuk folyékony mézzel, olvasztott vajjal, cukorral, tojással, egy kevés szódabikarbónával, illetve az elmaradhatatlan hozzávalóval, azaz a mézeskalácsfűszerrel. A tésztát egy-két órára a hűtőbe tesszük pihenni, majd elsodorjuk és a kedvenc formáinkkal kiszaggatjuk. 180 fokra előmelegített sütőben készre sütjük, és ha kihűlt, tojásfehérjéből, porcukorból és egy kevés citromléből habot, illetve mázt készítünk a díszítéshez. Aki nincs megáldva művészi hajlamokkal, a még folyékony mázba nyomott dióval vagy mandulával is gyönyörű mézeskalácsokat készíthet.