Az erdélyi magaslatok közül több is a havas nevet viseli: Gyergyói-havasok, Fogarasi-havasok, Gyalui-havasok és társaik. A havasok szó pedig ebben a formában a csaknem mindig hóborította (fátlan) hegyet jelenti. És bizony, a sokszor 2000 méter fölé nyúló erdélyi hegyek árnyékában már 1300 méteren is a hűvös éghajlat a jellemző, sok csapadékkal, az évi középhőmérséklet pedig 2–4 Celsius-fok. E vidékeken már csak fenyvesekkel találkozunk, 2000 méter felett pedig legfeljebb a jégkorszaki cirbolyafenyővel, azon túl pedig csak a csupasz sziklák meredeznek az ég felé.

Erdélyben bizony már ősszel megérkezhet a hó, és azon sem szabad csodálkozni, ha a Transzfogarasi utat június 1-jén még zárva találjuk – lavinaveszély miatt. Mindez azt is jelenti, hogy ha télen hóra vágyunk, Erdély tökéletes úti célt jelent. Érdemes persze szem előtt tartanunk, hogy a hegy – ahogy a medve – bizony nem játék.

Mesebeli táj

Talán a zordságuk vagy nem létező marketingjük miatt az erdélyi hegyek megőrizték vad varázsukat. Itt az emelkedőkön garantáltan nem kell majd sorba állni, nem úgy, mint a kedvelt nyugat-európai túraútvonalakon. Szinte minden sziklához és folyóhoz viszont legendák kapcsolódnak, elvarázsolt nyájakkal, elrabolt lányokkal, tündérekkel és királyokkal.

A szívélyes vendéglátás korántsem legenda, így – bár a kulcsosházak nyújtotta autonómia előnyei sem lebecsülendők – a kalotaszegi, csíki, gyergyói ételeket szörnyű vétek lenne kihagyni, vagyis ha lehet, olyan szállást válasszunk, ahol félpanziós ellátást is biztosítanak.

Különleges felszerelés

Természetesen tervezhetünk klasszikus, kizárólag a gyaloglásra koncentráló programot is, de erős a kísértés, hogyha már egyszer kocsiba ültünk, és vállaltuk az utazás fáradalmait, akkor kipróbáljuk például a lovasszánt vagy akár a kutyaszánhajtást is! A magashegyi túrákat alapvetően úgyis el kell felejtenünk, hacsak nem vezetővel, helyi hegymászóval és komoly felszereléssel vágunk neki. Kisgyerekekkel semmiképp sem érdemes télen hegyet mászni, a lavinafelszerelés viszont bárhol jól jöhet. Egy sima kirándulás közben is könnyen lehet, hogy szükségünk lesz karmos hótalpakra és túrabotra.

Erdélyben tehát télen – a máshol nem elérhető helyi különlegességeket is beiktatva – a kirándulások tervezésekor a biztonságot tartsuk leginkább szem előtt.

Gyergyói outdoor paradicsom

Gyergyót már a természet is megáldotta, ráadásul most a helyieknek is rengeteg munkájuk van abban, hogy vonzó turisztikai célponttá varázsolják. Ennek szolgálatában létrehoztak egy szuper honlapot is visitgyergyo.ro címen, ahol egyebek közt túraútvonalak GPX-ét is le lehet tölteni. Nyáron például vadonatúj via ferraták is várnak – de ezt ilyenkor inkább ne erőltessük.

Télen egy lehetséges túra Balánbányától vezet fel Egyeskőre. A hossza csupán 3,7 kilométer, de a szintemelkedés 624 méter, ami elég durva, a hótalpunkon bizony hágóvasra is szükség lehet. Egyeskőn viszont egy nagy múlttal bíró, nemrég majdhogynem újjáépített turistaház várja a kirándulókat, az alsó szinten szobákkal és fűtéssel, a felső szinten matraclágerrel és meleg étellel.

És ha már Gyergyóban vagyunk, a Gyilkos-tó kihagyhatatlan, és ide bátran tervezhetünk kisgyerekes programot is: a tó körüli 4 km-es túrán, amely a piros kereszt jelzésen vezet, mindössze 59 méter szintkülönbséggel kell megküzdenünk. Meg persze a gyerekekkel, akik korcsolyázni akarnak a tavon…

Ha pedig egy kicsit felmelegednénk, télen tökéletes program lehet a barlangászás is, hiszen ha kint mínuszok tombolnak is, a föld alatt állandó, kellemes 10 fok vár. Igaz ez a vaslábi Súgó-barlangra is, ahol vezetett, 300 méteres, 50 perces túrát tehetünk.