A Caño Cristalest nem véletlenül nevezik a világ legszebb folyójának!
A nedves és a száraz évszak közötti rövid időszakban (szeptembertől november végéig) virágoznak a vörös hínárok, amelyek a folyó vizeit benépesítik és megszínezik. Az ásványi lerakódások, a sziklák és a különféle növények sárga, zöld, fekete és kék árnyalatban festik meg a folyót és környékét – persze csak látványban, mert a víz egyébként kristálytiszta marad. A szivárványfolyó, a Guaviare folyó egyik mellékága, összesen 120 km hosszú. Az Andok hegység gyűrődésekor apró zuhatagok, törések alakultak ki a folyómederben, ám a terület inkább a kútszerű mélyedéseiről, vízeséseiről és a színes növényeiről híres. És a Macarenia clavigera nevű hínárról, amely az egész világon csak itt őshonos, benépesíti az egész folyót, ráadásul több színben is megtalálható.
Az év nagy részében a Caño Cristales is egy zöldes sárga folyó szürke vagy algás kövekkel, ám a virágzáskor csodás színekbe öltözik, de csak akkor, ha a vízszint elég magas. Ha alacsony a vízhozam, akkor nem nő meg eléggé a vörös színt adó növény és gyorsan összezsugorodik majd megbarnul. Bár egy időben sok tervezést igényelt, hogy eljussunk erre a távoli kolumbiai vidékre (Meta megye, La Macarena városból megközelíthető), ami sokáig nem is volt biztonságos, ma már tárt karokkal várják a helyiek a turistákat.
A látogatásnak azonban szigorú feltételei vannak, mert nagyon érzékeny az ökoszisztéma.
Nem véletlen, hogy 1971-ben nemzeti parkká nyilvánították a folyó környékét. A Serrania de la Macarena Nemzeti Parkban annyira védik az amazóniai növényeket, hogy a folyóban nem lehet például napkrémmel fürdeni. A folyó csodás látványa mellet a parkban találkozhatunk színpompás madarakkal, ide-oda ugráló majmokkal és színüket változtató hüllőkkel is, tehát érdemes alaposan körülnézni, ha arra járunk.
